A feminizmus fellazítja a nemi sztereotípiák határait, rávilágít arra, milyen sokrétűen élhetjük meg nőiségünket. Az általa hirdetett egyenlőség nem azt jelenti, hogy mind egyformák vagyunk, hanem egyenlő esélyt arra, hogy mi magunk döntsük az életünk felett.
A döntésem hozzájárul ahhoz, hogy az életem kiteljesedjen, de a döntést nem a társadalmi előírások befolyásolják, hanem egy belső hang. Van, aki anyaként, van, aki született feleségként, van, aki karriert építő üzletasszonyként tud kiteljesedni, a feminizmus kiáll a választás szabadsága mellett: minden nőnek joga van ahhoz, hogy megtalálja és felvállalja a nőiségnek leginkább hozzá illő árnyalatát. Mindezt nem a férfiakkal szembe helyezkedő pozícióból, hanem mellettük haladva.
Nincs szükség hatalmi harcokra és minőségbeli értékítéletre arról, hogy ki/mi jó és mi az, aki/ami kevésbé.
A nőiség sokrétű, nem létezik egy, tér és idő felett álló, megfogható vagy körülírható formája. Jelentheti a gyengédséget, tisztaságot, finomságot, az önfeláldozást és az alázatot, ugyanakkor magára öltheti az erő, a harc, a dominancia képét.
De míg a nők számára egyre inkább elfogadottabb, hogy férfiasnak mondott tulajdonságokat öltsenek magukra (harcos, agresszív, domináns, vadász), mi a helyzet a férfiakkal, akiket mindig erősnek szeretnénk látni magunk mellett? Elfogadjuk és természetesnek vesszük, hogy egy nő a fent említett férfiasnak mondott attribútumokat is magáénak tudja, de mi a helyzet fordított esetben?
Hogy csapódik le, ha a férfi vesz kicsit vissza az erejéből? Felvállalja, ha elérzékenyül, ha az érzelmeit nem a gyengeség, hanem az erő jelének kezeli?
Úgy érzem, sokszor kettős az a mérce és a társadalom nyitottabb a férfias nőkre, mint a nőies férfiakra. Az elvárás rendszert, amit az igazi férfi ideájához társítunk, olyan fogalmakat foglal magába, mint az erő, versengés, dominancia, anyagi siker, hatalom.
A férfiaktól fizikai és lelki szívósságot várunk el, mindezt a keménység látszatának állandó fenntartásával.
Társadalmunk kevésbé toleráns a nőies tulajdonságokkal rendelkező férfiakkal: a gyengeség, a sebezhetőség, az érzékenység mintha nem lenne engedélyezett. Ha a nőiesség sokrétűsége társadalmilag egyre inkább elfogadott, megértünk arra is, hogy a
társadalmi elvárások ne korlátozzák a férfiasság kategóriáját.
A világ az egymás mellett és nem egymásnak szemben haladó nő és férfi egyensúlyára épül, a klasszikus nemi szerepek határainak kitágulása pedig életszerűvé teszik, hogy egy nő erőteljesebben hallassa a hangját, vagy álljon egy köztársaság élére, a fiúk pedig ne csak csendben, könnyek nélkül sírjanak.
