Szklabonya szülötte, mely községet a mai Szlovákia területén, a Besztercebányai kerület Nagykürtösi járásában találjuk. Korábban már bemutattam minden idők egyik legolvasottabb magyar íróját, most Mikszáth szülőföldjével ismertetném meg a kedves olvasót.
Az egykori Nógrád vármegyében járunk, melyet az író idejében még nem szelt ketté a trianoni békeszerződés. Ami a népességet illeti, Mikszáth idejében javarészt szlovákok lakták, mára pedig szinte alig akad magyar ajkú ember a faluban.
Tót atyafiak és jó palócok – Mikszáth gyakorta kalauzolja olvasóit a Felvidékre. Különös adottsága volt leírni az egyes települések arculatát, és az ott élő emberek mindennapjait.
„Fegyvere” a realizmus, Lublótól Lőcséig, Besztercebányától Glogováig. De álljunk meg egy szóra! Ez a Glogova vajon merre lehet? Kerestem mindenfelé, de hiába. Glogova egy Mikszáth által kitalált szláv hangzású település neve: „valahol messze Tótországban, a selmecbányai és besztercei hegyek között” – írja a regénye elején…
Részben ebben a fiktív községben játszódik a Szent Péter esernyőjének cselekménye.
Az 1895-ben napvilágot látott mű szerkezetileg két szálon fut. Az egyik a glogovai pap és húga, Veronka története, a másik pedig a piros esernyő titka, Gregorics Pál és törvénytelen fia, Gyuri esete. A két cselekmény egy ponton összefonódik, pontosabban Bábaszéken, ahol Bélyi Veronka és Wibra György egy véletlen folytán összetalálkoznak.
Az egész mű egy részletesen kidolgozott anekdota köré épül, miszerint a gazdag és különcködő úr a törvényes örökösök kijátszásával vagyonát szeretett nevelt fiára akarja hagyni. Az esernyő nyelébe rejtett kincs ugyan eltűnik, de a valódi értékek, a boldogság és a szerelem megmaradtak. Megint egy olyan könyvet ajánlok Önöknek, amit gyerekként kötelező elolvasni, felnőttként pedig érdemes azt feleleveníteni!
Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője
Kétéves volt Veronka, mikor az anyja – az özvegy tanítóné – meghalt. Egy kosárba tették őt, hogy Glogovára vigyék a bátyjához, Jánoshoz, aki ott volt pap. Glogova szegény, fejletlen falucska a kopár hegyek között. Amikor János megtudta, hogy az anyjuk meghalt, elment imádkozni. Közben eleredt az eső, és eszébe jutott, hogy húgát a ház előtt hagyta a kosárban. Hazaszaladt, de addigra valaki egy piros esernyőt tett a kosár fölé. Az a hír terjedt el a faluban, hogy maga Szent Péter rakta oda az ernyőt. Jánost ezután a varázslatos ernyővel hívták temetni és esketni is. Jól jött ez Jánosnak, mivel így plusz jövedelemre tett szert, amiből Veronkát is eltarthatta.
Élt Besztercebányán egy Gregorics Pál nevű ember, aki tekintélyes vagyonra tett szert, de ezt senki sem tudta róla. Volt egy piros, öreg esernyője, amit mindig magával hordott, míg egyszer el nem veszett. Szolgálójától, Wibra Annától született egy gyereke, a kis Gyuri. Titokban tartották a dolgot, ám Gregorics nagyon szerette a kis Gyurit. Ez feltűnt a családnak, és nem nézték jó szemmel. Tehetséges, okos fiú volt, Szegedre ment tanulni.
Gregorics halála előtt titokban befalazott Gyuri házikójába egy üstöt. Végrendeletében semmit sem hagyott a családjára, ezért pénzéhes testvérei, Gáspár és Boldizsár kutatni kezdtek az elrejtett vagyon után. Végül megtalálták az üstöt, amiben csak szegek és ócskavasak voltak.
Gyuriból sikeres ügyvéd lett, de egyre csak az elveszett kincs foglalkoztatta. Kiderült, hogy az apja pénze valamelyik külföldi bankban lehet, amihez az elismervény az elveszett esernyő nyelében van. Kinyomozta, hogy az esernyőt elárverezték, és egy bábaszéki zsidó, bizonyos Müncz Jónás vette meg. Elment Bábaszékre, de csak Müncznét találta ott, mivel a férjének nyoma veszett.
A zsidó asszony régiségboltjában az esernyő felől érdeklődött, és Münczné fia, Móric elmesélte, hogy azt az apja magával vitte Glogovára. Valójában Jónás volt az, aki egy kisbaba fölé tette azt a viharban. Gyuri már indult volna Glogovára, amikor egy fülbevalót talált. Veronkáé volt, aki Kriszbay asszonysággal utazott. Mivel kocsijuk tönkrement, Gyuri felajánlotta, hogy tartsanak vele Glogovára.
Wibra Gyuri és Veronka együtt vacsoráztak, és társalgás közben szóba került az esernyő. Veronka elmesélte a történetét és a Szent Péterről kialakult legendát. Azt is elmondta, hogy az ernyő a glogovai templomban van. Gyuri ezután izgalmában nem bírt elaludni, majd mikor végre álom jött a szemére, Szent Péterrel álmodott, aki azt tanácsolta neki, vegye feleségül Veronkát.
Útközben Glogovára többször megálltak pihenni, egy várnál Gyuri rózsát szakított a lánynak. Tovább mentek, majd a rossz úton kitörött a kocsijuk kereke. Gyuri elment nyújtófát vágni, egyszer csak kiáltásokat hallott. János pap volt az, a Veronka bátyja, aki egy hasadékba esett.
Gyuri kimentette a papot, aki megkérdezte tőle, mit kér cserébe. Gyuri habozás nélkül rávágta, hogy a Veronka kezét, és gyámjával, Sztolarik úrral gyűrűket hozatott. Veronka megtudta, hogy Gyurit valójában csak az esernyő érdekli. Közben kiderült, hogy az esernyő nyelét korábban kicserélték, a régi nyelet pedig elégették. Veronka eltűnt, majd Gyuri ráébredt, hogy valójában szereti őt, és fontos neki a lány. Az egész falu a keresésére indult, végül Gyuri találta meg Veronkát, majd a fiú mindent elmondott neki. Veronka megbocsájtott Gyurinak, összeházasodtak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak…
(Roberto)