A szerelem az egyik legcsodálatosabb érzés a világon. Sokan mégis félreértelmezik a párkapcsolat fogalmát. Amint kimondják, hogy kapcsolatban vannak, megváltozik minden.
Attól kezdve hajlamosak szinte börtönbe zárni párjukat. Elvárják, hogy csak egymásért, egymásnak éljenek, létezzenek. Mindent együtt, közösen akarnak csinálni. Olykor már ott tartanak, hogy a szemetet is csak kézen fogva hajlandóak kivinni. Barátokkal, barátnőkkel közös programot csinálni a párjuk nélkül? Na, azt aztán nem! Szó sem lehet róla! Mintha a szó szoros értelmében össze lennének láncolva.
Bevallom, jómagam képtelen lennék így élni. Volt, aki megpróbált ilyesfajta, számomra teljesen elvetemültnek tűnő életmódot kicsikarni belőlem, de büszkén jelentem, egyhamar kudarcot vallott.
Párkapcsolatban élni nem azt jelenti, hogy megszűnik rajtunk kívül mindenki más, s már csak együtt vagyunk képesek mindennemű cselekedetre.
Párkapcsolatban élni azt jelenti, hogy feltétel nélkül szeretjük és támogatjuk kedvesünket. Hogy ott állunk mellette minden boldog és boldogtalan pillanatában. Átsegítjük a nehéz időszakokon. Ápoljuk, ha betegség gyötri.
Igen, közös programokat is szervezünk, sok közös programot. De! Megmaradunk önálló embernek, akinek van saját élete. Ha épp ahhoz van kedvünk, beülünk egy étterembe a barátnőinkkel, vagy elmegyünk anyukánkhoz csevegni egy jót. Ugyanez igaz a férfiakra is.
Miért ne mehetnének el meginni néhány korsó sört a haverokkal, miért ne szórakozhatnának kicsit a párjuk nélkül?
Teljesen elcsépelt dolog, kicsit félve is írom le, de leírom… Énidő… Igenis minden egészséges felnőttnek, sőt, gyermeknek szüksége van olyan minőségi időre, amelyet csak magára fordít.
Valakinek jelentheti ez azt, hogy egyedül elvonul olvasni, elmegy futni. Valakinek pedig jelentheti azt, hogy elmegy moziba a barátaival, vagy épp kártyapartit tart. Mindezt a párja nélkül. Nem azért, mert nem szeretik egymást, és nem is azért, mert már elegük van a másikból.
Pusztán azért, mert önálló, saját élettel és szükségletekkel rendelkező lények.
„Már tudom, szeretni nem azt jelenti, hogy két ember egy igát von, hanem a másikat biztatni repülni, át egy világon” – hangzik el egy Kowalsky meg a Vega dalban. Igen, azt hiszem, valahogy így van ez. Megnyugtató, hogy nem csupán bennem él a szabadságom megtartásának vágya még akkor is, ha épp rózsaszín felhők közt járok-kelek. Mert a párkapcsolat nem egyenlő a szabadságunk elvesztésével…