Fordítás: Németh András
Szombat, 21:33
Pittyogott a mobiltelefonom, és a kijelzőn a tizennégy éves lányom által írt üzenet jelenik meg:
Egy szimbolikus ünnepi pohár borocska után már rohanok is haza, hiszen régóta nem örültem úgy az írásnak, mint most. Naná, természetes, hogy a kapussal kezdem!
A hét folyamán az akadémián forgattuk a Hónap Nője műsorát, és nyersre fogtuk a videó dramaturgiáját – Viki keményen abszolválta a kapusok edzésének egyik részét, tehát együtt gyakorolhatott Martin Jedličkával is. Távozáskor a biztonság kedvéért elmondtam Martinnak a felvételek nyilvánosságra kerülésének időpontját – a Slovan elleni meccs utánra van beütemezve. Ebben az elővigyázatosság is közrejátszott, ugyanis, ha nem sikerül jól a meccs, a felvételek talán néhány kellemetlen reakciót is szülhetnek.
A találkozó után nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy ezen a téren minden jól sült el. Jedlička úgy védett, hogy… no, még mindig nem szívesen használok szuperlatívuszokat, hiszen nem akarok semmit elkiabálni, így az elemzés előtt kurtán ennyit Martinhoz –
csak így tovább, alázattal, a koncentrációt nem elvesztve, éjt nappallá téve dolgozni magadon, teljesen átadva magad a kapuséletnek. Légy továbbra is egy őrült a kapuban!
No, akkor kezdjük. Számomra Martinnak két elképesztően nagy védése, illetve tette volt.
Az első
Moha kapura törésekor Koné érthetetlen hibáját követően, aki a hetvenes évekből való mozgással és csellel akarta áthámozni magát három Slovan-játékoson. Martin Moha akciójakor lényegében hozzá sem ért a labdához, de a dinamikus kifutásával (még ha paradox módon egymásodperces késéssel is indult az ideálishoz képest) a kellő nyomás alá helyezte Mohát. Úgy vélem, hogy ha gólt kapunk egy olyan szakaszban, amikor távolról sem futballoztunk jól, akkor a Slovan már behúzta volna a meccset.
A második – Šporar kivédett büntetője
A Slovan labdarúgója nem lőtte rosszul a tizenegyest, a földön a kapufa mellé célzott. Talán nem tett bele kellő erőt, de az így helyezett lövés még gyengébb erővel is megrúgva is csak nehezen hárítható, ha a kapus nem mutat százszázalékos összpontosítást és abban az esetben sem, ha tisztában van Šporar büntetőlövési szokásaival – ezúttal azonban kijött neki a lépés. Fontos volt, hogy célzottan vetődött, a lehető legközelebb a földhöz, hogy minél gyorsabban a labdánál legyen. Ha pár számmal magasabban vetődik, akkor már nem tud hárítani.
Az én szemszögemből ez a technikai tökéletesség határán bemutatott védés volt.
Azt mondják, hogy a tizenegyest nem lehet kivédeni, de ez a hárítás (természetesen egy adag szerencsével) útmutatója lehet annak, hogyan tehető meg a lehető legtöbb annak érdekében, hogy ezt az öreg tételt megcáfolhassuk.
A kivédett büntetőnek más dimenziója is volt. Mindenki hallotta azt az őrületet a védés előtt és után is, én személy szerint még nem hallottam ilyet a DAC meccsein, hogy a kapusunk iránti bizalom ennyire explicit módon kerüljön kifejezésre, mint most Martinnak. Ezt azon szenzációs dolgok közé helyezem, amelyekre még nagyon sokáig emlékezni fogunk ebből az időszakból.
Szükséges, hogy leírjuk a két félidő minőségét. Már első ránézésre is különbözőek voltak, nemcsak egy mélyebb elemzés után. Az elsőben mindkét oldalról óvatos, inkább taktikusabb futball zajlott, egyik csapat sem akart hibát elkövetni. Az iram nem volt tragikusan alacsony, de mindenképpen alacsonyabb, mint amilyen egy ilyen meccsen elvárható lett volna. Igazából ez a tempó inkább a Slovannak kedvezett, még ha
a pozsonyiak egyéni minőségbeli fölényéhez a mi játékosaink egyéni hibái is hozzáadódtak, és simán megeshetett volna, hogy ráfizetünk a biztonsági futballra.
A második játékrész teljesen eltérő volt. Magasabb iram, és főleg szokatlan, de annál logikusabb lépés a kettős cserével. Hyballa itt megmutatta a játék iránti érzékét, és szerintem ezzel a kockázatos dupla cserével kevesebbet kockáztatott, mintha a pályán hagyta volna a lecserélt labdarúgókat.
A második félidőnek köszönhetően igazán érzelmessé vált a meccs, lángoló sárga-kék szívvel. A labdarúgás képes a vérnyomást és a pulzust pozitívan is megemelni. Az a néző, aki megvette a DAC szezonbérletét vagy részt vesz az ON TOUR utazásain, ilyen érzelmekre vágyik.
Negatív érzelmek is jelen voltak, amelyeknek Ziemba játékvezető volt a fő hordozója.
Összefoglalom a szokásosakat: részünkről Kalmár szabálytalanságainak hibás megítélése. Nem okozok örömet olvasóimnak, de ki kellett volna őt állítani. A Slovan javára történő játékvezetői tévedéseket már nem is számolom. Egyszerűen mindkét oldalon hibát hibára halmozott, amit olyan fázisok váltottak, amikor csak a kárunkra tévedett.
Nem igazán értem, miért vár a szövetség elnöke, Kováčik úr a játékvezetők véletlenszerű kiválasztása rendszerének bevezetésével. Már tegnap is késő volt, akárcsak azoknál az eseteknél, ahol a véletlenszerű bíróválasztás sokak szerint az esetleges korrupció elleni harchoz szükséges egyik legfontosabb eszköz.
Ez a labdarúgásra is vonatkozik, és nem azt mondom, hogy most a korrupciós viselkedést írom le, de egy civilizált világban, hogy történhet meg az, hogy Ziemba „véletlenszerűen” a tegnapi riválisok legutóbbi két egymás elleni összecsapását vezethette? Aligha a minőségi teljesítményéért.
Kíváncsi vagyok Kováčik úr, a játékvezetői és a fegyelmi bizottság reakciójára a Slovan 66-os számú játékosának a tegnapi karaterúgását illetően…
Véleményem szerint ez volt ez egyik legcsúnyább szabálytalanság Szarka Kôňa ellen elkövetett faultja óta, és az a tény sem változtat ezen semmit, hogy Krisztophernek végül semmi baja sem lett.
Egy ilyen tökéletesen kivitelezett kung-fu rúgás után csak egy idióta kételkedne a szándékosság tényében.
Fuj, még most is összeszorul a gyomrom, ha az inkriminált szituáció felvételeit meglátom!
Kováčik úr, önnek személyesen kellene véleményt alkotnia erről a szabálytalanságról, elítélni azt és kitartani a játékos, továbbá a játékvezető példát statuáló eltiltása mellett, aki tisztán látta a faultot, és amiatt is, hogy nem küldte a küzdő felet rögtön a zuhany alá…
Kováčik úr, ha az ilyen alattomosság egy példamutató büntetés nélkül marad, hm… én a bajnokság szponzorjának helyében (de nem vagyok) azonnal megvonnám az összes anyagi támogatást.
Ha klubunk megbecsüli a szurkolóit, akkor kezdeményezi az említett szabálytalanság kivizsgálását, mert a vezetőségünk sem tehet úgy, hogy elhallgatja az esetet vagy inkább nem kezdeményez semmit, mert aztán máshol tolnak ki velünk. A tét nagy, mert ez a belépő bármilyen toleranciaszinten túlment, és nem szabad eltitkolni.
A szlovákiai labdarúgás hírnevét több tíz éve semmi sem szennyezheti be annyira, mint e szabálytalanság esetleges elsumákolása.
Ha az lesz, hogy ez a hitvány eset a feledés homályába merül, akkor azzal rendkívül rossz reklámot csinál magának a liga, a szövetség, rosszat tesztek a szlovákiai labdarúgás moráljának, továbbá szó szerint szétcincáljátok a fiatalokban a játék tisztaságába vetett tudat alatti bizalmat.
Kováčik úr, önön a sor. Ne féljen az asztalra csapni, de a megfelelőre, ne az enyémre.
Ez a belépő és a játékvezető rövidzárlata az ön elnöklése alatt történt, és ezt nem feledi a történelem.