A cikk megjelent a Klikk Out 2019/04. számában.
Az új-mexikói Zach Condon Beirut nevű projektjének eddigi lemezei pont úgy festenek, mint ahogy elképzeljük, mihez kezdene egy amerikai a kelet-európai, illetve balkáni folkkal.
Hangulatában a spicces lakodalmi hajnalokra emlékeztet, amikor a banda még józan izomlázzal húzza, és minden tántorgás egy ünnep. Félig kitűrt ingek, kilazult nyakkendők, álmos tekintet, győzedelmes óbégatás.
BEIRUT – GALLIPOLI
♥♥♥♥
Jelen: Gallipoli, When I Die, Corfu, Landslide.
Múlt: Nantes, Sunday Smile, Elephant Gun, Santa Fe, Postcards From Italy, A Candle’s Fire, Goshen, Gibraltar, No No No.
BEIRUT – GALLIPOLIOlyannyira könnyen felismerhető és fülbemászó, hogy nehéz ellenállni, hogy ne akarj valakit felkérni táncolni a környezetedben. Persze megvoltak Condonnál is ennek a maga fázisai, amelyek kopírozták az életét, így a legutóbbin, egy traumatikus válást maga mögött tudva tulajdonképpen eljutott a színtiszta popzenéig, a mostani viszont ennél személyesebb, meghatóbb, letisztultabb visszatérés a kezdetekhez.
HALLGASD MEG:
