A ráncos kezű, törpeujjú néni, akinek megcsillan a vastag, arany karikagyűrű az ujján, biztosan most csinálja ezredjére a házi gyúrt tésztát. Nem mintha a kedves hangú vloggerlánynak nem hinnék, de az öreg néniknek mindig van valami trükk a tarsolyukban, amit érdemes megtanulni. Nem tudom, ha balról jobbra gyúrod a tésztát, ruganyosabb lesz, vagy valami ilyesmi. Az évek meg a rutin, na, az ott van a kezükben, mert oda se néznek, komolyan, a szemük már előre dolgozik, s darálja a mákot, pucolja a diót.
Jó, hozzávalók, nem lesz gond, kavar-kever. „Most 8-10 percig gyúrjuk a tésztát, amíg fényes, puha, egynemű tésztát nem kapunk.“ Nyolc-tíz perc? Nekem egy átlagos napon ennyi időm van egy vacsora összedobására. Kinek van ideje nyolc-tíz percig harcolni egy tésztával? Teó itt pörög a lábam alatt, máskor nyafog, nyervog, vegyem fel, ő is látni akarja a konyhai varázslatot… „Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra.” …
Most azonban csendben van, érzi, hogy koncentrálni akarok, közben a kis zöld traktor kereke bánja, na, ha ezt Félix látná, soha többé nem menne az óvodába, és helyette inkább őrt állna egész nap a játékai felett.
Gyúrom a tésztát.
Nyárasdon a mamánál mindig arra a nagy, hosszú asztalra húztuk ki a rétestésztát, a kitömött vadkacsák nézték végig, ahogy Mamu körbejárja az asztalt, húzza, feszíti, de soha nem szakad el. Én is megpróbálkoztam már vele. Nem ment. A kacsák őrző szemei hiányoztak, biztosan. Meg Mamu jó tanácsai.
A napokban ünnepeljük a fiaim dédijének nyolcvanasát… Még Te is láthatnád a fiúkat, Mamu. Szerintem Teó hasonlít rád, komolyan. A megszületése után éjjel ránéztem, s a Körit láttam benne, a kis Sanyit. Tudom, hogy hallasz, most is itt vagy. Szerinted jól csinálom? Olyan kemény ez a tészta, nem hagyja magát gyúrni.
Megvehetném a szélesmetéltet az üzletben is, de nem, megcsinálom. Mi ez, ha nem szerelem? Meg őrültség. Mákos tésztát kért. De cserébe épít nekünk egy kis erdő mellett egy csodálatos mézeskalács házikót, a kert végében nyulakkal, őzekkel. Falusi család leszünk, veteményessel, hatalmas öreg diófával. Ha elég bátor leszek, még tyúkjaink is lesznek.
Amikor nálad aludtam nyaranként, este beszélgettünk vagy meséltél a kis kakasról…. „Egyszer egy kis tücsök. Mit gondolt magába? Kapta hegedűjét. S ment Kakasországba…“
Megígérted, ha meghalsz, nem fogsz engem ijesztgetni. Jaj, ez volt a legnagyobb félelmem. Tudod, mit… meggondoltam magam, valami jelet mégiscsak adhatnál, hogy látsz minket vasárnaponként együtt, ahogy Anyu főz ránk, próbáljuk igazságosan elosztani a kacsamellet, és kanalazzuk a desszertet. Nálam van ám a receptes füzeted. Gyöngybetűkkel írt rigójancsi, hókifli. Csak az a finom dióstorta recept hiányzik, az a vajas-krémes.
Azt hiszem, mégis csak megadja magát ez tészta, Mamu, szép puha lett a kezem alatt. Biztosan besegítettél, ugye?
