Husi a köbön!

Apu(ci)róka

Fotó: Horen

Nem fog mindig ennyit hízni, egyszer abbahagyja és beáll a súlya. Ezzel az ígérettel vágtunk neki az idei évnek. Na, fogadjunk!

A minap sorakozunk az ortopédusnál, egyszer csak leül mellénk egy hölgy, nagymama, egy pici lánnyal. Néhány pillanattal később kiderül, hogy hat óra eltéréssel, de ugyanazon a napon született, mint Roki. Őrület! Tehát pont négy hónapos és egy hetes. A nagymamától megtudjuk, hogy ezalatt 7 kilósra gyarapodott a kicsi, és ő már aggódik, hogy ez egy picit sok lesz. Mi meg legyintünk. Nyertünk!

Kaptunk kölcsönbe egy babamérleget, mielőtt Rókus megszületett, és noha nem vagyunk azok a minden-szoptatás-után-tudni-akarom-mennyi-a-húsa típusú atomszülők, hetente egyszer az a büdös kíváncsiság legyőz. De akkor is mindig azt hisszük, hogy a babamérleg hazudik (mint ahogy minden mérleg, miután az ember elmúlt 35!). A mérleg lehet, a csuklónk, gerincünk biztosan nem hazudik, hanem nyikorog.

400-600 gramm havonta – jön szembe az első hozzávetőleges érték a baba átlagos súlygyarapodásáról, amikor valahol a második orvoslátogatás után elővesszük az internetet, hogy pontot tegyünk az ügy végére.

Ekkor azért már vakartuk a fejünket, hiszen Roki 3390 grammal született, az első orvoslátogatáskor, szűk két héttel később 3,9 kg volt, három hét múlva 5,2, aztán 6,5, majd legutóbb (5 héttel ezelőtt) 7,8 kiló! 3-4 hetente 2-3-szor annyit gyarapodott, mint amit a fenti adat sugallt. Én fiam! Ha fogadtam volna, már agyonnyerném magam, mielőtt majd tényleg veszítek.

Persze a leleményes szülő megtalálja a világnézetét, tapasztalatait alátámasztó tendenciákat is, így most én is ráleltem olyan adatra, hogy a normális érték heti (!) 100-600 gramm. Ez már kiválóan hangzik, magunkévá tesszük!

Most 9 kiló fölött járunk valamivel, és mint írtam, öt hét telt el a legutóbbi orvoslátogatás óta. Amíg gyarapszik, addig nincs baj, csak mellékhatások. Pozitív és negatív egyaránt. A bicepszem és a belem is gömbölyödik. Idén átvettem a stafétát a Renitől.

Ő pedig Roki képeihez kimondottan kreatívan választ hashtaget az instán: a cukitól kezdve (#dundibabám #gömböc) a tényfeltárón keresztül (#vasgyúró #tokamester #popeyekezek #spekacski) egészen a barokkos túlzásig (#atombomba).

Hogy ez mit is jelent, azt jól szemlélteti, hogy kölykünk korát meghaladva ruházkodik (helyenként 6-9 hónaposokra  való göncöket visel), akkora bulibáró, hogy lényegében már kirúgta a (kis)kád oldalát, importáltuk a nagyba, lassan pedig a múlté a kerekes gondola, azaz a mélykocsi is, hisz ha megnő egy kicsit a lábkörme, már szinte eléri a végét.

Tény és való, az igény szerint szoptatott baba képes a kiugró teljesítményre. Rokink pedig eléggé igényes kis fickó! Minden szülő alig várja, hogy dundi legyen a babája. Mi is így voltunk vele, és most megnyerné a castingot a Szellemirtók Habcsókemberéért. Hadd emlékeztesselek viszont a régi dakota közmondásra: most bármilyen rosszmájú is volnál, a keselyű annak is örülni fog!

Közben viszont észre sem vettük, mennyire elfelejtettük, milyen volt a legelején. Például az első itthoni fürdetéskor. Pont, pont, meg néhány vesszőcske. Jaj, basszus, remélem még odébb van az a rohadt érettségi. Én ezt a kis fasírtunkat még igen sokáig akarom hempergetni…!


Az előző részek:

1. Boldog új életke!

2. Rókus úrfi

3. Ott voltam!

4. Tíz dolog, amit imádok benned!

5. A Vuclik, a Muclik, a Durcik meg a Hurcik!

6. Ásó, kapa, nagybőgő!

7. Hogyan szerettem meg a kisfiamat?

8. Szóltunk a kis köpcösnek, és ő válaszolt!

9. Mi nem leszünk olyan szülők…!


Instagram: @rokkorokush

Hozzászólások lezárva.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább