Mostanság egyre több párkapcsolatot, párkapcsolati problémákat érintő előadást tartanak környékünkön. Ezeken rendre elhangzik, a párkapcsolatnak szakaszai vannak.
Az első szakasz az önfeledt boldogság, a szerelem időszaka. Ekkor mindent tökéletesnek látunk, úszunk a boldogságban. A másikat szinte hibátlannak véljük, úgy érezzük, végre rátaláltunk arra, akit kerestünk. Gyermeki izgalommal várjuk az újabb találkozást. Ez az az időszak, amikor pillangók repkednek a hasunkban. A legutóbbi előadáson, melyen részt vettem, elhangzott a mondat: „Bátran lubickoljunk ebben az érzésben, hiszen nem tart örökké!” Minden pszichológus és párkapcsolati tanácsadó, sőt, a laikusok is azt mondják, a szerelem három évig tart. Három év után átalakul szeretetté, kötődéssé. Itt máris kérdések merülnek fel bennem.
Miért épp három év? Honnan tudjuk, hogy mindenkinél három évig tart a szerelem? Valóban nem tarthat tovább? Három év letelte után automatikusan köddé válik? Jó, persze, értem én, hogy ez egy körülbelüli időpont, de akkor is fura ez a számomra…
Három év után eljön a „pokol”. Hirtelen rájövünk, kedvesünk mégsem tökéletes. Sőt! Igazából tele van hibákkal. Minden apró rossz szokására figyelmesek leszünk. Zavar minket szinte még az is, ahogyan megfogja a poharat. Ilyenkor szívesebben vagyunk távol párunktól, mintsem a közelében. Sok kapcsolat itt ér véget.
A párok nem tudják átvészelni ezt az időszakot, inkább kilépnek belőle, gondolván, mégsem ő az igazi. A szakemberek hangsúlyozzák, tartsunk ki, éljük túl ezt az időszakot, hiszen ha ez sikerül, akkor igazi szerető társai lehetünk egymásnak.
Kiemelik, teljesen természetes, hogy ilyenkor idegesít bennünket a másik, hogy megszaporodnak a viták. Nem kell ettől megijedni, a mélypont után ismét felfelé ível majd a kapcsolatunk.
Ezzel a résszel a problémám, hogy azt nem mondják meg, hogyan tudjuk kezelni ezt az időszakot, csak azt emelik ki, vészeljük át…
Amennyiben átvészeltük, ismét boldogság következik. De ez már nem olyan boldogság, mint az elején volt. Ez egy nyugodtabb, biztonságot nyújtó boldogság. Ekkor következik az a hosszú időszak, amit közös életnek nevezünk. Arra kell törekednünk, hogy ne essünk bele a megszokás hibájába, hiszen akkor ellaposodik, unalmassá válik kapcsolatunk. Mindig energiát kell fektetnünk abba, hogy jól működjön. Újra és újra bele kell szeretnünk párunkba. Így lehet az elején lángoló szerelemből egy életen át tartó párkapcsolat. Na, ebben a részben nem találtam kivetnivalót. 🙂
