Klikk Out Vikkendhouse: A népzene jóságos angyala

Esős a vasárnap, az igaz, de a májusi eső aranyat ér. Ahogy a Vikkendhouse 81. epizódja is, mely válogatott, ragyogó kincseket rejt. Főszereplője egy olyan valaki, aki a hazai népzene egyik legmeghatározóbb művelője, aki hangjával egyedül képes betölteni egy csarnokot. 

Fotók: Ugróczky István

A somorjai Méry Rebeka maga a varázslat a színpadon. Többféle formációban láttam és hallottam már. Ő az, aki ha énekel, megállsz a színpad előtt és eszedben sincs továbbsétálni. A mély üzenet, amely a dalokból és a hangjából árad, visszarepít a gyökereidhez, és forró érzéssel tölt el a lét.

Somorja a szlovák zenetérkép valami hihetetlenül intenzíven világító pontja. Roppant tehetséges és egyedülálló zenészek jönnek onnan. Németh Imre, a Csalló Népművészeti Együttes, a Konflikt, a Rómeó Vérzik, a The Butchers, Rentonék, a Déja Vu, Lévai Attila és családja, Erik Turtev és még sorolhatnám reggelig. Giganagy büszkeséggel tölt el, hogy a Vikkendhouse sorozatban betekintést nyerhetünk eme fenomenális emberek zenei világába! Jöjjön most Méry Rebeka, a zenés útja és a 16 (!) kedvenc zenéje egy mixben.

Méry Rebeka vagyok, énekes, Somorjáról. Már több éve Budapesten élek és tanulok. Néprajz alapszakot végeztem az ELTE-n, mellette pedig a budapesti Ward Mária Zeneművészeti Szakiskola OKJ képzésén egy népzenész (népi ének – citera) szakképesítést.  Jelenleg főképp népi énekléssel foglalkozom szólistaként és mint a moldvai csángó népzenét játszó Tindia zenekar énekesnője. Emellett többféle  zenekarban és formációban közreműködtem az évek során. Ezek is inkább népzenei (Duna Folk Band, Nomaad) vagy régizenei (közreműködés Jánosi Andrással, Németh Imre és a Gaudium zenekar) jellegűek.

A hangod és a lényed egy a zenével. Mikor kezdődött ez a csodás kapcsolat?

Gyerekkorom óta énekelek, nekem mindig úgy rémlik, hogy nálunk ez természetes volt.  Először templomi kórusba, majd zeneiskolába jártam zongorára, emellett klasszikus magánéneket és saját gyűjtéseiből  népdalokat tanultam Németh Imrétől, utána pedig kimondottan népi éneklési technikákat kezdtem el tanulni, ezt már Budapesten. Először az Óbudai Népzenei Iskolában, majd a budapesti Ward Mária Zeneművészeti Szakiskolában egy OKJ képzésen, ahol jelenleg is képezem magamat.

Így visszanézve, ami szerintem először hatást gyakorolt rám, azok a templomi éneklések. Kimondottan szerettem, ha részt vettünk az énekkarral egy karácsonyi műsorban, de még inkább, ha a húsvéti régi zsoltárokat, énekeket énekeltük.

Gimnazistaként nagy élmény volt Németh Imrénél tanulni, és hálás vagyok neki mindenért, hogy nem hagyott elveszni, és támogatott az éneklésben. A mai napig hív közreműködni régi zenei műsoraiba, koncertjeire.

Nem jártam néptáncra, talán egy fél évet még gimnazistaként. A családban se volt senki megszállott népzenész, vagy néprajzos… Bár nagyapám és még anyukám is a nyitrai vidéken született, és kötődnek nagyon ehhez a vidékhez, és úgy érzem, én pedig ezt a népzenében élem meg.

Akkor mégis miért a népzenét választottad? 

Így visszanézve úgy gondolom, hogy valamilyen belső indíttatásra fordultam a népzene és a néprajz felé.  Többféle hatás ért zeneileg a családon, a testvéreimen, a barátaimon, valamint a zeneiskolán keresztül is, ami nagy élmény volt, de valahogy sokkal inkább kerestem valamiféle természetesebb, misztikusabb, de ugyanakkor mélyebb kifejezésmódot, amit azt hiszem a népdalokban, népénekekben találtam meg. 

Fotó: Tindia / Facebook

Egy két népdal szövegének, vagy dallamának egyszerűségében  annyiféle érzés, hangulat és súlyos mondanivaló is elfér egyszerre, hogy talán ezért is énekelték (és énekeljük ) ezeket ilyen sokan, sokáig.
Nagy szerepet játszik mind a mai napig a személyiségem fejlődésében a népzene, a népdalok, ugyanúgy, mint mindenféle más zene is, amit hallgatgatok…

De mégis egy nagy megtartó erőnek, és identitásom alapjának érzem és gondolom a népzenét.

Főképp, hogy az anyanyelvünkön szólnak ezek a dalok, régi tudást hordozva magukban.  Az utóbbi években számomra a népdalok éneklése hivatássá is vált. Akarva akaratlanul szerintem örököltünk dolgokat elődeinktől, és elfordulni ezektől kár lenne, természetellenes. Szeretem kibontakoztatni magamat, úgymond játszani az önismeret módszereivel és a népzenéhez való fordulás akár a felmenőim, nagyszüleim világának megismerését is jelenthetik. Ahhoz, hogy megfogalmazzuk, kik is vagyunk valójában, az identitásunkhoz és a mély önismerethez is szerintem rendkívül nagy szükségünk van ismerni a múltunk szeleteit, mélységeit. A népzene, a népdalaink vagy a régi zene akár valami ilyesmi utat is megnyithatnak számunkra.

A zenei stílusok közt szelektálva nőttél fel, vagy volt egy-két irányzat, ami a mai napig elkísért?

Többféle zene szólt nálunk: gyerekkoromban rengeteg Kalákát, Gryllus Vilmost hallgattunk. Apukám Sebőt és Cseh Tamást, bátyám Beatles-rajongó volt, nővérem Nirvanát, Pink Floydot, Doorst, Jimi Hendrixet, VHK-t, Kispál és a borzot hallgatott, és még sorolhatnám…  Ezekből mind hatott rám valami így visszagondolva. Sőt, nekem is voltak különféle zenei korszakaim, például Avril Lavigne, KT Tunstall, Norah Jones, Bob Dylan vagy Janis Joplin voltak azok, akiket magam is sokat hallgattam.

Gimis koromban nagyon szerettem a Nouvelle Vague és a Warpaint zenekarokat, utána pedig megmaradt néhány előadó, akik kevésbé ismertek. Népzene úgy igazából nem szólt gyakran nálunk, csak talán Sebestyén Márta és a Muzsikás.

Azonban volt egy számomra nagyon kedves kazetta, aminek a hangulata mindig magával ragadott, és nagyon szerettem hallgatni – Écsi Gyöngyitől az Árgyélus kismadár. 

Akkoriban ilyeneket hallgattam, nem voltak gyűjtéseim, egy-két régi szlovákiai magyar táncháztalálkozós kazettát találtam még idehaza. Majd Lajkó Félixet, Palya Beát, Zurgót, hasonló és inkább világzenei előadókat hallgattam a magyarok közül.

Mely előadók inspirálnak leginkább manapság?

Népi énekesként főleg a népdal és népzenei gyűjtések azok, amiket szinte napi szinten hallgatok. Ezeknek az archív anyagoknak az adatközlői főként idős emberek, és főleg asszonyok, akik a saját kis közösségükben tanulták meg, és éneklik azokat néhol még a mai napig. A magyar népzenekutatásnak köszönhetően rengeteg gyűjtés elérhető számunkra, így mindig van mit tanulni belőlük.

Rengeteg népi énekes van a szakmában, akinek tetszik a hangja és a munkássága, és inspirálóan tudnak hatni. Főképp jelenlegi énektanárom, Tímár Sára az, aki mostanában hatással van rám, hiszen hetente többször is találkozunk énekóráinkon, amelyeken sokat tanulhatok tőle. Egyébként pedig talán Sebestyén Márta, Navratil Andrea, Bárdosi Ildikó, Écsi Gyöngyi, Petrás Mária, Csizmadia Anna azok a népi énekesek, akiknek a hangját, munkásságát követem és szeretem.

A magyar népzene mellett gyakran merítkezek még keleti népek népzenéiből is. Kiváltképp grúz, örmény, török, iráni népzenéket keresgélek, ha épp olyan hangulatban vagyok.

Amikor pedig épp nem népzenével foglalkozom, akkor is inkább női előadókat hallgatok, akik inspirálnak, motiválnak, és tetszik, hogy különleges, egyedi egyéniségük van, amit a zenéjükben is kifejeznek. Ilyenek  például Hindi Zahra, Lykke Li, Norah Jones, First Aid Kit, Oum, Sylvia Perez Cruz, Agnes Obel, Emiliana Torrini, Ex:Re, Hope Sandoval, Meszecsinka, Deti Picasso, valamint a Light in Babylon.

Mi az eddigi legnagyobb koncertélményed mint látogató és mint előadó?

Nagy élmény volt számomra fellépni Norvégiában, Undredalban egy fjordparton, Kínában koncertezni, vagy a Müpában kiállni egymagam és elénekelni egy kedvenc zoborvidéki karácsonyi népdalomat. De egyébként pedig rengeteg koncertélményem van, és igazából néha egy kisebb koncert, ahol, ha csak pár ember is van, és családiasabb a hangulat, sokkal többet tud adni valahogy nekem is előadóként.

Mint látogató, főként szintén népzenei koncertekre járok Budapesten, de például pár évvel ezelőtt  Budapesten járt a marokkói Oum formáció, ami nagy élmény volt, illetve Warpaint budapesti koncertjén is ott voltam nővéremmel.

Mi alapján állítottad össze a zenéket a mai mixhez?

Próbáltam olyan zenéket válogatni, amik úgy igazán kedvencek, de nehéz leszűkíteni a listát. Ezért is kettő tracklistet készítettem, az egyik egy népzenei és világzenei (bár Cseh Tamás kilóg innen a sorból), a másik pedig inkább másféle zenei stílusokból áll. Sajnos a sorrenden azonban nem volt túl sok időm agyalni. Talán leginkább ezek azok a számok, dalok, amelyeket rongyosra hallgattam, mert szeretem a hangulatukat, mondanivalójukat.

 

A MIX:


TRACKLIST:


1. Felföldi Levelek – Szeretőm szerelme
2. Sebő – Virágzó Bozótsor álmodj
3. Muzsikás – Azt gondoltam eső esik
4. Cseh Tamás – Az égboltsapkájú
5. Sebestyén Márta – Fúvom az énekem
6. Debi Gogochurebi – Mountain song
7. Csángálló – Elindultak a cigányok a bálba
8. Lajkó Félix – Még azt mondják
///
9. Hindi Zahra – Silence
10. Sylvia Perez Cruz- Loca
11. Warpaint – Undertow
12. Bob Dylan – I want you
13. First Aid Kit – Stay Gold
14. Nouvelle vague – Ever fallen in love
15. Dope Lemon – Honey Bones
16. Oum – Lik

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább