Az interjú egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Szabó B. Eszter
Az ötven éves Kaláka vezetőjéhez, Gryllus Dánielhez érkezem, hogy egy kicsit felidézzük a Kaláka eddigi életét. Belépve az együttes irodájába felsejlik egy érzés: Gryllus Dániel egyik törzshelyén vagyok, aki mesélni fog nekem. Annak a Gryllus Dánielnek a törzshelyén, aki megtanította nekünk a hangszerek neveit. Akinek zenéjén generációk nőttek, nőnek fel, köztük én is.
Nem kezdjük el egyből a beszélgetést, még egy másik riport szövegét olvassa át feleségével, Kőváry Katalinnal: közben postás érkezik, telefon csöng.
Mindig ekkora a nyüzsgés?
Mikor hogy, ez most teljesen véletlenül jött ki így. Elég sok minden alakul: fesztiválok, aztán ma kettőtől próbálunk is.
Mai napig rengeteget koncerteznek. Nem vágyik nyugalomra?
Van azért nyugalmam, nem érzem úgy, hogy folyton dolgoznék. Meg az embert élteti ez a dolog, örömet szerez neki, tehát nem csak arról van szó, hogy lestrapálja. Ezen a héten például csak rövidebb dolgok voltak, mint egy rádiós istentisztelet, ahol közreműködtem, ezenkívül gyerekekkel énekeltünk egy dalt egy iskolában, de kifejezetten Kaláka-koncert nem volt. Húsvétkor egyébként sem szoktunk sokat koncertezni, cserébe a karácsonyt végigjátsszuk.
Nem félnek attól, hogy – mivel a hobbiból induló zenélés már hivatássá vált – egyszer a zenélésnek valami keserű íze, „munka szaga”, kötelező jellege lesz?
Nem gondoltam erre. Mintha rendeltetés szerint alakult volna így. Egy olyan dologba vágtunk bele a költészet éneklésével, amiből nagyon sokat lehet táplálkozni, töltődni vele. Nem valószínű, hogy ezt a dolgot fásultan lehet csinálni. Nem mondom, hogy nincsen fáradtság, amikor éjjel kettőkor érünk haza, vagy éppen tizenöt órát repülünk, de valahogy nem ezek maradnak meg, hanem a jó érzések, hogy örömet tudtunk szerezni, élményt a közönségünknek. Szerintem soha nem gondoltam erre az elfásultságra, még akkor sem, amikor nemrég decemberben tizenegy nap alatt tizenkilencszer játszottuk le ugyanazt a betlehemes előadást Erdélyben. A közönség mindig más, és az impulzus is változik, ami az embert éri.
…