Nagyjából este nyolc óra tájban hagyhattuk el a zsolnai stadiont. Gocoň Peti mellett ülök az autóban, mögöttünk Szigi és a fényképész, Nanu utazik. A cikk és fényképgaléria megosztása során a fejemben átpörgetem a mérkőzés utolsó perceit és a sajtótájékoztatót.
Fordította: Németh András
A meccs
Végül könnyedén süvítünk a győzelem felé, nekem pedig ezalatt, a komoly hideg ellenére, az amerikai együttes, a Beach Boys zenéje jár a fejemben.
A találkozó alatt a zöld gyepen többségében lustán hempereg az idő, majd a szabadidős iramot Kalmár töri meg, aki ma a legjobban szörfözik közülünk. Szép játék folyik, a két csapat bemutató jellegű párharcának pecsétje alatt.
A hazaiak bemutatják az országnak a büszkeségeiket – a fiatalokat. Egészséges büszkeséggel és elfogadható mértékű exhibicionizmussal dicsekednek azzal, amivel más nem rendelkezik a bajnokságban. A másik oldalon együttesünk bemutatóját látjuk, amely az élvonalbeli történelmének legnagyobb sikere küszöbén áll az eltelt…
Úristen… ezt a számot kimondani sem kell, elég csak átpörgetni fejben, és jön a libabőr… száztizenöt év alatt….
Kalmár második gólja után az ünnepi pillanat ereje megsokszorozódik, már minden világos, a történelmi siker bizonyossága hatalmas intenzitással mélyed bele a beszívott levegőbe – szívesen engedem át magam ezeknek az érzéseknek.
Átvitt értelemben lassan, de biztosan szétolvadok, és nem törődöm a futballelemzéssel. Az összecsapás végét olyan, más helyre vivő átmeneti állomásként fogom fel, ahol szintén kiélvezhető a sikerünk.
Sajtótájékoztató
Az interjúk során és főleg a SzerdaHelyzet műsorában feltett kérdések mennyisége miatt számomra a sajtótájékoztató a pihenés helyszíne lett, ahol csökkentem a meccs alatt kitermelt adrenalin mennyiségét, vagy lejjebb viszem a vérnyomás és a pulzusszám értékeit.
A tavasz során talán csak három kérdést tettem fel. Valahogyan nem akaródzik részt venni a folyamatban, mely során a Fortuna Liga vezetőedzői kölcsönösen, szinte már túlzóan dicsérik egymást, és ahol az újságírók a lehető legpozitívabban igyekeznek befurakodni az edzők fejébe (ezt máshogy is hívhatjuk).
Egyébként az egyik tavaszi kérdésem ez volt: Miért fenyegetnek minket? Semmi különös, de szerintem több tartalom van benne, mint az edzők zoknijáról és zakójáról feltett idióta kérdésekben…
Az Európa-ligáról való álmodozásomból most is felébresztettek, méghozzá egy, az edző és a játékvezető textilkonfliktusáról szóló kérdéssel… Ezt a számomra érdektelen témát azzal ütöm el, hogy milyennek láttam Hyballa vezetőedzőt a sajtótájékoztatón…
Hm… Az arcán az elért siker miatti hatalmas öröm, és az ebből a szezonból fakadó óriási fáradtság brutális találkozását láttam…
A mérkőzésről és a sajtótájékoztatóról szóló visszaemlékezéseimet egy Milan Vrábeľtől kapott szöveges üzenet szakítja félbe a hazaúton: szerveződik a szurkolókkal való találkozó a stadion előtt!
Természetesen megyek…
A rossz időjárás ellenére fantasztikus számú szurkoló gyűlik össze, és bár ez egy rögtönzött összejövetel, az ünneplésnek csodálatos a varázsa.
Összefutunk Jan Van Daele-val és Világi Oszkárral.
Fültől fülig érő mosolyok, ahogy az ilyenkor illik, jól áll nekik ez a klubhoz szívvel-lélekkel hűséges szurkolók társaságában. Mindketten nagykanállal falják ezeket a gyönyörű pillanatokat…
Megkérdezzük a klubtulajdonost az edzőről: Marad? Egy rövid magyarázattal is tarkított választ kapunk.
Ez egy kiváló, vonzó hírmorzsa lenne a Klikkout számára, de szerintem ennek a hírnek a bejelentése a klub és a tulajdonos kizárólagos joga és kiváltsága, nem pedig a mienk, vagy az enyém.
Végezetül annyit elárulnék még, hogy hajnali kettő óra, megyek aludni. És édes álmaim lesznek…
Az „én” klubomból, a DAC 1904-ből mindenkinek gratulálok a történelmi siker eléréséhez!
Hajrá, DAC!
