Három aranyérem és egy ezüst után április elején ismét bajnoki címet ünnepelhettek a hodosi asztaliteniszezők. Aki tud még egy olyan falut mondani Szlovákiában, melynek sportklubja ilyen rövid idő alatt ennyi érmet bezsebelt egy sportágon belül, az tegye fel gyorsan a kezét! A Jozef Kmeť irányítása alatt működő klub egész szezonban veretlen maradt az Extraligában, így az lett volna az igazi meglepetés, ha nem az ő nyakukba kerül a legfényesebben csillogó medál. Gondolom, közben senki sem emelte magasba a kezét…
Az írás megjelent a Klikkout 2019/5. számában.
Fotók: Fekete Nándor
Doktor úr, gratulálok a negyedik aranyéremhez! Az elmúlt öt év alatt hozzá tudott már szokni az elismerő szavakhoz?
2015-ben voltunk először bajnokok, utána kétszer is megvédtük a címünket. Tavaly lecsúsztunk az elsőségről, idén ismét mi vittük el a pálmát. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esnek jól a gratulációk. Ez a fiúk munkájának elismerése.
A bajnoki címet eldöntő meccsen a Malackát kellett legyőzniük két győztes meccsig tartó párharcban. Tartott attól, hogy nem sikerül?
Malackán 5:1-re, hazai pályán, Hodosban 5:2-re diadalmaskodtunk ellenük. Bár a visszavágón volt egy periódus, amikor 2:0-ás vezetésből feljöttek 2:2-re, de alapjában véve akkor sem voltam túlzottan ideges. Az egész idényben remek meccseket játszottunk, fölényesen nyertük a mérkőzéseinket, még csak döntetlent sem tudtak elérni ellenünk az ellenfeleink. A 6:3-as eredmény volt a legszorosabb győzelmünk, amit ebben a szezonban produkáltunk.
Bevallom, csalódás lett volna, ha ilyen sikeres évad után nem mi lettünk volna az elsők.
Hogyan ünnepelték meg a bajnoki címet?
Méltó módon ünnepeltünk. Átvettük az elsőségért járó serleget és az érmeket, majd vendégül láttuk nemcsak a saját, hanem az ellenfél játékosait is, a falu képviseletét, a támogatóinkat és a szurkolóinkat, valamint a Szlovák Asztalitenisz Szövetség elnökét és főtitkárát, akik mindketten személyesen tekintették meg a döntő mérkőzést a hodosi kultúrházban. Még egy kis tűzijátékot is rendeztünk a siker megünneplésére.
A bajnokcsapat jelenleg háromtagú, és elég fiatalok a versenyzők. Kicsit sem tartottak attól, hogy a rutin majd a Malacka malmára hajtja a vizet?
Valóban nagyon fiatal csapatunk van, de Samuel Novota, Lelkeš Zoltán és Štefan Peko is számtalan hazai és nemzetközi mérkőzést lejátszott már, úgyhogy rutintalannak egyáltalán nem nevezném őket. Novota és Lelkeš huszonévesek, Peko pedig még csak tizennyolc esztendős. Fiatal koruk ellenére tudják, hogyan kell felkészülni fizikailag és pszichikailag egy-egy meccsre. Ellenfelünket igazi nagyágyúk alkották Illáš, Kalužný, Jančí és Truksa személyében. Úgy érzem, annál nagyobb a dicsőség, hogy ilyen komoly játékosokat is le tudtunk gyűrni.
Milyen átalakuláson ment át a csapat az elmúlt öt évben, amióta rendre szállítják az érmeket?
Egy sportklub életében természetes, hogy mindig van játékosmozgás. Hol az anyagi lehetőségek befolyásolják a versenyzők döntését, hol egyéb tényezők. Lelkeš Zoltán a legrégebbi tagunk, ő mind az öt éremből kivette a részét. Pillanatnyilag az országos lista nyolcadik helyezettje. Novota négy éve pingpongozik nálunk, ezalatt háromszor végzett az első helyen, egyszer lett második. Érdekes volt, hogy a döntőben épp anyaegyesülete, Malacka ellen kellett játszania, de a sportban ez megszokott dolog. Tagja a szlovák válogatottnak, így az idei budapesti világbajnokságon is szerepelt a világ legjobbjaival együtt. Megvan az esélye, hogy jövőre kijusson a tokiói olimpiára is.
A nagyszombati Peko második éve a miénk. Tehetséges srác, aki élete első ezüst-, majd aranyérmét szerezte meg. Kérdéses, hogy tudja-e folytatni nálunk, mert jelentkezett az orvosi egyetemre Prágába és Pozsonyba is,
és ha az előbbi városban folytatná tovább a tanulmányait, nem biztos, hogy bírná a versenyzést. A változás mindig benne van a pakliban. 2017-ben, amikor szintén nagyon erősek voltunk, itt játszott nálunk az ukrán Oleksandr Didukh, aki most már az osztrák Stockerau játékosa. Vagy megemlíthetném még a budapesti Muskó Pétert, aki négy szezon után tavaly klubot váltott, és Luxembourgba igazolt. A döntőn azonban itt izgult velünk együtt, mert a szívéhez nőtt a hodosi klub.
Mi vár most a csapatra és milyen célkitűzései vannak a jövőre nézve?
A hazai Extraliga ugyan véget ért, a nemzetközi porondon, a közép-európai Szuperligában azonban még versenyben vagyunk. Az ötödik helyet csíphetjük el, ehhez azonban április végén le kell győznünk az U23-as cseh válogatottat [az interjú április 10-én készült – a szerk. megj.]. 2018-ban másodikok, 2017-ben viszont elsők lettünk ebben a versenykiírásban, amelyről azt kell tudni, hogy hat közép-európai ország – Szlovákia, Magyarország, Csehország, Ausztria, Horvátország és Szlovénia – legjobb csapatai küzdenek meg egymással. Jövőre szeretnék feljebb végezni, mint az idén. Az európai ETTU-kupában tavaly októberben Jekatyerinburgan is szerepeltünk. Ennek a sorozatnak a második fordulójába kapcsolódtunk be, és Oroszországban három csapatot – a házigazda Jekatyerinburgot, a belga Logis Audetghemtt-et és a luxemburgi Echternachot – is legyőzve jutottunk be a harmadik körbe, ahol viszont már a belga TTC Sokah Hoboken megálljt parancsolt nekünk. Legközelebb jó lenne innen is egy fokkal magasabbra jutni.
A bajnokságban pedig egyértelműen a címvédésre készülünk, bár tudjuk, hogy az elsőséget megvédeni mindig nehezebb, mint elhódítani. Az utolsó szuperligás meccsünkkel véget ér a szezon, aztán augusztusban megkezdjük a felkészülést a következő évre.
Hodosban azonban biztos nem kell ennyi időt várni egy jó kis pingpongmeccsre.
A faluban és a környéken is sokan szeretnek pingpongozni, úgyhogy mérkőzésekből biztos, hogy addig sem lesz hiány. Jómagam hétéves korom óta vagyok a pingpong szerelmese.
Egészségügyi okokból kifolyólag sajnos ütőt már nem vehetek a kezembe, de Kardos Aladár barátommal, a bajnokcsapat edzőjével és mindenesével rendszeresen tartunk nyitott napot a falu kultúrházában,
ahová szeretettel várjuk az asztalitenisz után érdeklődőket. Büszkék vagyunk arra, hogy öt éve megbízható klubként vagyunk jelen a sportág történéseiben. B csapatunk az I. ligában, C együttesünk a III. ligában képviseli klubunkat, és van egy II. ligás diákcsapatunk is. S mindezt olyan körülmények között tesszük, hogy egyelőre nincs saját termünk. De csináljuk, ami tőlünk kitelik, és bízom benne, hogy egyszer majd megépül az is.
