Nők mint hősök

A beszélgetőestek fénykorukat élik. Szinte az összes hétvégére jut egy. Változatos témák, újabb előadók, külföldi és hazai szakemberek fordulnak meg környékünkön. Ha körülnézünk ezeken az esteken, a nézők soraiban túlnyomórészt hölgyeket látunk.

A fiataltól az idősebbig minden korosztály képviseli magát. Lehet ez az oka annak a visszatérő gondolatnak, mely szerint nőnek lenni nehéz feladat. Bevallom, olykor túlságosan feministának érzek egy-egy előadást. Túlzottan ki vannak emelve azok a női feladatok, melyek a régi időkben még teljesen természetesek voltak.

Szinte mártírt csinálunk a „gyengébbik” nemből.

Igen, idézőjelet használtam, ugyanis kifejezetten utálom ezt a kifejezést. Egyik nemet sem tartom erősebbnek, vagy épp gyengébbnek. Hiszen mindkét félnek megvannak az erősségei és a gyengeségei egyaránt! Na, de visszatérve az eredeti gondolatmenethez…

Gondoljunk csak bele, mennyit harcoltunk mi, nők az egyenjogúságért, azért, hogy ugyanúgy bánjanak velünk, mint férfitársainkkal. Most pedig, amikor (hellyel-közzel) ezt megkaptuk, mást sem teszünk, csak panaszkodunk, mondván, milyen nehéz is a női sors.

Dolgozunk, ellátjuk a házimunkát, gondoskodunk a családról. Igen, ez pontosan így van. De felteszem a kérdést: „Hát nem épp ezt akartuk?”

Sokszor hangsúlyozzák azt is, a nőnek ki kell teljesednie, énidőre van szüksége, s még sorolhatnánk. Emellett persze a férfit szidjuk, mert milyen jó neki, semmi dolga. Ezzel sem értek egyet. A nőnek és a férfinak egyaránt szüksége van kikapcsolódásra! Egyik nem sem ér kevesebbet, mint a másik…

A következő gondolatom előtt leszögezem, még nincs gyermekem, nem éltem át a szülés nehézségeit. Bevallom, kicsit el is ment tőle a kedvem. Mostanság úgy beszélnek a nők a szülésről, mint egy borzalmas horrorfilmről. Aki pedig már „túlesett” rajta, szinte hősként van kezelve. Nem is tudom… Számomra ez is kicsit fura.

Mióta létezik az emberiség, a nők szültek. Nagymamámat sosem hallottam a szülésről panaszkodni. Sőt! Anyukámat sem.

A szülés fájdalmait és nehézségeit régen is átvészelték a nők, mitől lenne most más a helyzet? Bár lehet, hogy ha majd eljön az ideje, én is hősnek fogom érezni magam, amiért életet adtam gyermekemnek. Ebben az esetben, nyugodtan dörgöljétek az orrom alá ezt a néhány sort! 🙂

 

Hozzászólások lezárva.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább