Klikk Out Vikkendhouse: A zene nem csak a szöveggel üzen!

Minden esetben megdobogtatja a szívem a 82-es szám. A 82-es pesti troli, az Osaka 82-es pólók a Gate üzletből és a 82 eurós telefonszámla is. De minden bizonnyal azért, mert 1982-ben születtem és ez egy bűvös dátum. Ezen az esős vasárnapon pedig azért, mert magazinunk mixsorozata a 82. epizódjához érkezett, ahol Tokár Gábor vár minket a dobokkal, szintikkel, gyerekkori kazikkal felszerelt Vikkendhouseban.

Fotók: Ficture

A marcelházai Tokár Gábor, előadónevén Ficture nem mindennapi gyerek. Főleg ami a zenét illeti. Mindig mosolyogva érkezik, gyenge húsz perc alatt egy egész autónyi hangszert felpakol a színpadra, beleül a közepébe és olyan egyórás koncertet ad, hogy az eszed megáll! Amikor először láttam és hallottam,  a “Wow!” és az “Ezt nem hiszem el” fogalmakon kívül mást nem tudtam mondani. Produkciójában nincs olyan másodperc, hogy ne ütne, vagy nyomna le egy hangot. Nincs felesleges rész, úsztatás, szoftverre bízás, az ember maga a zene.

Most foglaljuk el helyeinket a jól megszokott vasárnapi időkapszulában, és utazzunk vissza az korban, főszereplőnk gyermekkori első zenés élményétől elindulva ismerjük meg az utat, amit bejárt. A cikk olvasásához alul találod a mixet, amely Gábor nyolc abszolút kedvencéből áll.

Tokár Gábornak hívnak, zenei producerként, dobosként és hangdizájnerként tevékenykedem. Az utóbbi pár évben főképp a Budapest-Berlin tengelyen mozgok, ezt megelőzően Pozsonyban laktam több mint 8 évig. A profi zenei karrierem valójában itt indult. 16 évesen kezdtem dobolni, 4 évvel később kezdtem más hangszerekkel, illetve zeneszerzéssel foglalkozni.

Mielőtt visszakanyarodunk, bemutatnád a zenei projektjeidet?

Jelenleg 3 stabil zenei projektem van, Ficture név alatt egyszemélyes produceri alteregómmal váltom meg a világot, Gonsofus név alatt egy zenésztársammal ketten használjuk a színpadot zenei játszótérként, valamint Erik Šulc & Tribal Colours név alatt egy 4 személyes improvizatív stíluskavalkáddal tesszük próbára a hallójáratokat.

Ezenkívül foglalkozom zeneszerzéssel, mások vagy saját zenei projektjeim számára, különféle animációkhoz, rövidfilmekhez készítek hangokat és zenét, ha pedig időm engedi, szessiön-dobosként is szeretek aktívkodni. Sok zenekarban sikerült megfordulnom az évek alatt, és ezekkel volt szerencsém bejárni Európát – játszottam háttérdobosként pop- és rockzenekarokkal, 4 évig egy hiphopduó zenekarának voltam a tagja, és a rádiós/tévés fellépések világát ugyanúgy szerencsésen megtapasztaltam, mint a rétegzene sajátos világát és az ehhez szorosan kötődő közösségeket.

Nos, jöjjön a mindenek kezdete. Gyerekként mivel varázsolt el a zene?

A meghatározó gyerekkori emlékek része a vasárnapi ebéd és a Juventus, illetve Danubius rádió, szerintem ez indíthatta el azt a folyamatot, aminek a része az, aki vagy ami most vagyok. Az utóbbi hónapokban pont foglalkoztam ezzel, hogy ez így most mégis hogyan. Sok apró kötődésem van pár zeneszámhoz, amik fel-felbukkantak az elmúlt időszakban, és sikerült őket azonosítanom,

Jé, ez én vagyok gyerekként, ezért lettem olyan, amilyen vagyok!

A Simply Red ‘Fairground’-ja pl. ilyen, vagy épp a Kimnowak ‘Gyémánt’-ja. Az okosabbak jobban tudják, hogy lehet, hogy ezek az élmények ennyire befolyásoltak, a családban nem volt zenész, sem lemezlejátszó, vagy zenemániás szülők. Anyai nagyapámról tudom, hogy ügyesen trombitált és tangóharmonikázott, sajnos őt nem ismerhettem.

A gimnáziumi évek alatt aztán történt valami, először csak az osztálytársakat idegesítettem azzal, hogy a fizikakönyvet próbálom tollal és ceruzával ritmusra püfölni, aztán egyszer egy barátom garázsában volt szerencsém kipróbálni egy kőkorszaki dobfelszerelést, aznap pedig világossá vált, hogy akkor mostantól ez lesz.

Lekéstem a fél négyes, Marcelházára tartó buszt, de cserébe sikerült a létezés értelmét megtalálnom.

Életed során milyen korszakaid voltak és mennyire befolyásolta utadat a zene?

A kezdeti időszakom a rádióval összefonódó popzene volt, fogalmam sem volt róla, hogy léteznek zenei stílusok, természetes mód válogattam abból, amit a rádióban hallottam, aztán kézzel készített borítókkal mixtape-ekké játszottam össze a nekem tetsző számokat.

Ezt a varázst a kábeltévé törte meg úgy 12-13 évesen, kapásból rám zúdult egy csomó minden. Guano Apes, Limp Bizkit, vagy épp a Chemical Brothers és Xzibit. Aztán 14-15 évesen valahogy a szép emlékű Viva Zwei is beköszönt, ott meg délután négykor olyanok mentek, mint a ‘Schism’ a Tool-tól, vagy a System of a Down ‘Chop Suey’-ja, nekem pedig végem volt.

Ezután kezdtem dobolni, párhuzamosan sok punkzenét hallgatni, amelyek közül az Exploited vagy a Bad Religion máig imádnivaló. Ha jól sejtem, úgy 19 évesen hozzánk is eljutott minden zenész Szent Grálja, az internet, ezután pedig nem volt megállás. Miles Davis, Soft Machine, Bungle vagy Boards of Canada, kb. mindegy volt, csak felkeltse az érdeklődésem. 2008-ban regisztráltam a Last fm-re, amit azóta is előszeretettel használok, rengeteget segített olyan előadók megismerésében, akik létezéséről egyébként fogalmam se lenne. Azóta sem válogatok különösképp stílusok alapján, szeretem, ha egy zenének van üzenete, ezt pedig nemcsak szöveggel lehet átadni.

Mi volt az első eredeti kazid, amit a saját pénzedből vettél?

Az első az vagy Happy Gang, vagy az első Backstreet Boys kazetta lehetett, bucsu pénzből szigorúan. Utóbbi sajnos eltűnt, előbbit pedig hirtelen felindulásból száműztem úgy 15 évesen a kuka mélyére. Remélem valaki megtalállta, aztán azóta is énekli, hogy “Keeljfel Torony..”. Egy pesti színházlátogatás alkalmából nehéz, ám utólag annál hasznosabbnak bizonyuló döntés alapján (Meki, vagy kazi) megvételre került a Guano Apes második kazettája, amit sikerült rongyosra hallgatnom, mielőtt valaki sikeresen lenyúlta. Csak a borítója maradt meg. Ha “modernkori” saját pénz, akkor az első CD-m a Yes-től a ‘Close To the Edge’, atyaég, mekkora zene.

Kik azok az abszolút kedvenc előadóid, akik a zenei pályára is inspiráltak?

A gyerekkori emlékeken túllépve a Limp Bizkit, a Guano Apes, a System of a Down hármasa minden bizonnyal azt vetítette előre, hogy én márpedig indokolatlanul nagy erővel fogok fadarabokkal fémdarabokat ütögetni. Ezt a vonalat vitte tovább a Tool vagy a The Mars Volta, és úgy alapból a komplexebb zenék, amiknek a megfejtéséhez egyszeriben szükségem lett magasabb szintű zenei tudásra.

Valahogy így juthattam el oda, hogy elkezdtem zeneírással foglalkozni, és becsúszott a képbe az elektronikus zene is. “Ilyet így is lehet?” “Ezt hogy játszották el?” “A dobos bácsinak mennyi pergője van?” Szóval nagyon inspiratív volt a produceri kezdeteknél az Air, Zero7, Bonobo, Amon Tobin, vagy a Massive Attack. Ekkor lehettem úgy 20 éves, és ezalatt az 1-2 év alatt eljutni a Bad Religion-től a Venetian Snares-ig kb. előrevetítette, mi vár rám a következő évtizedben.

Szerinted mi lenne a világgal zene nélkül?

A zene olyannyira része a mindennapoknak, hogy tulajdonképpen minden, amit csinálunk, vagy történik velünk, valamifajta hanggal jár. Ha beütöd a térded az asztal sarkába, annak is van egy hangmagassága, ha ezután káromkodsz egyet, az meg talán nyelvtől függően rendelkezik bizonyos dinamikával. Ezt a két eseményt hangmintázva (feljátszva és ízlés szerint módosítva) már egy jó kis minimál technót azért össze lehet hozni.

A zene iránti igény az emberiség része, szerintem, még ha ennek szélsőségesen más is lehet a megnyilvánulási formája, valakinek Lakodalom Lajos hozza el a lelki békét, más pedig a paplan alatt szeret Vivaldira könnyezni, és ez így van jól. Nem hinném, hogy lesz valaha világ zene nélkül, inkább a fogyasztási szokások lehetnek majd a jövőben radikálisan másak, ahogy az folyamatként nem mellesleg történik is épp. Egyébként, ha nem létezne zene, valószínűleg nem is hiányozna senkinek se, én pedig biztos mennék kókuszt reszelni valami Maldív-szigeteki kisközösségbe.

Egészen addig, amíg valaki el nem kezdene ütemesen ütni egy követ, a többiek pedig hümmögni hozzá, hopp!

Mi alapján válogattad a zenéket a mai mixbe?

Alapból arra gondoltam, hogy összerakok egy olyan listát, amin a rám legnagyobb hatással bíró zenék meglehetősen vegyes egyvelege fog szerepelni, de aztán meggondoltam magam, illetve az Enya ‘Orinoco Flow’-ját pl. tökre egyszerű kiguglizni. Ez a mix így a nálam jelenleg legtöbbet pörgő zenékből válogat, kb. amikre séta közben egyszerre tudok határozottan lépdelni meg dallamokat hümmögni. Vagy vezetés közben nyaki érgörcsig bólogatni.

A mixhez annyit fűznék hozzá, hogy ha az egyik szám nem jön be, hallgass bele a következőbe. Az elmúlt 1-2 évből vannak a megjelenések, és tökre egyszerű azt mondani, hogy “manapság nincs jó zene”, de ez a vélemény nyilvánvaló lustaság eredménye. Több jó zene van manapság, mint valaha.

 

A MIX:


TRACKLIST:


1. Cloudkicker – Trim Splint
2. Jordan Rakei – Sorceress
3. Blitz The Ambassador – Shine
4. Throwing Snow – Simmer
5. Riverside – Acid Rain
6. Forest Swords – Raw Language
7. Evidence – Throw It All Away
8. Maribou State – Turnmills

Hozzászólások lezárva.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább