Híres nők, akik megváltoztatták a történelmet – 1. rész

Vannak köztük lázadók, akik nem tudtak és akartak azonosulni a kor által előírt női szerepekkel. Vannak, akik arra tették fel az életüket, hogy harcoljanak az igazságtalanság ellen. Vannak köztük ikonikus hősök, akik egy olyan világért küzdöttek, ahol mindenki egyenlő esélyekkel indulhat. Ismerjük meg azokat a híres nőket, akik megváltoztatták a történelmet. 

 

Mary Wollstonecraft (1759–1797)

brit író, feminista. Az újkori női mozgalmak elindítója, a Vindication on the Rights of Woman (A nők jogainak követelése) című írása a feminista irodalom egyik alapműve, melyben a nemek egyenlőségét hirdeti. Hangsúlyozza a nők iskoláztatásának fontosságát, amely lehetővé tenné, hogy a nőkre ne csak az üresfejű háziasszony szerepe jusson, hanem szellemi teljesítőképességük által hozzájáruljanak a társadalom fejlődéséhez.

Lánya, Mary Shelley a gótikus horror műfajának megalapozója. Mindössze 18 évesen alkotta meg a világirodalom egyik leghíresebb alakját, Frankensteint.

 

Emmeline Pankhurst (1858–1928)

brit politikus, aktivista. A brit szüfrazsettmozgalom vezetője, egész életében a nők választójogának elnyeréséért és a nők egyenjogúságáért küzdött. 1903-ban megalapította a Women’s Social and Political Union nevű polgári radikális nőmozgalmat. 1928. július 2-án, három héttel a halála után a választójogot kiterjesztették a nőkre is.

 

George Sand (1804–1876)

francia írónő. Különc, feminista lázadó, szembement a kor elvárásaival: férfiruhát és csizmát hordott, haját rövidre vágatta és szivarozott. Lénye hatalmas hatással volt kora társadalmára: akadt, akit mélységesen felháborított a viselkedése, mások rajongtak érte: imitátorai Európa-szerte lepték el a szalonokat, amelyek alól Budapest sem volt kivétel. Életében a férfiaké volt a főszerep, szeretői között olyan művészeket tartunk számon, mint Balzac, Delacroix, Dumas (apa és fia egyaránt), Chopin, Flaubert, Liszt Ferenc, Standhal és Alfred Musset. Esszéiben szót emel a nők szexuális egyenjogúsítása mellett.

 

Virginia Woolf (1882–1941)

a modern regény egyik megteremtője, a huszadik század zseniális angol írója. A nőkkel kapcsolatos gondolatait a feminista irodalomkritika alapműveként szolgáló Saját szoba című esszéjében fogalmazta meg. A műben kifejti, hogy a nők számára gyakorlatilag évszázadokig lehetetlen volt, hogy alkossanak, hiszen nem rendelkeztek saját térrel, saját szobával és anyagi függetlenséget hozó havi keresettel.

 

Marie Curie (1867–1934)

lengyel származású fizikus és kémikus, a párizsi Sorbonne egyetem első női professzora, kétszeres Nobel-díjas tudós. Az első, fizikai Nobel-díját a férjével megosztva kapta, majd 1911-ben egymaga részesült kémiai Nobel-díjban. A radioaktivitás úttörő kutatójaként már az élete során is nagy befolyásra tett szert, amerikai útja során személyi kultusz övezte. Mivel abban az időben még nem tudtak a radioaktív sugárzás veszélyes hatásairól, kutatásai során hatalmas veszélynek tette ki szervezetét, ami végül a halálát is okozta.

Lánya, Irene, édesanyja nyomdokaiba lépett, kémiai Nobel-díjas tudós, atomfizikus.

 

Coco Chanel (1883–1971)

francia divattervező, a Chanel divatház meglapítója. A divat történetének egyik legmeghatározóbb személyisége. Forradalmasította a divatvilágot, azt tűzte ki célul, hogy a nőket megszabadítsa a kényelmetlen ruhakonstrukcióktól, és úgy érezzék magukat a ruháikban, amilyenek ők maguk valójában: erősnek és szabadnak. Megteremtette a modern, felszabadult nő alakját.

 

Rosa Parks (1913–2005)

afroamerikai polgári aktivista, az afroamerikai polgárjogi mozgalmak vezéralakja. 1955-ben Alabamában nem volt hajlandó átadni az ülőhelyét a buszon egy fehérbőrű férfinak. Tettéért letartóztatták, a feketék pedig ezután bojkottálták a busztársaságot (montgomery-i buszbojkott). A bojkott faji megkülönböztetés elleni megmozdulássá nőtte ki magát, mely Martin Luther King vezetésével Amerika-szerte elterjedt.

 

Hozzászólások lezárva.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább