A cikk megjelent a Klikk Out 2019/05. számában.
Fotók: Ugróczky István
Az angyalát! Hallottad a hírt? Egész falu erről beszélt, és ez nem kamu! Még Angyal Sanyi is erről írt! Nem mondok én nagyot, de Borbás Marcsit várták a nemeshódosi tárt karok. Gasztroangyallal forgattunk egy műsorra valót, hadd tudják meg mindenhol, milyenek a nemeshódosi bográcsba valók…
Eszik, iszik, sosem alszik, és már több mint nyolc éve a Gasztroangyal vezetésével fáradozik. Meghívtuk hát Borbás Marcsit körünkbe, hadd nézzen a körmünkre, és vessen egy pillantást a hodosi legényekre, akarom mondani edényekre.. 🙂 Mivel Borbás Marcsi is szeret jókat enni, inni, lakomázni, nem is lehetett sokáig kibírni, hogy a Nemeshodosi Nagy Lakoma jóhíre előtte titokban tudjon maradni. Ahogy tudomást vett a sikeres rendezvényről, úgy gondolta, filmet készít vidékünkről. Így került Marcsika Hodosba, hogy a hagyományos ételeink receptjei ne tűnjenek el a laposba.
A nagy napon volt is lótás-futás a faluban, Gyurka bá egy bárányt is talált a saját óljában. Szilva bá is tette-vette a dolgát, a szilvafa tavalyi terméséből főzött egy jó kis pálinkát. Béla, a falu rikkancsa ezt meghallotta, a hírt rögtön köztudatra adta és kidobolta! A hír hallatán a falubéli asszonyok eldobták a mosnivaló zsákmányt, és úgy döntöttek, rögvest sütnek egy kis paprikás hajtoványt. Győző bátyám sem volt soha lusta, fogta a bárányt, katlanba vágta, ez lett a bárány sorsa és a hodosiak jussa. Mindezt Borbás Marcsi végignézte, lefilmezte, felmérte, majd közölte, hogy a báránygulyás és a hajtovány miatt Nemeshódosba jönni már mindenképp megérte.
Két napra érkezett a Csallóközbe Marcsi, az ízek őrangyala, éjszakára el is jutottak Gancsházára. Ha nem tudod, merre van a borok fellegvára, akkor még nem leltél a borok legjavára! Várd meg, míg Marcsi a műsorában elárulja, nem kell addig is kendnek a sok bortól elájulnia. Júniusban kerül műsorra a csallóközi ízek zamata, a Gasztroangyal legjava, majd itt megtudod, merre rejtőzik a borok hada.
Gancsházán sem tétlenkedtünk, Bartal Laci bátyám mindent megtett értünk! Az érkezés estéjén még a csapból is bor folyt, ám a stáb Pálinkás ura egy birsalma üvegről húzta le a fátyolt. Húztuk mi is vele késő estig, míg az asztalnál nem maradtunk egészen a vesztünkig. Egyikünk nem tudott magyarul, másikunk angolul, míg a harmadikunk meg épp csehül, így maradtam a körön legbelül. Így lett a jó bor mellett ismeretlenekből négy jó barát, miközben nem tudta az egyik, hogy a másik épp miről is prédikál. A „polomagyar” Zoli az újvári, jómagam a nemeshódosi, Pálinkás úr a magyar „liberális”, cseh barátunkkal közösen lett így ez teljesen kulturális… 🙂 Zoli, az „újvári” mondott egy nagyot, hogy a disznó jobb hátsó feléből főz egy jónagyot! Pörköltet akart kotyvasztani az egész combból, nem lett abból más, mint egy jó nagy öngól.. 🙂
Másnap kora reggel már szemünkbe sütött a nap, nehezen lépkedtünk, akár az idős hodosi pap. Hörpintünk hát egy birsalmát, csak vigye már el a másnap álmát! Nekifogtunk hát bográcsozni, hadd lássa Marcsi, mi jót fog ma falatozni. Lecsós-kacsapaprikás lett végeredményben, Marcsi nem látott még ilyen étket életében. Ám mikor a tésztakirály nekifogott a knédlinek, Marcsi majdnem elnézte nokedlinek. Oly szépen megdagadt a tészta, hogy a párolást is majdnem megúszta. Mikorra elkészült a finom falat, le is égett a tüzünk a bogrács alatt. Kemencéből is kirántottuk a rózsára sült kacsamellet, így lett teljes az egész étek, nem jóllakni ebből hatalmas vétek.
Jókat enni, inni, szórakozni, és sosem aludni, mert aki derűlátóan gondolkodik, azt a bajok is elkerülik!
Köszönjük, Marcsi, a lehetőséget, hogy angyalokként kísérhettünk, és jóízűen elfogyasztottad az étket, amelyet neked főztünk!
