Tárd ki az ablakokat, engedd, hogy jöjjenek a friss és új dolgok, és átjárják a nappalidat, hiszen itt a tavasz! Engedd, hogy jöjjön a zene, és átjárja a lelked! Magazinunk mixsorozatának 83. epizódja, mint egy doboz különféle ízesítésű bonbon. Kívánja, hogy vegyél belőle. Főszereplője a Felvidék egyik legtehetségesebb fiatal slammere, Melecsky Kristóf.
Címfotó: Jómód
Slammer: Szabad tematikájú, ritmusos vers és próza művelője.
Az NFG klubban történt az eset, amikor Kristóffal először találkoztam. Jó pár éve már, még a hazai Slam Poetry hajnalán. Mire már Labodáék verselő szójátéka mindenkit a fotelba csavart, ráadásként jött a még érettségi előtt álló fiatal szívtipró és mikrofont ragadott. Olyan slamet nyomott a szerelemről, a csalódásól, a kosárkapás művészetéről, ami a közönségben hatalmas tapsot és sikítást generált. Attól a naptól kedvencem a Melecsky, és lep meg minden új tevékenységével. Most épp a színművészetire jár. Ha láttad volna színpadon, tudnád, hogy az neki való. A mindig vidám és elgondolkodtató mondanivalójú slammer egyik legnagyobb motivációja a zene. Az energia, ami útján kíséri és feltölti. Hogy ez hogyan fejlődött ki nála, milyen hangszereken játszik, az alábbi tereferéből megtudhatod. A végén hallgasd meg a félórás mixet, mely Kristóf nyolc kedvencéből áll.
Melecsky Kristófnak hívnak, slammer, harmadéves színésztanhallgató a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán. Eredetileg szőgyéni vagyok, de Komáromban élek már 8 éves korom óta. Az egyetem miatt harmadik éve lakom Pozsonyban. Az egyetemen kívül játszom a komáromi Jókai Színházban, a Szlovák Nemzeti Színházban és még más alternatív társulatban. A művészeteken kívül nagy rajongója vagyok a sportoknak, legfőképp a labdarúgásnak.
Gyermekkorodból emlékszel, mi volt az a zene, vagy stílus, ami elvarázsolt és ami hatására kutatni kezdted a zenei irányzatokat?
Édesapám zenei stílusa volt rám először nagy hatással, szóval fiatalon a rockzene volt az, ami dominált. Dubán Dodi, Deep Purple, Frankie Goes To Hollywood, Guns ‘N’ Roses, Ozzy Osbourne, Piramis és ehhez hasonló klasszikusok voltak az első hatások a zenei világomra.
Később nagyobb hatással volt rám a Linkin Park zenekar, aminek köszönhetően kezdtem nyitni a rap, hiphop felé is. Nyolcéves koromtól, mikor Komáromba költöztem, akkor kezdtem el zongoraórákra járni.
Tizenegy évig jártam zongorára, s ezalatt több komolyzenei versenyen is részt vettem, volt, amit megnyertem, volt, amit nem, de az első háromban mindig benne voltam.
Nevelő apukám együtt játszott egy zenekarban Hodek Dáviddal, sokat voltam a próbáikon, szóval a jazz-zene is birtokába vett. Skuta Miki zongoraművész a mostoha-nagybácsikám, ezáltal minden oldalról be voltam biztosítva zeneileg. A zene végigkísérte az életem minden egyes pontját. Később a zongora mellett megtanultam még gitáron és ukulelén játszani. Van pár saját dalom, amihez a szöveget meg a zenét is én írtam, de az egyik szlovák osztálytársammal is vannak közös alkotások.
Mi volt az első kazid, vagy lemezed, amit a saját pénzedből vettél?
Az első kazetta, amit hallgattam, az Ganxsta Zolee és a Kartel volt. Nem emlékszem pontosan, melyik volt az első lemez, amit vettem, de Quimby- Rómeó Vérzik- és Tankcsapda-lemezeim voltak már fiatalon. A modern kornak köszönhetően viszont kihasználtam az internet adta lehetőségeket és onnan szereztem be az albumokat.
Az első lemez, amit ajándékba kaptam, Nouvelle Vague volt, az első lemez, amit ajándékoztam, pedig egy 1972-ben kiadott Deep Purple-lemez volt, amit egy milánói piacon vettem édesapámnak ajándékba.
Milyen zenerajongó, vagy -fogyasztó korszakaid voltak tiniként, majd az egyetemi éveiden át egészen mostanáig?
Tiniként elkezdtem egyre jobban nyitni más irányzatok felé is, így szerettem meg a rapet, hiphopot, népzenét, popot. A nagy rocker stílust fokozatosan elhagytam, már nemcsak fekete ruhában jártam, hanem elkezdtem kicsit színesebben is öltözködni. Eminem volt az, aki nagy hatással volt rám a tiniévek alatt, illetve a Black Eyed Peas mellett Bob Marley volt, akibe szerelembe estem. Szerencsére mára szinte mindenevő lettem zenei téren, nyitott vagyok mindig új stílusokkal megismerkedni.
Kik azok az előadók, akikre azt mondanád, a legnagyobb kedvenceid?
Eminem, Black Eyed Peas, Linkin Park, AKPH, Sticky Fingers, Bob Marley, Ferenczi Gyuri és a Rackajam, Nouvelle Vague, Matt Corby, Cseh Tamás, Jaromir Nohavica, Martin Geišberg, Quimby, Lovasi András, Budapest Bár. Talán ezek azok, akik így hirtelen eszembe jutnak.
Van olyan koncertélmény, amire szívesen emlékszel vissza és átélnéd újra?
Szerencsére sok fesztiválon vettem már részt és megannyi fantasztikus zenei élménnyel gazdagodtam. A legnagyobb koncertélményeim közé sorolnám a Slash, a Nouvelle Vague, a Quimby, az Alt-J, Avicii, Akua Naru, Linkin Park, Besh o droM és Bobby McFerrin koncertjeit.
Ha adódna lehetőséged egyik kedvenced életrajzi filmjében szerepelni, ki lenne az, akit szívesen eljátszanál?
Mint leendő színész, szinte bármelyik zenész életébe szívesen belebújnék a filmvásznon. Izgalmas lehetne akár a Beatles valamelyik tagját, Axl Rose vagy Ozzy Osborne világát magamra ölteni. Amire viszont biztosan nem tudnék nemet mondani, ha felkérnének Cseh Tamás vagy Szécsi Pál szerepére.
Mi alapján válogattad a zenéket a mai mixbe?
Igyekeztem minden irányzatból valakit beválogatni, mert tényleg nagyon széles a zenei paletta, amit hallgatok. Több órányi zenét tudnék ajánlani, szóval próbáltam szűrni, hogy melyek azok a számok, amik igazán közel állnak hozzám.
ÜZENET A MIXHEZ:
„A valósághoz kell egy kis háttérzene”
A MIX:
TRACKLIST:
1. Sticky Fingers – Cyclone (The Village Sessions)
2. Szécsi Pál – Csak egy tánc volt
3. Jaromír Nohavica – Ahoj , slunko
4. Akkezdet Phiai – Hangerő
5. Linkin Park – In the End
6. Tárkány Művek – Úgy szeretlek
7. Alt-J – Breezeblocks
8. Jacques Brel – Ne Me Quitte Pas