Bevezetés, tárgyalás, befejezés. A mai cikk úgy követi majd ezt a klasszikus felépítést, mint hentes a füstölt sonkát.
Jöjjön tehát a bevezetés
Pont tegnapelőtt, a SzLSz integritási részlegének (amely úgy kutatja a manipulált mérkőzéseket, mint hentes a füstölt sonkát) tagjával, Jakub Čavojjal való videóbeszélgetésem befejezése után döntöttem úgy, hogy mostantól kezdve minden egyes cikkem alatt ezzel a mondattal támogatom őt: Támogatom Jakub Čavojt és kollégáit a szlovák futballban található korrupció elleni harcban!
A mondat mindig ki lesz emelve, és mindegyik cikkem alatt szerepel majd tekintet nélkül arra, hogy véleményem szerint ez vagy az a találkozó manipulált volt-e vagy sem.
Egyébként remélem, hogy Jakub Čavoj nem fog Kuciak sorsára jutni…
Még mindig csak a cikk bevetetésénél tartunk, és minden kedves olvasóm tudtára szeretném adni, hogy foglalkozom majd a sajtótájékoztatóval, konkrétan a Stanley Holoubek, Olivier Hyballa vidám párossal, a stand-up komédiás Duško Tittellel, aki Isten, vagyis elnézést, Blaha képviselő után a második.
És nem utolsósorban szó lesz Nagy Krisztiánról, aki a fentebb említettek szánalmas poénkodási kísérleteit és az istenien „jó” hangulatot szó szerint a végletekig megszívta.
No, és a bevezetőben még értesítés magáról a meccsről.
És már a cikk tárgyalásában vagyunk, amelyet az edzőkkel kezdem
Hyballa vezetőedzőt kiváló mesternek, remek embernek tartom, szórakoztató a közelében lenni, de tegnap azzal az emberrel szemben, aki fenomenálisan szerepel a sajtótájékoztatókon – elnézést a kifejezésért -, a tisztelet csíráját sem mutatta Holoubekkel egyetemben.
Már nem tudtam magam türtőztetni, és amikor találkozott a tekintetünk, akkor szó szerint a nézésemmel könyörögtem neki, hogy fejezzék be. Mit is?
Egyik vezetőedzőnek sem jutott eszébe befejezni a közös és nagyon különös eszmecserét mialatt Krisztián beszél? Krisztián nemzetközi szinten is kimagaslóan végzi a munkáját, és rendkívül büszke vagyok arra, amilyen minőséggel lép fel a sajtótájékoztatókon – mindig minden körülmény között. A munkája felé mutatott tiszteletlenséget főleg a mi edzőnk részéről nem tudom elfogadni, és ezt úgy mondom, hogy ilyen viselkedés mellett nem is sejtem, Peter marad-e vagy nem, és azzal sem vagyok tisztában, mi van a fejében és a környezetében a szerződéséről folyó egyeztetés végső fázisában.
Peter, Krisztián a sajtótájékoztatón mutatott viselkedésével és fellépésével mindig és mindenki felé professzionális megbecsülést és tiszteletet mutat, így megkérnélek, hogy te is tiszteld őt. Peter, a megértésedet köszönöm!
Szelfi. Ez kivert minden biztosítékot. Mi, újságírók, legalábbis én biztosan, nem nevetgélünk és nem csinálunk az edző előtt varietéműsort egy elvesztett mérkőzés után, mert tisztában vagyunk azzal, hogy a vereséget fel kell dolgozni. Ugyanez a helyzet velünk is, mi szintén együtt élünk a győzelmekkel és a vereségekkel, ezért sem tudok magyarázatot találni a szelfizésre, főleg egy nagyon rossz teljesítmény után. Tulajdonképpen az a szelfi annyira körön kívüli dolog volt, hogy nincs is kedvem többet írni róla.
Az összecsapás sajtótájékoztatós elemzése. A viccet félretéve, otthon a feleségemtől alaposabb elemzést kaptam. Pont.
Igen, a futball csak egy sport. Igen, de nem televarieté, főleg, amikor rossz teljesítmény után szenved vereséget a csapat. A teljesítmény talán tényleg nem volt jó, mivel a félidei szünetben az öltözőből óriási sikoltozást hallottunk az újságírói helyiség falain keresztül. Pont.
A legrosszabb még csak most jött a sajtótájékoztatón. A sajtószobába Tittel lépett be, és azt követően, hogy félbeszakította az egyik kérdezőt, hasonlóan érthetetlen módon véget vetett a sajtótájékoztatónak.
Hm… Tittel tagja egy olyan kormánynak, amely időszaka alatt megöltek egy újságírót, így talán az a legkevesebb, hogy a dolgukat végző újságírók mögül kommandósként viharzottak be a sajtótájékoztatóra a Rózsahegy játékosai, akik lelocsoltak, amit és akit csak értek.
Főleg a DAC weboldalának stábja és az ő technikájuk járt pórul. Én majdnem egy k.baszott szívrohamot kaptam, amikor berontottak…
Visszavágásképpen Tittelt és az egész társaságát azzal küldtem ki, hogy ne akadályozzák ilyen módon a munkánkat.
Maximálisan kemény voltam vele szemben, és amikor nem értett a szóból, megkérdeztem, hogy a magyar himnusz lejátszásával kergessem-e ki a sajtótájékoztató helyiségéből. Ezt a mondatot már megértette és kimentek. Meglátásom szerint megértették, hogy ezúttal rendkívül túllőttek a célon.
És a meccs? Az ezüstérem megszerzése után azt kívántam, hogy méltósággal abszolváljuk az utolsó három fordulót, mert még nincs vége a szezonnak, és most építjük az alapokat – fejben is – a következő idényre és az Európa-liga összecsapásaira is.
Befejezés
Az első két találkozó nem az elképzeléseink szerint alakult, méghozzá nagyon nem.
A tegnapi elemzése?
Nem igazán értem a történéseket, csak imádkozom, hogy ezzel a találkozóval ennek a nem tudom minek vége legyen.
A Rolling Stones dalának címét hívom segítségül: Sad, sad, sad.
Támogatom Jakub Čavojt és kollégáit a szlovák futballban megtalálható korrupció elleni harcban!