Európai parlamenti választások 2019 – Csáky Pál: „A nemzeti alapú politizálás számomra az alfa és az omega”

 PR-INTERJÚ

Csáky Pál gazdag és sokrétű politikusi pályafutását nem kell bemutatni a szlovákiai magyarok körében. Öt évig az Európai Unió parlamenti képviselőjeként tevékenykedett az Európai Néppárt frakciójának képviselőjeként. Az EP Petíciós Bizottságának elnöke volt, tagja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak. A május 25-i európai parlamenti választásokon a Magyar Közösség Pártja listavezetőjeként ismét megméretteti magát. Az európai parlamenti választások képviselőjelöltjével beszélgettünk.

 Kérem mutatkozzon be a Klikkout TV nézőnek!

Csáky Pál vagyok, európai parlamenti képviselő voltam 2014–2019 között. Korábban elég sűrű politikai pályát tudhattam magam mögött Szlovákiában. Húsz évig voltam a szlovák parlament képviselője, a két Dzurinda-kormányban vettem részt. A nyolcvanas években pedig csemadokos voltam, társadalmi aktivista, könyveket írtam, újságokba is gyakran, most újabban színdarabokat is írok.

Ennyi politikusi pályán eltöltött idő után, hogyan vélekedik, milyen magyarként politikusnak lenni Szlovákiában?

Nem volt egyszerű magyarnak lenni, magyarként felvállalni magamat és a közösség problémáit. Sokak számára máig én vagyok a pán maďar Szlovákiában, de hát ez valahol megtisztelő is. Én úgy gondolom, hogy az embernek egyértelműnek kell lenni.

Manapság gyakori, hogy a pártok és a politikusok változtatnak a politikai irányvonalukon? Ön maradt jobboldali, konzervatív-keresztény politikus. Miért nem változtatott?

Az én esetemben még nehezebb a helyzet, vagy talán egyszerűbb a másik oldalról. Ugyanis, ahogy említettem, 35 éve írok különböző írásokat, könyveket, tehát vissza lehet keresni, hogy mit írtam például 1987-88-ban. Mindig is antikommunista voltam, mert azt a rendszert rossznak tartottam, mindig is a demokrácia híve voltam, mindig is inkább a jobbközép kereszténydemokrata vonalat képviseltem, ez nem változott azóta sem, és úgy gondolom, már nem is fog változni.

Elképzelhetőnek tartja a liberális és a konzervatív politika hasonló működését, mint ahogy azt a két közgazdász, Friedman és Keynes örökös vitájában vázolta, amely végeredményben nem volt rossz?  

Azt hiszem, hogy a két pólus, vagy talán a három pólus, a keresztény-konzervatív, a liberális meg még a szocialistákat is odatehetjük harmadik pólusként, ez megmarad. Erőeltolódások valószínűleg lesznek, erről is szól egyébként az európai parlamenti választás most.

Európában mindenütt ezzel van tele a sajtó, hogy vajon visszatér-e Európa a klasszikus kereszténydemokrata, konzervatív eszmékhez, elvekhez, én ezt szeretném, és a Magyar Közösség Pártja ezt kínálja a választóknak.

Ön szerint milyen pozitívumokat hozott a konzervatív politika? És milyen előnyöket hozott Ön szerint a liberalizmus?

A kereszténydemokratáknak köszönhetjük szerintem a prosperitást, az európai békét. A második világháború után nagy válság volt Európában, nagy része le volt bombázva, és akkor jött egy kereszténydemokrata generáció – Adenauer, De Gasperi Olaszországból, illetve Schuman Franciaországból, akik létrehozták a jelenlegi Európai Unió alapjait, és ennek köszönhetően mondhatjuk el, hogy hetven éve az együttműködés területén nem volt katonai konfliktus, ami nagyon nagy előny. Létrejött a piacgazdaság, ami a prosperitást, a gazdasági stabilitást és a szociális biztonságot is garantálta. Tehát

a kereszténydemokratákat tenném mindenképp az első helyre, és ezért mondom azt, hogy vissza kell térni ezekhez az alapokhoz.

Persze a klasszikus liberalizmus is hozott előnyöket, hacsak a magyar térfelet nézzük, akkor a kiegyezés utáni magyar nemzeti liberális politikusgárdának sokat köszönhetünk.

 

Nekünk, felvidéki magyaroknak, milyen kézzelfogható előnyünk van az MKP-s képviseletből az Európai Parlamentben?

Az, hogy ott vagyunk és hallatjuk a hangunkat. Az, hogy van 1,2 millió aláírással egy Minority Safepack európai kisebbségvédelmi kezdeményezés, amely a jogainkért folytatott harc lényege. Az, hogy hozzá tudunk szólni a biztonsági kérdésekhez. Én az elmúlt öt évben két olyan témának voltam a néppárti felelőse, amely azt célozta, hogy a rendőrségek jobban működjenek együtt, illetve, ha bejön valaki az Európai Unió területére, akkor kialakuljon egy védett számítógépes rendszer, hogy ha valahol a harmadik országban vagy az EU bármely tagállamában már el volt ítélve jogerősen valaki, akkor bekerüljön egy olyan rendszerbe, ahol a rendőrség figyelni tudja őt, a tevékenységét az unió területén.

341 alkalommal szólaltam fel az elmúlt ötéves időszakban a plénumon, 2015-16-ban néhányan voltunk csak, akik azt mondtuk, hogy nem szabad csak kötelező kvótarendszerben gondolkodni, hanem ott kell segíteni, ahol a probléma kialakult.

A külső határokat kell védeni, bent pedig meg kell próbálni azokat, akik illegálisan vannak itt, visszatoloncolni. Azt a német filozófiát sikerült hároméves munkával áttörnünk, tehát ma az EU politikája teljesen más migránstémában, mint volt 2015-16-ban, amikor hibás volt. Gazdasági téren említeném a fair viszonyokat. A petíciós bizottság alelnöke vagyok, és az első petíció Szlovákiából jött azt illetően, hogy az élelmiszereknek kettős minőségük van.

Stabil euró van a zsebünkben, most már csak arra kell törekednünk, hogy minél több legyen mindannyiunk zsebében.

Az tény, hogy vannak hibák is. Tehát én eurorealista vagyok, az MKP is az, s azt mondjuk, hogy ahol hibák vannak, nem a gyereket kell kiönteni a fürdővízzel, hanem a hibákat ki kell javítani.

Európai parlamenti képviselőként, mit gondol a felvidéki politikai pártok jövőjéről?  

A Felvidéken egy releváns magyar pártot látok, ez a Magyar Közösség Pártja. Az MKP-t én mindig támogatni fogom, és a nemzeti alapú politizálás számomra az alfa és az omega. A vegyespárti hozzáállást nemcsak én nem fogadom el, de az RMDSZ, a vajdaságiak sem, a pokolba vezető útnak tartják azt, amikor már nem beszélhetünk magyarul bent az elnökségünkben, mert a szlovák kollégák is ott vannak. Az a fajta filozófia, hogy mások elvárásainak feleljünk meg, mindig problémát okoz, de gondolom, erről a EP-választás után majd többet kell vitázni. Jelenleg én azt látom, ha meg akarjuk tenni a második és a harmadik lépést, azt az első lépés nélkül nem tehetjük meg.

Az első lépés pedig az, hogy a tisztelt választópolgárok vegyenek részt május 25-én az európai parlamenti választásokon. Ha az elkötelezett magyarok nagy része május 25-én a választóurnákhoz tudna járulni, akkor csodát tudnánk tenni.

És erre a csodára nem nekem vagy az MKP-nak van elsősorban szüksége, hanem mindannyiunknak, a közösségnek. És utána le tudunk ülni más lelkiállapotban, és elgondolkodni arról, hogyan tudjuk továbbvinni a felvidéki jövőt.

 

Melyik konzervatív politikus vagy történész-politológus Ön számára a legnagyobb inspiráció?

Elég sok van. Számomra az egyik legnagyobb professzor egy Paul Johnson nevű történész-politológus, aki az európai történelem témáját nagyon szépen körbejárta, kiemelkedően jól kielemezte. Kissinger Diplomácia című könyve szintén fontos abból a szempontból, hogy az amerikai szem hogyan látta a 20. századi történéseket. Rengeteget lehet belőle tanulni. Mondhatnám a klasszikusokat, akiket gyakran idéznek 2000 óta, akár már 1990 óta, ugye, a Huntington, aki szintén egy jó könyvet, jó elemzést tett az asztalra, de azért láthatjuk, hogy az a generáció egy kicsit befolyásolva volt a nagy felszabadulás által.

Azt hiszem, ha valaki egy ilyen hosszú politikai karriert tudhat maga mögött, attól nem illetlenség megkérdezni, hogy miként kezeli ezt a családja…

Európai barátaim néha mosolyogva mondják, hogy én vagyok az abszolút kisebbségi, mert ugye Szlovákiában magyar kisebbségiként élek, ugyanakkor van négy lányom és egy feleségem, és volt egy anyósom is, szóval abszolút kisebbségi a helyzetem a családban is.

Sokat köszönhetek nekik, a feleségem türelmének, megértésének rengeteget, és a gyerekeim támogatása és odafigyelése most is nagyon fontos.

Mi minden évben három vagy négy alkalommal tartunk családi napokat, télen is, nyáron is, ahol együtt van mindenki, arra ők már figyelnek, ők szervezik meg. És most már az unokák is bekapcsolódnak ebbe, tehát háromgenerációs az egész. Aminek én nagyon örülök, mert úgy érzem, hogy számukra is fontos. Emberi dimenzió nélkül a politikus is egy kiüresedett robot lenne csak. Erről sohasem szabad megfeledkezni: a feleség támogatása, a család támogatása nagyon fontos.

Öné a zárszó!

Számomra a felvidéki magyar közösség jövője az egyik legfontosabb dolog.

Számomra fontos az, hogy tisztességes viszonyok között éljünk a társadalomban, valamint Európában.

A politikus az nem valamiféle tizenötödik emeleti pulpitusról megjelenő valaki, hanem legyen emberközpontú. Engem az éltet máig, és ezt nagyon őszintén mondom, hogy ha bármelyik községbe elmegyek a Felvidéken, de ha elmegyek Magyarországra, Erdélybe, rengeteg barátom van. A barátok várnak. És ez a barátság, ezek az emberi, nyitott kapcsolatok a legnagyobb erő, amit egy közéleti ember, egy politikus kaphat.

 

Hozzászólások lezárva.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább