Paradox módon – annak ellenére is, hogy írtam egy könyvet a DAC nyolcvanas évekbeli aranykoráról, és lassan betöltöm az ötvenet (fenébe, most hasított belém a felismerés, mennyire gyorsan repül az idő) –, általában igyekszem elkerülni a nosztalgikus hangulatot. Ám a pénteki mérkőzés után ez lehetetlenség…
Fordította: Németh András
Visszaemlékeztem arra a hazai találkozóra, amelyen 1985-ben az első ligába való feljutásunkat ünnepelhettük. A Plastika Nyitra csapata volt az ellenfél, az összecsapás pedig 3:3-as döntetlennel ért véget, én pedig élénken emlékszem annak a napnak minden részletére.
Még ma is érzem az illatot, azt az ünnepi bűzt és annak árnyalatait, amelyet, ha becsukom a szemem és beleszippantok, akkor az ízeit hasonlóképp erősen és tisztán érzem, mint amikor visszaemlékszem a lányaim babaillatára.
Ezek olyan illatok, amelyek – bár az érzékszerveink az idő múlásával gyengülnek – átszűrődnek mindenen, és elpusztíthatatlanok.
Ünnepi pillanat. A családi ünnepségek és események, amelyekre a lehető legjobban fel akarunk készülni. Néha túlzásba is visszük, de ez rendben van, mert ennek így kell lennie. Az évek múlásával ugyanis semmi sem erősebb, mint a fejünkben megtalálható emlékek. Minden dolog, amit megveszünk és később csak a múlt időre emlékeztet, mindössze eszköz, és teljesen felesleges, ha elveszítjük az ünnepi pillanatok előtti alázatos meghajlás képességét.
Az ünnepi pillanatra fel kell készülni, képletesen szólva ki kell fényesíteni az evőkészletet, a polcról pedig le kell venni azokat a tányérokat, amelyek… hiszen ismerik azt az évtizedes szállóigét: Hagyd ott azokat a tányérokat, azok ünnepi alkalomra valók!
Sikerült eltékozolnunk az ünneplés első két napját, de a harmadik már nem csúszott ki a kezünk közül.
Remek dolog az emlékezet, ha kiváló emlékeket is elraktározunk benne. Bruce Springsteen úgy mondaná – Glory Days (dicsőséges napok).
A Glory Day azonban komolyságot igényel. Szét kell választanunk a mindennapi dolgoktól, magasabb polcra kell helyezni azoknál, amelyeken a kicsinyes harcok, a mindennapi munka sztereotípiája és az olyan probléma kissé felesleges megoldására irányuló törekvés található, amelyet képletesen szólva csak gyorsvonatból sikerült érintenünk a szezon során. Amivel nem érkeztünk több hónap alatt, azt nem tanácsos megpróbálni az utolsó pillanatban erővel megoldani.
Hyballa, Jedlička, Kalmár, Huk csapatkapitány és a családi ezüstöt tartalmazó trezor számomra jelenlegi leghasznosabb tagja, Vida Máté – ezek mindannyian csak nevek.
Mellettük itt van a csapatszellem, amely gyakran mindent legyőz. Emellett jelen van a vezetőség és a klub apparátusa, amely a munkája előrehaladtával egyre több, a munkájáért élő bolondot gyűjt maga köré.
Csak a futballt és a klubot imádó fanatikus őrültek tudnak olyan varázslatos gyepszőnyeget előkészíteni, amilyenen futballozunk. Egy dolog ugyan az eszközök, amelyekkel dolgoznak, ám ez mind semmit sem érne, ha a gyeppel való törődésbe nem az egész énjüket raknák be a Máhr Tomi körüli emberek.
Az a gyepszőnyeg egy olyan kincs, akárcsak az Ambrus és társai alkotása, a stadion…
Senki sem hibátlan és tévedhetetlen a felsoroltak közül. Akárcsak én, a nézők vagy bárki a sárga-kék bolondok társaságából.
Tanuljuk, hogyan kell úgy lehúzni egy szezont, hogy a lehető legjobb legyen, és a rákövetkező még jobb. Ez néha fáj is.
Tanuljuk, hogyan élvezzük ki a futball istenétől kapott, az egész idényes hajtásért járó előnyöket.
Ebben a szezonban ezek három napra osztódtak szét, amelyek alatt nem kerülnek elő az utazóbőröndök, és a fejben pedig nem a kirándulások helyszínei repkednek, hanem a polcokról lekerülnek az evőkészletek, tányérok stb., olyan dolgok, amelyek az ünnepi pillanatokra vannak előkészítve.
Ezeken a mérkőzéseken semmi sem fontosabb az olyan nézők számára, mint amilyennel a klubunk rendelkezik annál, mint hogy ily módon, ünnepi hangulatban kényeztetve legyenek az egész éves siker hullámait meglovagolva. Ezeket a meccseket a klubban is ugyanilyen módon kellene kiélvezniük.
A hármas számú nap már jól sikerült, és csodálatos volt. Nem, nem csak a végeredményről beszélek, ugyanis a „tétnélküli meccs” kifejezést felváltotta az elért siker saját nézősereg előtti teljeskörű kiélvezésének a szándéka.
A DAC-cal kapcsolatban talán semmiben sem lehet félgőzzel menni. Bizony, ha valahol valamibe az egész szívüket belerakják az emberek, ott…
A saját és a szerkesztőségünk nevében gratulálok a klubnak és a szurkolói háttérnek ehhez a szenzációs idényhez. Fújjunk egy keveset, töltődjünk fel, majd irány a következő sárga-kék álomutazás, a további dicsőséges napok…
