A cikk megjelent a Klikk Out 2012/08. számában. Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Bon appetit! Mahlzeit! Good appetite! Buon appetito! Jó étvágyat! Dobrú chuť! Iyi bir istah! Dobar apetit! Nyári üdüléseink során talán többször halljuk…
Ha már nyaralunk, akkor talán nincs is olyan hely a Földön, ahová ha eljutunk, ne akarnánk bepillantást nyerni konyhaművészetébe. Olthatatlan kíváncsiságunk nemzeti specialitásokat kínáló éttermekbe, helyi kisvendéglőkbe, szerencsés esetben egy családi asztalhoz vezet bennünket. Talán nem részesülünk mindenhol kivételes kulináris élvezetekben, az alkalom mégis felejthetetlen élmény marad. Hogy miért? A válasz egyszerű: Egy nemzeti étel elfogyasztása több az éhség csillapításánál.
Bármilyen is ízlésünk, bármilyen ételeket is kedvelünk, annyi bizonyos, hogy mindannyiunkat hajt a világ kultúráinak megismerése, melyhez a gasztronómia is szorosan hozzátartozik. Le kell ülnünk asztalaikhoz, meg kell ismernünk ételeik ízvilágát, konyhaművészetük titkait, hogy teljes képet nyerhessünk egy országról. A különböző kultúrák étkezési szokásait több tényező együttállása határozza meg, ilyen az éghajlat, a környezet, a növény- és állattartási szokások.
Valószínűleg nincs még egy tája a világnak, amely olyan büszke nagyszámú helyi specialitására, illetve ételvariációira, mint Olaszország. Egy tipikus olasz konyhaművészeti estén az előétel és az emésztést elősegítő desszert (digestivo) sorrendje nincs szigorúan meghatározva. Az nem is lenne olaszos.
Az előétel például választható. Az első fogás lehet leves, tészta, rizs, gnocchi vagy polenta. A második fogás tartalmaz némi fehérjét – húst vagy halat – contornival, amely egy zöldségekből készült, finom köret. A saláta általában az utolsó fogást követi – feladata a szájpadlás letisztítása a végső mutatványhoz: ez valamiféle gyümölcs sajttal, egy kis desszert, végül egy eszpresszó kávé következik. Ezek után már világos, hogy az olasz konyha azért létezik, hogy boldoggá tegye az életet.
Több száz éven keresztül a jó brit konyha az arisztokraták és gazdagok asztalain felszolgált francia ételeket jelentette. Sokáig azt tartották, hogy az angoloknak addig van finom élelmiszerük, míg azok be nem kerülnek a konyhába. 🙂 Londonban több, mint 3 000 indiai étterem található. Valójában Nagy Britannia legnépszerűbb étele az utóbbi időben a csirke tikka masala, egy kizárólag itt létező „indiai” étel. Az angolok fish and chips híres párosítása elengedhetetlen. A brit szigeteken általában a bő reggeli a szokásos, sonka, szalonna vagy gyömbéres kolbász tojással, vaj, dzsem, tea. Ne lepődjön meg senki, ha a teát kissé zavaros italként kapja, ez csak azt jelenti, hogy már beleöntötték a tejet, aminek előnye, hogy feloldja a tea tannin-tartalmát, mely így a gyomorra teljesen ártalmatlan. Angliában igen népszerű a yorkshire pudinggal készített marhasült, a tésztában sült marhahús és vese (steak and kidney pie), borjúhús és sonka (veal and ham pie).
Egységes spanyol konyháról nem beszélhetünk, a Spanyolországban jellemző ételek földrajzi egységenként és éghajlati övenként változnak, hiszen a múlt század elejéig a hatalmas távolságok és földrajzi akadályok (hegyek, külön szigetek) miatt a kommunikáció nehézkes volt Spanyolország egyes tartományai között. Ennek ellenére Spanyolország egyik fő nemzeti étele a paella, amely Valenciából származik. Fő összetevői a rizs, a sáfrány és az olívaolaj, ezen kívül tengeri falatokkal, hússal és zöldségekkel körítik. Serpenyőben készítik. A cocido tipikus spanyol főételnek, a paella mellett Spanyolország másik reprezentatív nemzeti ételének számít, főleg a középső és északi területeken. Általában különböző húsokat, kolbászokat, zöldségeket és babot tartalmaz. Népszerű szokás a tapas fogyasztása. A tapas általában többféle, igen erősen ízesített tengeri falatokból, esetleg húsból és kolbászból áll. Az éttermekben a tapast étvágygerjesztőként, fogpiszkálóra tűzve, ingyen kínálják, valójában mintha a mi kiflinkre rápakolnánk az összetevőket és fogvájóval összetűznénk.
A franciák étkezése általánosságban kalóriaszegényebb, mint a hagyományos magyar konyha. Reggelijük könnyű tejeskávéból vagy kakaóból és valamilyen péksüteményből, főleg croissant-ból áll. Elmaradhatatlan a vaj, a dzsem és a méz. Az étkezések közül legnagyobb szerepe a vacsorának van, amely rendszerint könnyű ételekből, de több fogásból áll. Ilyenkor fogyasztanak levest, elsősorban a téli időszakban, de gyakori, hogy a vacsorát is előétellel kezdik. Utána frissen sült húsétel vagy hideg húsok, felvágottak következnek, majd sajtfélék, gyümölcs vagy édesség zárja a sort. A hétvégék és ünnepek időszakában kerülnek asztalra az olyan ünnepi fogások, mint osztriga, libamáj, különféle töltött szárnyasok. A francia gasztronómia sikeréhez hozzájárultak a jó minőségű francia pezsgők, a konyak, a gyümölcspálinkák
A thai konyháról beszélni vagy írni körülbelül olyan, mint lerajzolni egy focimeccset. Ezt kóstolni, érezni, átélni kell. Talán első kóstoláskor kissé különösek a thai ízek európai ízekhez szokott ízlelőbimbóinknak, de higgyétek el, hamar hozzá lehet szokni. Aki járt már arra, az tudja, aki nem, kóstolja minőségibb thai éttermekben – nem fogja megbánni. A thai konyha ízeibe könnyedén beleszerethetünk. Titka egészen egyszerű: ételeit az öt alapíz harmóniája jellemzi. Az édes, a sós, a savanyú, a keserű és a csípős teljes összhangban van a thai ételekben. Friss hozzávalók, sokféle fűszer, ezek a thai konyha jellemzői, és ha valami csípős, az a thai konyhában tényleg csípős. Chili, kókusztej és citromfű bármilyen mennyiségben megtalálható a thai ételekben. Thaiföldön az étkezés nem merev szokásokhoz kötött – bármit bármikor, levest akár az étkezés végén. Akár reggelire, akár éjjel, no ez Thaiföld. Jó útvágyat barátaim!
