A cikk megjelent a Klikk Out 2015/05. számában. Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont csak apróságokat módosítottunk rajta.
Az első fesztivált 1976-ban rendezték meg, akkor még nem a mostani, de a régi kultúrházban. Ezt kiszámolni, remélem, annak is sikerült, aki gyenge volt matekból. Igen, idén negyvennégy éves a bábosok és színjátszók országos seregszemléje. A gyerekek átveszik a város kulcsát a polgármestertől, és négy napon keresztül ők uralják a várost… persze már semmi sem olyan, mint régen.
Már nem emlékszem tisztán arra, hogy mikor, kivel, iskolából vagy óvodából, de azt biztosan tudom, hogy gyerekként én is jártam a Duna Menti Tavasz néhány előadásán. Aztán évekig semmi. Sokszor hallottam ismerőseimtől, barátaimtól, sőt, még az osztálytársaimtól is, hogy készülnek a DMT-re. Bevallom, nem érdekelt a mozgalom. Soha nem báboztam, nem voltam színjátszó, és nem tudtam beleélni magam olyannyira, hogy négy napon keresztül gyerekeket nézzek a színpadon. Aztán minden megváltozott…
Ha jól emlékszem (2015-ben járunk), öt évvel ezelőtt kért fel Huszár László, a rendezvény főszervezője a fesztiválújság, a Fürge Irka szerkesztésére. Azóta több alkalommal történt meg ugyanez. A négy nap alatt minden nap megjelent a 12 – de előfordult, hogy 16 – oldalas kiadvány, amit a gyerekek reggelente már nagyon vártak. Valahogy megfogott az a közeg, élvezettel ültem végig egyre több és több előadást. Idén (2015) már az esztendő elején elkezdtünk Huszár Lászlóval arról beszélgetni, valahogy fel kéne dolgozni a kezdeteket. Azt ajánlotta, készítsünk interjúkat azokkal az emberekkel, akik ott voltak az elején, akik bábáskodtak a fesztivál megszületésénél. Számtalan név merült fel, olyanok, mint Héger Károly, Jarábik Imre, Molnár József és Molnár Éva, Szigeti László, Szilvássy József, Molnár László, Tóth László és Szabó Jolán. Természetesen az interjúkban számtalan név elhangzott még, mindenkit szinte lehetetlen lenne felsorolni. Mindannyian állították, a Duna Menti Tavaszt át kell érezni, oda kell menni, és az ember nehezen szabadul. És persze itt van még Huszár László is, akit azért sem szabad elfelejtenünk, mert a mai napig ő viszi a hátán a rendezvényt, bizton állíthatjuk, ő az, aki miatt még midig megtörténik a csoda minden június elején Dunaszerdahelyen.
