A cikk megjelent a Klikk Out 2015/05. számában. Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Szilvássy József 1972-től az Új Szó kulturális rovatának vezetője volt, de már gyermekkora óta rendkívüli módon érdekelte a színjátszás, ezen belül az amatőr színjátszás. Így került kapcsolatba a Duna Menti Tavasszal, ahol az első fesztivál zsűrijében többedmagával már ő is bírálta a fellépőket.
Előzmény: Duna menti emlékek Mesevárossá lett Dunaszerdahely Országos rendezvényt Dunaszerdahelyre
Mire emlékszel az első fesztivállal kapcsolatban?
A szakszervezetek házában volt az a rendezvény, mert akkor még nem épült fel a művelődési ház. Akkor Dunaszerdahelyen megvolt a lehetőség arra, hogy legyen itt egy ilyen fesztivál. Jót tett a járásnak, hogy 1960-ban bővült, így Dunaszerdahely egy szellemi központ lett, és már nagyon iparkodtak, hogy legyen egy országos jellegű fesztivál. Ennek megfelelően az itteni Népművelési Központ, elsősorban Héger Károly, valamint Pozsonyban Tóth Sándor, Petőcz Csilla, sokat tettek azért, hogy valóra váljék ez az álom.
Milyen érdekes, humoros emlékeid vannak az előadásokról?
Amikor a nagyobbik lányom ötéves volt, elhoztam, és Levente Péter egyik műsorában azt játszották, hogy megtestesítenek különböző eszközöket: motorkerékpárt csináltak gyerkőcökből. Az elsők között futott fel a színpadra a lányom, és ebben a motorkerékpárban ő volt a stoplámpa.
Dusza Istvánról írták nemrégiben, hogy ő mindig a gyerekek közé ülve nézte végig az előadásokat, így érezve át az egész fesztivál szellemiségét. Te hogy voltál ezzel?
Nagyon szerettem a gyermekek között ülni, mert a gyerek a legőszintébb néző. Az ő reagálásaik pontosan lemérték azt, hogy mit láttak a színpadon, hogy milyen egy előadás színvonala. Ha rossz volt az előadás, zsibongtak, ha pedig érdekes volt, együtt éltek vele, vagy lélegzetvisszafojtva figyelték. Ők voltak a legőszintébb kritikusok, és nem véletlen, hogy a kezdettől fogva volt egy gyerekzsűri, amelynek a díja szerintem a legjobb elismerés volt. Ha én lettem volna a rendező, akkor szívesen kaptam volna egy ilyen díjat.
Mi lehet az oka annak, hogy a Duna Menti Tavasz immár negyven éve működik és megrendezésre kerül?
Az én példám kicsiben a lányaim, meg az unokáim. Sok embert tudnék még felsorolni, akinek a gyermekei és az unokái is itt vannak a Duna Menti Tavaszon. Természetesen az is kell, hogy legyen nézősereg. De még inkább fontos az, hogy különböző nemzedékek jönnek egymás után, akik rendezőként, vagy szereplőként vannak ott a színpadon. Akik látnak benne fantáziát, és éreznek elhivatottságot az anyanyelvi színjátszás iránt. Örülök annak, hogy szakmailag egyre jobbak. És vannak szakemberek, akik értenek hozzá, akik valóban művészi eszközökkel képesek dolgozni, és ez tulajdonképpen az alapja annak, hogy a Duna Menti Tavasz meggyőződésem szerint még nagyon sokáig fog élni.
