Csernobil-ankét: “200 méterre álltam attól az energiától, amely kiirthatta volna Európa nagy részét”

Fotó: Milan Vrábeľ (borítókép), Jojo Samek (Milan Vrábeľ), ill. Klikk-archívum

A csernobili atomerőmű katasztrófájáról bizonyára mindenkinek van véleménye. Aki már megélt egy bizonyos kort, saját bőrén tapasztalhatta a letűnt rendszer sajátosságaként értelmezhető információ-visszatartást és ferdítést, aki pedig akkoriban vagy utána született, annak szülei, családtagjai mesélhettek róla. A Klikk Out megkérdezett néhány személyiséget arról, hogyan tekintettek erre a rettenetes cselekményre, néhányuk pedig véleményt tudott formálni az HBO-nak a témában készített játékfilmsorozatáról is. Az első alkalommal Antal Ágotát és Fibi Sándort kérdeztük, majd következett Győry Attila vállalkozó és Pavol Penksa focikapus, most pedig hadd lássuk Milan Vrábeľ reklámügynökét és Ollári Krisztián operatőrét.

1. MIKÉNT TEKINTETT A TRAGÉDIÁRA ANNAK IDEJÉN, ILLETVE MA?

2. MILYEN BENYOMÁSA VAN AZ HBO CSERNOBIL-SOROZATÁRÓL, HA FIGYELEMMEL KÍSÉRI?

VRÁBEĽ MILAN

(reklámügynök)


1. “Amióta csak elkezdtem „felnőttesen” látni a világot, Csernobil esete hihetetlenül megragadta a képzeletem. Amikor hallottam róla, nem tudtam elképzelni, hogyan nézhet ki és működhet ez igazából. Természetesen ez okból kifolyólag el is látogattam oda, amint lehetőségem nyílt rá, ezt megelőzően pedig sok anyagot áttanulmányoztam arról, mi és hogyan is történt ott, továbbá, hogy máig mekkora a veszély.”

2. “Most látott napvilágot a fantasztikus, Csernobil című sorozat, amelynek néhány jelenete olyannak tűnt számomra, mintha már a katasztrófa során felvették volna. Én a sorozatot a tanultakkal és a helyszínen látottakkal is összehasonlíthattam. A helyszínen és a sorozatban látottak összehasonlítása közben a katasztrófához kapcsolódó döbbenet és a szomorúság őrült kettőssége kavargott bennem.

Semmi mással sem kezdhetem a történetet, mint azzal a reaktorral, amelyben a robbanás történt. Én nagyjából 200 méterre álltam tőle, 200 méterre attól az energiától, amely kiirthatta volna az Európa nagy részét. A sorozatban és a valóságban látottakat nem tudtam összekapcsolni, ugyanis az egész reaktort szarkofág borítja.

A sorozatban az általam meglátogatott másik legérzelemdúsabb épület, a kórház is felbukkant. A mentőalakulatok a pincében lerakott ruháink miatt egyenesen a helyszínen figyelmeztettek minket. A pince a mai napig az egyik legszennyezettebb hely, én pedig efölött álltam. Őrület, hogy a lábaimat mindössze egy 50 centiméteres panel választotta el a hatalmas mennyiségű sugárzástól.

Hihetetlen volt a sorozatban látni a hotel előtt játszódó képsorokat, ahol pezsgő élet folyt, míg én ugyanott csak elhagyatott, rozzant épületeket láttam, folyamatosan terjeszkedő erdővel. A televíziós felvételeken, de az általam megnézett fényképeken az iskolában vagy akár a lakótelepeken is pezsgő életet, sok embert, szórakozó gyerekeket láttam. Én most ehelyett csendet, ürességet, megállt időt éltem át. Teljesen meghökkentő az, hogy 33 éve ugyanazokon a járdákon és utcákon lakosság közlekedett.

Csernobil és Pripjaty városában ehelyett és a fű helyett nagyjából 30 méteres fák alkotta erdő található, amely sok épületet eltakar. Az autóbusszal áthaladtunk a lakótelepen, de semmilyen, ott található közeli épület sem látszódott, ehelyett inkább úgy éreztem magam, mintha egy erdőben lennék. Néhány meglátogatott épület kivételével csak fák voltak ott, amelyek közül sok panelház magasságú volt és egy összefüggő erdőt alkotott. A harmincéves, emberi kéz által nem érintett természet kiváló életkörülményeket teremt a növényeknek és állatoknak, amelyek lassan úgy élnek itt, mint egy rezervátumban, a külvilág beavatkozása nélkül.

A város életéből mindössze egy dolog maradt változatlan. Ahogy a háziállatok kényszerűségből szabadon lettek eresztve a természetbe az evakuálás közben, úgy azok utódai a mai napig futkároznak a fertőzött területen belül. Bár erős élmény volt több mint harminc évvel visszaforgatni az idő kerekét a szocializmusba, ám bízom benne, hogy a turisták számára soha egy új terület sem lesz vonzó többet ilyen okból kifolyólag.”


OLLÁRI KRISZTIÁN

(operatőr)


1. “Fiatal szemmel nem éltem át magát a katasztrófát, de a következményei évezredekig köztünk maradnak. Kijelenthetjük, hogy a legnagyobb ember okozta katasztrófáról van szó. A Szovjetunió egy új korszakáról! A legrosszabb, ami magát a robbanást követte, a szovjet “tökéletesség” volt. Maguknak is nehéz volt bevallani, hogy a legtökéletesebb hatalomban ekkora katasztrófa történhet. Hasonló katasztrófáról, azonos reaktorhibáról már tudtak, amit természetesen el is titkoltak, így nem lehetett felkészülni egy ekkora méretűre. Mérnökileg rosszul konstruált reaktorokról beszélünk. Maguk sem tudták, mire képes a sugárzás, így több százezer embernek könnyű volt hazudni és a halálba küldeni azokat, akik semmiről sem sejthettek. A több százezer nem csak a likvidátorokat jelenti, hanem ez esetben a több száz kilométerre élő embereket, országokat… A vezetőség rossz mérőkkel naiv ésszel és empátiát nem ismerve dolgozott.”

2. “Magára a sorozatra felfigyeltem már 2 hónappal a megjelenés előtt, mivel maga a téma nagyon érdekelt. Dramaturgiailag jobb trailert már rég láttam. Filmesként nem csak a jól megírt forgatókönyv, de a vizuál is megfogta a figyelmem. Az, hogy mi igaz a sorozatban, illetve mi kitalált, nehéz megítélni, hisz annyi minden történhetett 1986-ban, hogy bármi hihető lenne. Kíváncsi lennék rá amerikai szemmel,  mivel a kommunizmust máshogy láthatták, és ezt képernyőre vinni nem egyszerű, de szerintem sikerült. Igazán csak egy apróság töri az agyam a sorozaton: ha ukránul lenne angol felirattal, az élmény is erősebb lehetne.”


ELŐZMÉNY

Chernobyl – Ghost Land: Milan Vrábeľ felvételei

Csernobil-ankét: Miként látja a katasztrófát Antal Ágota és Fibi Sándor?

Csernobil-ankét: “Azok a képek, melyeken a Föld egy roncstelep, valóra válhattak volna…”


Milan Vrábeľ 2017-ben járt a környéken, akkoriban videó- és fényképfelvételeket is készített. Előbbiekből Szabó Péter Pál utómunkájának köszönhetően is született meg az alábbi összeállítás, a fotókból később szemezgetünk:

Hozzászólások lezárva.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább