Csernobil (2019)

A cikk megjelent a Klikk Out 2019/06. számában.

Egymástól függetlenül, több barát és ismerős szegezte mostanában nekem a kérdést: Nézed a Csernobilt? Az ötrészes minisorozat, amely a HBO és a Sky közös produkciójaként született meg, rövid idő alatt tett szert széleskörű népszerűségre és magasan szárnyaló értékelési pontszámai is arra engednek következtetni, hogy egy kivételes és hiánypótló alkotással van dolgunk. Nézzük hát, mik a főbb erényei – figyelem, spoilerveszély!

A cselekmény a csernobili Vlagyimir Iljics Lenin atomerőmű 1986. április 26-án bekövetkezett felrobbanását és az azt követő eseményeket taglalja. Valerij Legaszovot (Jarred Harris) a párt jelöli ki a történtek felderítésére, megállapításait és aggódását azonban kétkedéssel fogadják. Nyílt ellentét bontakozik ki közte és Boris Scherbina (Stellan Skarsgård) között, aki a szovjet vezérkar taktikáját követve bagatellizálja a helyzet súlyosságát. Egy ponton szinte dühítővé válik a struccpolitika – míg végül a baleset eltitkolhatatlanná válik és óriási késéssel megindul a válságkezelés.

Az alkotók remekül ábrázolják a fontossági sorrendet a pártérdek és az emberi élet értéke között – 36 óra telik el, míg Pripjaty lakosságát egyáltalán elkezdik evakuálni.

Az első epizód leginkább emlékezetes momentuma számomra, amikor a kisgyermekes családok gyönyörködnek a távolban lángoló erőmű látványában, a legkisebbek pedig boldogan táncolnak a mindenfelé szállingózó, radioaktív hamuban. Az ember hátán a hideg kezd futkározni, a lassított képkockák láttán…

A sorozat emléket állít a tűzoltóknak és a kórházi dolgozóknak, akik védőfelszerelés nélkül ugrottak neki a vészhelyzet mihamarabbi elhárításának és a sugárfertőzött lakosság kezelésének. A radioaktív sugárzás, mint egy láthatatlan gyilkos végig a háttérben lopakodik, a feszültség minden pillanatban jelen van. Előnyei közül kiemelném a párbeszédek természetességét, a karakterábrázolások hitelességét és az igényes kidolgozást. A néző szinte észrevétlenül tanulhat az atomerőművek működési elveiről is két nyomasztó jelenet között.

A Johan Renck rendező – Craig Mazin forgatókönyvíró páros kiválóan dolgozik együtt, holott ez utóbbitól a kritikusok nem sok jót reméltek olyan munkák után, mint a Scary Movie vagy a Másnaposok-trilógia. A produkcióról sok helyen máris az év sorozataként beszélnek, amely talán segíthet feltörölni a Trónok harca felemás befejezésében csalódottak könnyeit, de hogy máris megverte volna a nyolc évadon át zajló, monumentális sorozatot, azt azért elhamarkodott ítéletnek tartom.

Annyi biztos azonban, hogy az európai közönség sokkal közelebb érezheti magához a Csernobilt, mint mondjuk a GOT-ot vagy a Westworld-öt, hiszen ez a történet még hátborzongató élénkséggel él a környező országok lakóinak emlékezetében…


A közelmúltban egy ankét, fotógalériák és egy videó erejéig foglalkoztunk a témával, alább megtekinthetőek az egyes bejegyzések:
ELŐZMÉNY

Chernobyl – Ghost Land: Milan Vrábeľ felvételei

Csernobil-ankét: Miként látja a katasztrófát Antal Ágota és Fibi Sándor?

Csernobil-ankét: “Azok a képek, melyeken a Föld egy roncstelep, valóra válhattak volna…”

Csernobil-ankét: “200 méterre álltam attól az energiától, amely kiirthatta volna Európa nagy részét”

Csernobil-ankét: “A sorozat, amely kitolta a szakma határait”

Csernobil – Milan Vrábeľ fotói a sújtott zónából (I.)

Csernobil – Milan Vrábeľ fotói a sújtott zónából (II.)

Csernobil: Embertelen és vérfagyasztó – Juraj Benkóczky felvételei a tiltott zónából


Milan Vrábeľ 2017-ben járt a környéken, akkoriban videó- és fényképfelvételeket is készített. Előbbiekből Szabó Péter Pál utómunkájának köszönhetően is született meg az alábbi összeállítás:

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább