Az újonc bátorságával vág neki a MOL Ligának a bajnok női kézilabdacsapat

 „Minden csoda a tiéd lehet, a legmerészebb álmaidat is megépítheted – de lassan, téglánként. Minden tégla lerakásához türelem kell, kitartó szorgalom, s főleg hit, hogy ebből végül ház lesz. Minden egyes téglánál látni kell a házat!” – ezekkel a Müller Pétertől származó gondolatokkal fejezte ki a VSK Dunaszerdahely női kézilabdaklub elnöke a klubban uralkodó szemléletet, miután a lányok megnyerték a hazai bajnokságot, a szlovák I. ligát. Az elsőség már május elején, az utolsó előtti fordulóban eldőlt, most pedig új célok és új kihívások elé néz a dunaszerdahelyi női csapat, amely a következő szezontól a cseh-szlovák bajnokságban, a MOL Ligában szerepel. Horváth Zoltán klubelnökkel beszélgettünk.

Az írás megjelent a Klikkout 2019/6. számában.

Mikor érezte először, hogy meglehet a bajnoki cím?

Amikor a két közvetlen riválisunkat, a Galgócot és a Stomfát is megvertük itthon. Bár a szerediek elleni meccs végkimenetele sem volt mindegy. Valójában ez után a három párharc után éreztem, hogy meglehet. Aztán jött a csallóközaranyosi győzelem, ahol nagyon sportszerű mérkőzést vívtunk.

22 találkozót játszottak ebben a szezonban, 18-0-4-es mérleggel zárták a bajnokságot. Hazai közönség előtt minden egyes mérkőzés után győztesen jöttek le a pályáról.

A négy vereségünk mindegyikét még az őszi szezonban szenvedtük el. Galgócon, Szereden, Stomfán és Pozsonyban, az Inter ellen kaptunk ki. Mindegyik meccsen ott voltam, és azt hittem, az az oka a vereségeknek, hogy én is ott vagyok a lelátón.

A pozsonyi találkozón felvettem egy álarcot, és kapucnit húztam a fejemre, úgy ültem le, de ez sem segített. A lányok csak a szünetben tudták meg, hogy én vagyok az az „őrült”, aki ilyen maskarában nézi őket a tribünről.

A tavaszi szezonnak úgy vágtunk neki, hogy én inkább ki sem megyek az idegenbeli találkozókra, nehogy rossz eredményt hozzak a csapatnak. De nem bírtam ki, hogy otthon maradjak. A Naszvad elleni rangadót fogcsikorgatva megnyertük, onnantól kezdve pedig minden meccsünket hoztuk. Akiktől pedig kikaptunk az ősszel, azok ellen fölényes győzelmet arattunk idehaza tavasszal. A Galgóc ellen például 22–11-re vezettünk a félidőben.

Fekete Nándor fotói

Milyen érzés bajnoknak lenni egy olyan csapattal, amely három évvel ezelőtt alakult?

A klub valóban három éve működik ebben a formájában, de ezt megelőzően hosszú évtizedekre visszamenő hagyománya volt Dunaszerdahelyen a kézilabdának. A klubtörténet előtti időszak erőfeszítései ugyanúgy benne vannak ebben a sikerben, mint az elmúlt három évé.

Ritkán van jobb érzés annál, mint amikor valósággá válik az, amit korábban megterveztünk.

Három éve, amikor újjáalakítottuk a dunaszerdahelyi női kézilabdacsapatot, azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy feljussunk a második ligából az elsőbe. A következő idény célkitűzése a tisztes helytállás volt, idén pedig azt mondtuk, célozzuk meg a cseh-szlovák élvonalat, a MOL Ligát.

Mi volt a siker titka? Bár egyesek vallják, a sikernek igazából nem is titka van, hanem ára. Ön ezt hogy látja?

Válasszuk ketté ezeket a fogalmakat. A titok talán a rengeteg munkában rejlik. A siker ára pedig a lemondásban. Játékos, edző, vezető, szülő, szurkoló egyaránt lemondott valamiről a siker érdekében. A női csapat valóban kimagasló sikert ér el ebben a szezonban, de én általában a klubban, mint egészben gondolkodom. Amikor három éve megtörtént a fúzió, és létrejött a VSK Dunaszerdahely, voltak, akik azt mondták, nem fog összejönni, de azért szurkolnak nekünk.

Az volt az első, hogy lépésről lépésre rakosgassuk egymásra azokat a bizonyos téglákat, s lám, a következő szezonban 17 csapatunk indul a korosztályos bajnokságokban, a nők nyakában pedig most ott az aranyérem.

Mindig hangsúlyozom, hogy nem vagyunk eredményhajhászók, a lényeg, hogy a lányok élvezzék a kézilabdát, tanuljanak, fejlődjenek. Mégis azért tartom fontosnak a lányok bajnoki címét, mert a kicsik látják, hová tudnak eljutni. Ugyanazzal a hittel, kitartással és munkával, mint a nagyok. Nagyon erős személyiségeink vannak az egyes korosztályokban, néhányukban már most a női csapat későbbi szilárd pillérét látjuk.

Mennyiben lesz más a MOL Ligában játszani, mint az I. ligában?

Ebben az idényben nyolc cseh és négy szlovák csapat küzdött meg egymással ebben a bajnokságban. A hazaiakat a nagymihályiak, a vágsellyeiek, az eperjesiek és a bániak képviselték. Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ne legyünk a bajnokság pofozógépei. Az újonc bátorságával vágunk neki a ligának, és bízunk abban, hogy a kezdők lendülete messzire repít majd bennünket. Fel kell állítani a szakmai stábot, fel kell állítani a játékosállományt. Bizonyára lesznek távozóink, de ugyanúgy érkezhetnek új játékosok is. Elsősorban azokat a lányokat figyeljük, akik innen származnak, és jelenleg Magyarországon játszanak.

Lakatos Ritát nyilván nem tudjuk majd hazacsábítani, de arra törekszünk, hogy amennyiben csak lehet, a csapatot továbbra is régióbeliek alkossák.

Azt is figyelembe kell venni, hogy a bajnoki címet teljesen amatőrként harcolták ki a lányok. Ezért óriási elismerés jár nekik, mert ezzel is bizonyították, hogy nem a pénz volt az elsődleges motiváció a számukra. Ezen a szinten, ahová eljutottunk, változás várható. Itt már profi, félprofi státuszban játszanak a lányok. Dolgozunk ennek kialakításán.

Milyen célkitűzésekkel vágnak majd neki a bajnokságnak?

Nagyon boldog lennék, ha az előző három év gyakorlatához hasonlóan, a lépésről lépésre haladás elvét tudnánk megőrizni. Az első év a tisztes helytállásé kell, hogy legyen. Azt követően megpróbálunk az első hatban végezni, a harmadik évben pedig támadjuk meg a megtámadhatót, vagyis küzdjünk az elsőségért.

Ha négy év múlva ki tudnánk harcolni magunknak valamilyen nemzetközi szereplést, mondjuk az EHF kupát, én nagyon boldog lennék.

Ha ez nem így alakul, akkor sem történik tragédia. Ehhez nagyon sokat kell még dolgozni. Ehhez nemcsak játékosok kellenek, hanem megfelelő szakmai stáb és szponzorok. Úgy gondolom, hogy most lendületben vagyunk, és ha az emberek látják a klubban a dinamizmust, akkor sokan mellé állnak. Akárcsak a szurkolóink is, akiknek köszönöm az egész éves buzdítást, és hogy egyre több alkalommal töltik meg a sportcsarnokot.

Márpedig most látható ez az elán, hiszen a Spanyol Kézilabda Szövetség elnöke, Francisco Vidal Blázquez García sem véletlenül kereste fel a klubot május elején.

Ő egyben a Spanyol Olimpiai Bizottság alelnöke is, aki Kelecsényi Ernő, a Szlovák Kézilabda Szövetség alelnökének társaságában látogatott Dunaszerdahelyre. Együttműködési megállapodást írtak alá a szlovák szövetséggel, melynek keretében metodikai ismeretek, edzők, játékvezetők képzésére és cseréjére kerülhet sor.

A spanyol edzők rendkívül sikeresek a sportágban. García úr látogatására diplomáciai sikerként tekinthetünk. 

Kedves gesztusként értékelhető az a felajánlás, hogy korosztályos csapataink lehetőséget kaphatnak spanyol tornákon, edzőtáborokban való részvételre, ill. felkészülési időszakban akár spanyol edzők időszakos jelenlétére a klubunkban. Ez alátogatásújabb bizonyítéka annak, hogy a dunaszerdahelyi kézilabda szlovák viszonylatban is kiemelkedő, és felajánlásával újabb fejlődési távlatok nyílhatnak számunkra. De magyarországi kézilabda berkekben is egyre többet ragozzák Dunaszerdahely nevét. Szlovákiában a legnagyobb utánpótlásnevelő klub vagyunk.

Megvan minderre a megfelelő infrastruktúra is?

Ez az, amiben mindenképp változásra lenne szükség. Mintegy 250-300 lány kézilabdázik a VSK-ban, összesen 17 csapatban. Ennyi csapatnak összeállítani az edzéstervét és a meccsbeosztását nem kis feladat. Jövőre még biztos, hogy a városi sportcsarnokban játsszuk majd a meccseinket, de mindenképp szükségünk lenne egy új kézilabdacsarnokra. Ez csak akkor támogatható, ha érzékelhető a következetes munka.

Ha valakik látják, hogy nincs kapkodás, és nemcsak szövegelés megy, hanem tégláról téglára igyekszünk felépíteni azt, aminek már leraktuk az alapjait, akkor hajlandók támogatni.

A VSK Dunaszerdahely és városunk neve a Magyar Kézilabda Szövetség nemrégiben lezajlott tisztújító közgyűlésén is elhangzott, a határon túli magyar kézilabdáért projekt keretében. Hamarosan több részlet is ismertté válik, de az előjelek egyelőre bíztatók. Bízunk benne, hogy hamarosan dimenziók változása fog bekövetkezni a klub életében.

 

Hozzászólások lezárva.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább