A cikk megjelent a Klikk Out 2019/06. számában.
Ha már egyszer a júniusi számunkban a konyhákat feszegetjük, akkor tegyünk betekintést az idén már a kilencedik évét ünneplő Kakadémia magánóvoda és bölcsőde konyhájába, egyúttal ismerkedjünk meg a legkisebbek étkezési szokásaival, és egy ilyen jellegű konyha működésével. Mindnyájan voltunk ovisok, és talán még most is emlékezetünkben él az öltözőszekrényünk jele. Az enyém egy tűzoltóautó volt, és annak ellenére, hogy gyerekkoromban arról álmodoztam, hogy majd felnőttkoromban tűzoltóautót fogok vezetni, teljesen más irányba sodort a sors…
Az alapiskola elvégzése után, mire feleszméltem, egy fakanállal a kezemben pincér-szakács szakon, a somorjai szakközépiskola konyhájában találtam magam! Lehet, hogy majd egyszer az iskolai éveimre is visszaemlékszem egy külön rovatban, ám most térjünk vissza a Kakadémiához. Sokan tudják, de talán sokan nem, jómagam vagyok a megálmodója és egyben a tulajdonosa is életem eddigi legnagyobb és legszebb művének, a Kakadémiának.
A kisgyermekek étkeztetése mindenképpen sokkal nagyobb odafigyelést igényel, mint az alap-, vagy a középiskolás korú gyermekek esetében. Mivel intézményünkben nem ritka a közel egyéves gyermek sem, így az alapanyag beszerzése a legfontosabb része a hétnek. Minden egyes héten gondosan megtervezzük az étlapot, figyelembe véve a szezonális alapanyagok felhasználását, egyben szigorúan betartva a regionális tisztiorvosi hivatal szabályait. Az étlapot a különböző korosztályú gyerekek egészséges fejlődése érdekében a táplálék belső egyensúlyát is figyelembe véve, az egészségre nem káros alapanyagokból állítjuk össze. Az ételek elkészítése a jó gyártási és higiéniai gyakorlatra alapozott élelmiszer-biztonsági kockázatkezelő, a HACCP rendszer figyelembevételével történik.
Ügyelünk a minőségi étkeztetésre, és ennek érdekében a legjobb és legfrissebb árut vásároljuk naponta, nem raktárkészletből dolgozunk. Nálunk a gyümölcs és a zöldség az egész nap folyamán jelen van, a vitaminbár egész nap rendelkezésre áll!
A főzéshez többnyire olívaolajat használunk, és lehetőség szerint bio nyersanyagokat, valamint a teljes kiőrlésű lisztből készített, vagy helyben sütött pékárut részesítjük előnyben. A tej és a minőségi tejtermékek ugyanúgy kihagyhatatlan alapanyagok a Kakadémia étlapján. Naponta négy-ötszöri étkeztetést, és a szükséges folyadékbevitelt is biztosítjuk a gyermekeink számára. Bolti édesség nincs – ez főképp az üzletekben elérhető kétes minőségű árucikkekre értendő. Ha már édesség, akkor inkább saját kezűleg sütünk kalácsokat, buktákat, palacsintákat, fonott kalácsot és még sok egyebet, mégpedig úgy, ahogy a nagymamáink szokták a régi időkben. A nyarunk a bébipépek, befőttek, lekvárok és egyéb zöldségek befőzésével zajlik, így a legkisebbek télen is megkapják az üvegbe zárt nyári napsugarak és a Csallóköz zöldségeinek, gyümölcseinek ízvilágát, energiáját.
Miért éppen a nagymamáink? Mert ők a leggondosabb lények a földön! Minden szeretetüket az ételbe adják, és ezáltal ez a törődés egy utánozhatatlan ízvilágot és küllemet ad az ételnek. Anyukám egész életében törődött, szeretett és imádott minden egyes pillanatot, amelyet velünk, a családjával töltött el. Így van ez most is, és még nagyon remélem, hogy száz éves korában is így lesz… 🙂
Viki néni a Kakadémia nagymamája! Egy igazi gyöngyszem az óvodánkban! Szakképzett szakácsnőként a gasztronómiában dolgozta le az egész életét! Ezen felül hatalmas szível készítette a legfinomabb étkeket, és készíti nekünk még ma is. A normák szigorúan tiltják a fűszerezést, ám a mama mindig talál egy kis „csavart”, hogy ellenállhatatlan ízvilággal áldja meg az ételt.
Gyakori esetekben nagyon rossz étkezési szokásokkal kerülnek intézményünkbe a gyerekek, mivel hozzá vannak szokva az édes üdítőkhöz, édességekhez, így eleinte kevésbé megszokott részükről a reggeli kenők, akár a zöldségek, a teljes kiőrlésű pékáruk, vagy a mézes tea fogyasztása.
Óvónénijeink szívesen segédkeznek a legkisebbek etetésében, teljes erőbedobással próbálják a gyermekekkel az ismeretlen ételt elfogadtatni, egyben játszva rászedni őket legalább egy kanálnyi kóstolóra. Az esetek 99%-ban eredményesen! 🙂
Minden egyes étkezés előtt kézmosásra, utána fogmosásra tanítjuk még a legkisebb gyermekeinket is. Az étel kinézetére és tálalására is nagyon odafigyelünk, hiszen ha szépen, gusztusosan, színesebben van tálalva az étek, hamarabb megkívánják, mivel akárcsak a felnőtteknél, a kicsiknél is főleg a szem hozza meg az étvágyat.
Napjainkban nagyon sok gyermek küszködik különböző allergiákkal, és egyre több szülő kéri, hogy gyermekét vegetáriánus vagy vegán módon étkeztessük. Mi ennek nem látjuk semmi akadályát, és a mama megfelelő alapanyagokból mindent odafigyelően elkészít úgy, hogy az a gyermekek étrendjének maximálisan megfeleljen.
Sok esetben jómagam is főzőcskézek a Kakadémiában, hiszen a gyermekek a legőszintébb és a leginkább szeretetre méltó lények a világon. Ők a legjobb közönség, a legjobb szakmai zsűri, és egyben a legkedvesebb vendégek is a világegyetemben. Finnyásak, ám sokan közülük hatalmas gurmánok!
Ki kell emelnem a másik mamánkat, aki konyhatündérként Viki mama kezei alá dolgozik. Erzsike néni egy tündéri teremtmény, ki hatalmas alázattal és tisztességgel végzi munkáját. Egész életében óvodában dolgozott pedagógusként, ám nyugdíjba vonulása után hallani sem akart a kiérdemelt pihenésről. Egy nagyon aktív tündérlélek, egy hatalmas szívű asszony, és egyben szintén nagymama is a javából! Az almahéjat (ami a legegészségesebb és a legtöbb vitamint tartalmazza) képtelenség volt megetetni a kis „lurkókkal”, ám Erzsike újításával szinte tágra nyitott szemekkel várják az „almakígyót”. Körbe-körbe pucolva az almát kialakul egy kis almakígyó, amelyet a kicsik imádnak! Naná, hogy meg sem kóstolnák, ha azt a felszeletelt almán hagynánk…:)
A Kakadémiában nagyon is családi kapcsolatok és körülmények uralkodnak… 🙂
Az épület és a beltér kialakítását is úgy terveztük, hogy kisgyermekeink valóban második otthonukként szeressék. Hatalmas energiával tölt fel minden egyes ottlétem, és sokszor elcsodálkozom azon, hogy a gyermekeknek mennyire ki van fejlődve a hatodik érzékük. Engem, ki több mint száz kiló tömör húshegy, egy régi balesetemből eredően sebhelyek vannak az arcomon, kopasz a fejem, „kivarrtak” a karjaim, mégis annyira elfogadnak, hogy majdnem könny szökik a szemebe érkezésemkor, miután beköszönök a társaságnak. Körbefognak, megvitatjuk, mi finom készül aznap a konyhában, majd elvonulok a tennivalómra, és akár csak a mama, úgy én is minden pozitív energiámat és szeretetemet az ételbe adom.
A tűzoltóautó-sofőrködéstől egészen az „ovizsaruig” sodort a sors… Köszönöm neked, te nagybetűs ÉLET! Mert jobban és szebben nem sülhetett volna el!