Fotó: Horen
Egy ideje elkezdődött. Addig nyomogattuk, tologattuk, helyezgettük, rakosgattuk, hogy úgy maradt. Rókusunk célratörően mozog! Megint beragadt egy gomb, amivel eddig távirányíthattuk, de már nem. Hiába feszegetjük, ebbe már beletörhet a bicskánk, szóval megint újra kell tervezni és szabályozni a lakás belbiztonsági szempontból veszélyes elemeit.
Ami eddig volt, az a mechanikai epizód. Mi voltunk a Newton família (Mottónk helyenként: „Holnap hajnalig ébren őrizzük álmod”), Rókusunk pedig az alma, ami a fáitól nem esett messzire, sőt, csak egyenesen a fejükre. A következő epizód, ami aztán most már jó pár hete elkezdődött, immár a kinematikai. (Bocs, egykor majdnem lett négyesem is fizikából, szóval nyugi, ennél beljebb nem erőltetlek, és még ezért is lehet reklamálni, de legfeljebb széttárom a karom!)
Eddig csak attól olvadoztunk, ahogy próbálta megmutatni nekünk, hogyan kell szárazon úszni / fekve szteppelni (nem kívánt törlendő), most viszont ugyanolyan jelentőségteljes, drámai tekintettel lendül a kar egy irányba a törzzsel, hogy valamit elérjen. Rájött ugyanis, hogy elérhetőek azok a piszok messzinek tűnő dolgok (is) – vagy mégsem, de erre még nem jött rá.
Mozgása, forgása eredményeképp – természetesen saját kárunkon – meg kellett szüntetnünk néhány hétköznapi cselekményt idehaza, ezekből válogattam:
Olyan már nincs, hogy mindkettő egyszerre van a kezemben. Ha van, akkor sincs. Kisemberünk azonnal felfedezi és meg akarja szüntetni ezt az állapotot. Gondolja, majd ő megfogja nekem, egyem meg! Ő viszont a kisujját még nem tudja olyan flottul eltartani a csészétől, mint az apja, így ilyenkor marad a könnyes búcsúm a kis ébrentartályról.
Roki egyre több dologról gondolja úgy, hogy szükséges kitámasztani. Az egyensúly bárója. Ilyen a tükör, a hűtőajtó vagy épp a sima ajtókeret, amit apuci kezéből időnként már el lehet érni és meg lehet kóstolni.
Hála az égnek csak egy amolyan babafejlesztő ötleteket kínáló könyvecske volt, amit nyitva felejtettem a játszószőnyegen, és amit Rókusunk köretnek minősített. Ám így legalább lett még egy bizonyítékunk a későbbiekre, hogy volt ő ilyen kis maszat is, és egyúttal mementónk, amin majd jókat bőghetünk.
Mostantól tőle csak feljebb lehet – ergo ő vagy a földön hever, ahol rendelkezésére áll 62 négyzetméter, vagy ha kanapén/ágyon, de akkor körbe kell rakjuk homokzsákokkal. Igen, sajnos ebben is akadt egy szívszaggató kis momentumunk, balesetünk, amiről majd egy külön epizódban mesélek.
Az óramutató járásának sebességével, azzal ellentétes irányban közlekedik alvás közben. Tulajdonképpen megszűnt a háton alvás részünkről, hiszen van, hogy egy nagy H betűt írunk le, melynek Renivel mi vagyunk a szárai, Roki pedig a „keresztléc”.
Amit tesz velünk, az mind ajándék.
Tömérdek felejthetetlen pillanatot jelent az, hogy a praclijai már helyenként egész céltudatosan kerülnek oda, ahova ő szeretné, hogy kerüljenek, és most már simán elhiszem neki, hogy az egyik kezecskéjével át akar ölelni, és nemcsak a kulcscsontomat szeretné csócsálni.
Betekintést enged nekünk abba, ahogy boldog új életkénk milliméterről milliméterre ismerkedik testének korlátaival, fokozatosan kialakuló képességeivel. Felül-, alul- vagy oldalnézetből, premier plánból tapasztaljuk, ahogy elkészíti, alkalmazza és újratervezi a maga kis feljegyzéseit az életről, és ha szükséges, akkor a mi praclijaink és szavaink is ott lesznek, hogy óvjanak, korrigáljanak.
Tulajdonképpen erről fog szólni a következő néhány évtizedünk, vagy mi a szösz. Hogy kijelentsünk, mikor ő kérdez, hogy kérdezzünk, mikor ő óhajt, hogy óhajtsunk, mikor ő felszólít, hogy felszólítsunk, mikor ő felkiált, hogy felkiáltsunk, mikor ő kijelent. Pici korától kamaszkorán keresztül egészen addig, amíg a térdünk és az elménk engedi. Támaszt nyújtunk és közben/később mi is támaszkodunk.
Az előző részek:
2. Rókus úrfi
3. Ott voltam!
4. Tíz dolog, amit imádok benned!
5. A Vuclik, a Muclik, a Durcik meg a Hurcik!
7. Hogyan szerettem meg a kisfiamat?
8. Szóltunk a kis köpcösnek, és ő válaszolt!
9. Mi nem leszünk olyan szülők…!
10. Husi a köbön!
11. Pusztító utolsó mondatok a kicsi mellett
12. Azt a hétszázát, megtanultam énekelni!
13. Embert faragunk belőle – meg magunkból
14. Mosolyogj, nevess, kuncogj, kacagj!
15. „Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra!” (©Roki)
16. Anyu, Apu, én csak szép emlékeket akarok!
