Fotók: Fekete Nándor, a képen: Artur Pidruchnyi
Poór Tibor: A somorjai klub jövőjének tudatában nem lehetett erre a meccsre nem úgy tekinteni, hogy az ember ne figyelje az ellenfél játékosait, elvégre, ők is már gyakorlatilag a mieink.
A soraimat folytatom kissé személyes hangvételű résszel: amikor egy évig Rosťo Prokop asszisztense voltam Hodosban, egy Artur Pidruchnyi nevezetű, körülbelül 20 éves suhanc érkezett a csapatba. Születetett tehetség, persze rengeteg taktikai hiányossággal, picit forrófejű is volt, de mindenképpen egy olyan bal lábas spíler, amilyet én mindig örömmel figyelek a gyepen. Amikor megláttam a Somorja mezében, megjegyeztem a klubunk egyik szakvezetőjének: nézd, ha ez a srác kap egy szabadrúgást, egy vinkli-gólt tálal a kapusunknak.
Nem kellet szabadrúgás – remek rövid elfutás, elhúzza a labdát balra, teret készít magának a lövésre, remekül megcsavart jobb felső felé célzott lövés – és egy mintagól.
Nem hiszem, hogy Artur egyik napról a másikra érett lenne egy ligás meccsre, de ki lehet próbálni, remek játékos, remek bal láb. Bravo, Artur, maladec! A csapatunkról többet tudunk meg holnap egy lényegesen erősebb csapat ellen.
Szigeti Attila: A mérkőzés első félidejét a televízión keresztül, míg a másodikat élőben követtem figyelemmel. Azt gondolom, ezen szakaszában a felkészülésnek, nem tudva azt, ki távozik és ki marad, korai lenne következtetéseket levonni egy ilyen mérkőzésről. A kezdőben többségében azokat láthattuk, akiket régebben is, a másik félidőben pedig a bemutatkozókat, amelyek közül néhányan nem is tettek rám rossz benyomást. Például a 40-es számú játékos eléggé kitűnt gyorsaságával és több játékos technikai tudása megüti a szintet. Ha kispadunkat ezen játékosokkal akarjuk majd feltölteni, néhányan fent maradhatnak a rosta szűkebb lyukán. Ami számomra teljesen negatívum Šimčák játéka, aki, ha nem szedi össze magát a távozók között lesz.