Bokros Rozi, textilfestő

Az interjú megjelent a Klikk Out 2019/06. számában.

Fotók: Fekete Nándor

A textilfestésről legtöbbünknek a batikolás és a ma már könnyen beszerezhető színes festékek és filcek jutnak eszünkbe. Teljesen más a végeredmény akkor, ha egy tapasztalt textilfestő lényegíti át a szövetet. Bokros Rozi mesélt nekünk.

Miért pont a textilfestés és miért pont a shibori?

Szerelem volt első látásra pubi koromban. Akkor még batikolásként bukkantam rá valamelyik magazinban, ha jól emlékszem, A Nőben. Egyszerűen elkápráztatott elvarázsolt és attól kezdve óriási szenvedéllyel varázsoltam színessé a kezem ügyébe kerülő textileket és ruhadarabokat. Nem kíméltem Apa kinyúlt régi alsó trikóját, az egyszínű pólókat, de a rég nem használt fehér lepedőket sem. Idővel ez a szenvedély kikopott az életemből, de mindig éreztem az űrt és kellett, hogy újra kitöltsem kreatív tevékenységgel.

Az érzéseimet követve elkezdtem immár tudatosan kutatni a textilfestés után és akkor tárult elém a különböző technikák garmadája, többek között a shibori is, ami a legkevésbé sem egyenlő a batikolással. Tudatosult bennem, hogy gyerekkoromban ezzel a 8. századi japán tradíciókon alapuló textilfestő technikával kreáltam és a szerelem újra lángra kapott. 

Nem utolsó sorban az indigó és a shibori elválaszthatatlan páros, a shiborival kialakított mintákat gyönyörűen kiemeli az indigóval festhető megannyi szép kék árnyalat. Az indigó végtelen kéksége az egyedi mintákon keresztül újra és újra dimenzión túli utazásra hív, ami által a láthatatlan láthatóvá válik. Szeretem átélni ezt a csodát.

Milyen más képzőművészeti technikákkal foglalkoztál idáig?

Gyerekkorom legkedvesebb színhelyén, a Bősi Művészeti Alapiskolában a képzőművészeti órákon különböző módon fejezhettem ki kreativitásomat és élhettem meg önmagam a legfelszabadultabban. Tanultunk szobrászatot, rajzot, ez utóbbiból a krétával és tussal való alkotás volt a kedvencem. A mai napig emlékszem fekete-fehér, Vasarely-módon készített művemre, pedig akkor még fogalmam sem volt művészi nagyságáról és alkotásait sem ismertem.

A linómetszést is nagyon csíptem, de amivel a legtöbbet foglalkoztam az iskolán kívül, az a varrás volt. Gimiben saját magam által varrt és shiborival feketére festett tarisznya volt az iskolatáskám.

Manapság pedig a Zero Waste ideát követve használt bőröket hasznosítok újra, amiből minimalista kiegészítőket tervezek és kreálok. Táska, pénztárca, nyaklánc, fülbevaló.

A shibori most az önkifejezési formád? Hogy valósítod meg az érzelmeidet a gyakorlatban?

Az is. A textilfestés más módját is alkalmazom, így az adott hangulatom határozza meg elsősorban, hogy melyik eljárást választom. Ha épp nyugalmi állapotokban létezem, akkor előbb nyúlok a shiborin belül a nuihoz, ami időigényesebb és a legaprólékosabb is, mivel öltésekkel alakítom ki a részletgazdag mintákat. Ilyenkor hajtogatni is jobban szeretek. Ha épp káosz uralkodik bennem, akkor jöhet a „sima“ merítéses festés, vagy a növényi kivonatokat spontán módon fröcskölöm az anyagra akár tömény por formájában is.

Vidámabb pillanataimban szeretek az élénk, vibráló színekkel dolgozni. Az indigókék akkor kerül leginkább a textilre, mikor áthat a méltóságteljesség és nagyon rendben vagyok.  Imádom ezt a színalkímiai folyamatot, ami egyben a lelkem, érzelmeim megtisztulását és felemelését is magában rejti.

Mit szeretsz ebben a technikában a leginkább?

A létrejövő formák tökéletes tökéletlenségét és azt, hogy a végtelen lehetőségek és minták tárháza ez a technika. Ezzel is szimbolizálva az élet határtalanságát, így a textilek spirituális kellékként is használhatóak. A különleges, egyenetlen minták az elménket kikapcsolva eljuttathatnak bennünket a Csendhez, így megélhetjük Önvalónkat. Ha ugyanazt a taszítónyomatot alkalmazom több textil megalkotásánál, akkor is különböző, egyedi formák és kelmék születnek, ezért egyszeri és megismételhetetlen maga a folyamat, de a végeredmény is. Imádom ezt!

Hogy fogalmaznád meg a szlogened?

A szabadság kreativitás, a kreativitás szabadság. Szeresd, amit csinálsz, bármi is legyen az!

Melyik textilfajta a legkedveltebb a kendőarzenálodból?

A selyem, beleértve a nyersselymet (burett) is, mert rajta érvényesülnek leginkább a színek, legyen az természetes eredetű vagy vizes bázisú, környezetkímélő festékkel színezve.

Milyen színekkel dolgozol a legszívesebben?

A kékkel, az indigóval. Az maga a szín, a csoda.

Hol jelentek meg eddig a munkáid?

Az NFG klubban volt egy tárlatom januárban, No Discipline címmel, ami egyben a brandem neve is. Színek, emlékek és érzések kiállítása volt ez, átadva a festett textileken és a Te írásos szösszeneteiden keresztül. Köszönet értük még egyszer! 🙂 A látogatók velünk együtt szárnyaltak és mélyrepültek. Megtalálható vagyok még a Facebookon és az Instagramon egyaránt. Kövessétek!

Mik a terveid a közeljövőben?

Szeretnék nemcsak alkotni, hanem indigó+shibori workshopot tartani, ahol a résztvevők megtapasztalhatják azt az alkímiai folyamatot, amikor az indigó eredeti zöld színe az oxidáció hatására kékké változik az anyagon. Szemet gyönyörködtető folyamat/látvány.

Milyen új technikákkal ismerkedsz és mi inspirál jelenleg?  

A növényi festésen belül az ecoprint az, ami jelenleg a fantáziámat leginkább izgatja, tanulmányozom ezt az eljárást, amivel növények lenyomatát gőzölik a textilbe. Abból a számtalan sugallatból, ami szinte minden pillanatban megérint, most az emberek ihletnek és mozgatják a képzeletem, mivel egyre több egyéni megrendelést kapok. Szabad kezet adnak, így a velük kapcsolatos megérzéseimet bátran és önfeledten rakhatom ki magamból színek és minták alakjában az anyagra, az egyént sál formájában megtestesítve.

Hozzászólások lezárva.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább