Talán nem is gondolnánk, de minden tettünkkel, minden egyes apró mozdulatunkkal, gesztusunkkal nyomot hagyunk a körülöttünk élő emberek életében.
Egy nemes lélek a nemességével, egy durva jellem a maga durvaságával. Egyik sért, a másik a jóra buzdít. Hat ránk. Nehéz ugyan egy-egy mozzanat alapján meghatározni valaki fő motivációit, nem is lehetséges. Mind összetettebbek vagyunk ennél.
Mégis, vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy bármi, amit teszünk, a puszta létünk is hatást gyakorol?
Hogy mire is gondolok pontosan? Minden társas érintkezés, akár egy regény izgalmas történetei, érzetté formálódnak bennünk. Ezek pedig emlékekként, a hozzájuk társított érzelmi töltéssel együtt, belénk vésődnek. Persze idővel az emlékek ugyan torzulnak és olykor jócskán távol állnak a történtektől, mégis olyan kizárólagosnak hisszük őket. Ezt kár is tagadni, többnyire mind ragaszkodunk az igazunkhoz. Ezzel szemben tudnunk kell, hogy az emlékek és az érzelmek is egyaránt megcsalhatnak.
A ránk gyakorolt hatásuk viszont tagadhatatlan. Formálja a külső és belső valóságunkat egyaránt. Egy viszonyítási pont lesz a későbbiekben, ami alapján másképp értékelhetünk majd bizonyos dolgokat.
Ilyenek ezek a nagy találkozások. A későbbi nagy szerelmek első összepillantásai. Ilyen, amikor egy diák előtt megjelenik a Tanár, mint példakép, és ilyen az is, amikor a gyermek szemében a szülő (még) hős.
Már, ahogy emeled a kezed, ahogy lépsz, ahogy sétálsz az úticélod felé, az is hat. Figyeld meg Te is, Rád hogyan hatnak mások!
