Dübörög a műanyagmentes július. A kezdeményezés nem világmegváltó és nem is oldja meg a klímaváltozás tényét, de figyelmet kelt és beszélgetést indít az emberek közt. A legideálisabb az lenne, ha műanyagmentes életről cikkeznének, de Róma sem egy nap alatt épült. Én is nagyon igyekszem, családilag, gyerekestül. Voltam nagyon elszánt és voltam nagyon hanyag, most azonban ismét visszaköszönt néhány dolog a mindennapjaimba. Megmutatom.
Amit nem veszel meg, azt nem kell szelektálni vagy újrahasznosítani. Ezt a mondatot igyekszem minél gyakran feltenni magamnak. Nem csak júliusban. Érvényes ez a gyerekekre is, a fröccsöntött műanyag játékokkal amúgy is tele a ház.
Nejlontáskát akkor sem vagyok hajlandó venni már évek óta, ha nagybevásárláskor két gyerek ugrál a fejemen. Régóta hordom mindenhova magammal a kedvenc Magritte feliratos vászontáskámat, ehhez jön a gyümölcs és pékárus szütyőm. Ezeket szinte már bárhol elfogadják, a kis üzlettől kezdve a Jednotáig.
Ha valamilyen programunk van napközben és úton vagyunk, természetesen a kávézóba érve a gyerek mindig éhes, mindig szomjas. Hogy a szülő a napi egy adag meleg kávéját 3 és 5 perc közt nyugodtan elfogyaszthassa, megveszi a szippantós gyümölcspürét a kis pulyának. Ezt és az újabb műanyag szemetet elkerülve most így készülünk a nagy utazásra.
Most a jégkrémet is mellőzzük. Helyette édes, krémes házi „nanukot“ készítek. Két barnára és pöttyösre szomorodott árva banánt felkarikázva a fagyasztóba tettem, ez adja a finomság krémességét, s ettől lesz édes is. Fagyos állapotában kevertem hozzá valami más gyümölcsöt – nekem most barackom volt a kertünkből. Csipetnyi fahéj, és botmixerrel egyneművé tettem. Cuki, színes formákba rakom. Kész!
Tudom, tudom… a szívószál akármiből is van, egy abszolút felesleges dolog, hiszen az embergyerek tud inni pohárból már egészen pici kortól. De nagyon ritkán előfordul, hogy a bodzás limonádét muszáj szívószállal inni – erre az alkalomra tartjuk otthon ezt a flamingós papír szívószálat. Még bontatlan a csomag, ennyire ritkán használjuk.
Nagy elánnal kezdtem őket használni, magam se tudom, hogy miért, elkerültek a fiók aljára. Macerásnak éreztem, ráadásul a vízhatlan szemspirál elszínezte őket. De! Most elővettem és harci sorba állítottam őket. A szappan és a szilárd sampon régi jó barátom, érdemes több márkát kipróbálni, míg az ember megtalálja az igazit.
Gondolatnagytakarítás. Szabaduljunk meg az ártó, irigy, kritikus, lenéző (nagyon hosszú lehetne a felsorolás) gondolatainktól. Mondjuk egész évben.
