A ruháim örömtesztelése után hamar elérkeztem a második lépcsőfokhoz, a könyvek kiválogatásához. Nem vagyok nagyon nagy fanatik, csak szimplán nagy fanatik, ha könyvekről van szó.
Amióta átértékeltem a tárgyakhoz való belső hozzáállásomat és megtanultam, hogy az otthonomat kitöltő tárgyaimat szeretni kell – vagy legalábbis minden itt élő érdekében nagyon ajánlott –, máshogy állok a könyvek gyűjtögetéséhez is.
A metódus ugyanaz volt. Kiterítettem a lapjaimat, azaz ugyancsak – ahogy a ruháknál is –, egy kupacba hordtam az összes könyvem. A legnagyobb szoba közepére. Nem volt egyszerű dolgom, mert irtó sokat halmoztam fel a hosszú évek alatt, az egyetemi jegyzetekről és tankönyvről nem is beszélve. Kezdődhetett a teszt és lám, nagy meglepetésemre, valóban könnyen meg tudtam határozni, mely könyvek töltenek el örömmel és melyek azok, amikkel nem oly felhőtlen a viszonyom.
Aki e cikkemet olvassa először, ajánlom, hogy keressen rá az első, valamint a második írásomra, ahol arról volt szó, miért is jó a rendrakás és a szelektálás.
Fontos ismernünk a kulcsot, ez pedig minden esetben az örömteszt.
A könyvek jeleit talán még egyértelműbben érzékeltem, mint a ruhákét. Egyenként a kezembe vettem őket, és máris tudtam, melyik kupacba kerülnek: „kidobandó“, vagy „megtartandó“. Ha pedig a megtartandóban landolt, máris kezdhettem a kategorizálást a gasztronómia, a grafológia, a történelmi és a szépirodalmi stb. alkategóriák között. Akkor is a kezembe vettem a könyvet, amikor már előre tudtam, hogy nem tartom meg, mert nem tölt el jó érzésekkel, hátha. De persze a nem, az később is mindig nem maradt.
Már a tesztelés alatti pillanatnyi szünetekben azon törtem a fejem, hová is kerülnek majd vissza mindezek. Meg kellett találnom a kategóriáknak legmegfelelőbb helyet azon szabályok alapján, amiket Konmari ajánl. Például, nagyon fontosak a könyvek gerincére nyomtatott címek, mert ezek a rövid szavak is apró üzenetekként befolyásolják a hétköznapjainkat, ha rápillantunk.
Így az alábbi elrendezés mellett döntöttem:
– Igyekeztem a hálószoba könyvespolcára, amit az ágyból is látunk, a semleges, illetve a kellemes című és témájú könyveket tenni. Pl. a nyelvkönyveket és szótárakat, valamint a mesekönyveket.
– Az összes, tanulmányokkal kapcsolatos jegyzet, kötet ugyancsak a hálóban van, az ágyból nem látható helyeken.
– A szépirodalom a nappaliba került, külön a kortárs- és külön a világirodalom.
– Külön polcra tettem a szakácskönyveket és a magam által összeírt jegyzeteket, amikben receptek vannak, és minden olyan kisebb, füzet alakú kiadást, ami a főzésről szól.
– Ugyancsak külön, egy kis asztalon, amiket jelenleg olvasok.
– A legszembeötlőbb helyen pedig azok vannak, amikre egyszerűen szeretek ránézni. A füveskönyvek, a Tao Te King, stb.
A tesztelésnél az a legfontosabb, hogy ne kezdd el lapozgatni őket! Ekkor megfeledkezve a célról, könnyen belemerülhetsz a tartalmába és már nem is azt csinálod, amiért összehordtad az egész könyvtáradat.
Kíváncsi vagyok, belevágtatok-e már a rendrakásba. Ha igen, kérlek, osszátok meg velünk a tapasztalataitokat! Várjuk a tippeket, tanácsokat, ki, milyen könyvet, füzetet, albumot hol tart.
Továbbra is ajánlom Konmari, azaz Marie Kondo nagyszerű “sorsfordító” könyveit!
