Aggódsz azon, hogy kilóg a bugyid, maszat van a fogad között, leetted az inged, a hajad pedig már rég lenőtt. Félsz, hogy szétfut a szemfesték, elkenődik a rúzs és már megint hülyén áll ez a felső.
De miért aggódsz olyasmiken, amik Téged mint embert egyáltalán nem határoznak meg?
Csupán a külsődet. Nem igaz? Persze sokan gondolják, hogy a jól ápolt külső ápolt belsőt is takar. Biztosan? Nem lehetséges az, hogy sok esetben valami kényszeresség, vagy valaminek a kompenzálása az ok? Miért olyan fontos mégis a minden részletre kiterjedő külsőség?
Ezen gondolkodtam épp, miközben nézegetem a tükörben a saját lenőtt hajam és a #nomakeup-os fejem. Majd megvonom a vállam és csak annyit mondok flegmán, ez van. Valahogy pont így érzem magam, a kissé lenőtt hajammal és a full steril, „most keltem fel” fejemmel. Mi lenne ezzel a baj?
A kérdés az csupán: ragyogok így is? S ha igen a válasz, akkor minden rendben is van. Mert miért van az, hogy egyesek mindenféle smink, megcsinált haj, extra ruci nélkül is ragyognak? Mit tudnak ők, amit én nem?
Azt hiszem, hogy megfejtettem: jobban tudnak együtt élni magukkal.
Nem kell nekik kapaszkodó. Nem kell, hogy valamilyenek legyenek ahhoz, hogy szeressék magukat és hogy mások is szeressék őket. Elég az, amilyenek ők. Úgy, ahogy vannak. Így szépek. Így, kereken, egészen. Magukra húzott szerepek és extra zsé nélkül. Csupaszon, pusztán a gesztusaikkal, testként és lélekként.
„Megcsinálni”, „elkészíteni” magad, mind olyan furmánykodó, olyan áttetsző. Látványos, persze. De ha jobban megnézzük, akkor inkább látványosan igaztalan.
Mennyivel szebbek lennénk, ha a külső bőrhibák helyett mellett a belsőnket is ápolgatnánk, szépítgetnénk! A fogfehérítés utáni vakító fogsor helyett pedig a belső mosoly lenne az, ami átragyogna az utca túloldalára, ahol az a helyes srác megy épp. Még szerencse, hogy alapvetően mind érző és nem csak lélegző lények vagyunk, így, ha a belsőnkre egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetünk, azt azonnal észre is veszik.
Innen üzenem azoknak – persze titokban –, akik nem hisznek a belső szépségükben, hogy csodálatosak vagytok úgy, ahogy vagytok! Higgyétek el végre! Csodálatosak vagytok!
