Mindenhol azt hangoztatják, csak akkor leszel boldog, ha a lelked rendben van. Nem elég, ha a tested egészséges, a lelkednek is annak kell lennie.
Annyiszor elmondják ezeket a dolgokat, hogy szinte már elcsépelten hangzanak. Énidőről és lelki egészségről beszél az összes motivációs előadó. Mikor meghalljuk, sokan már csak legyintünk rá, gondolván, megint ugyanazt szajkózzák. Nem is igazán akarunk hinni nekik, vagy legalábbis találunk valami kifogást, amiért nem lehet igazuk. Pedig, ha igazán belegondolunk, van valami abban, amit olyan sokan hangoztatnak.
Amikor minden a legnagyobb rendben van körülöttünk, egészségesek vagyunk, egészséges, szerető családunk van, barátaink, jó munkahelyünk, mégsem érezzük boldognak magunkat, akkor bizony a lelki jólétünkben keresendő a probléma.
A környezetünk ilyenkor nem is igazán érti, mi lehet a baj. Talán még rosszalló megjegyzést is tesznek páran. Ettől persze csak még inkább fokozódik bennünk a frusztráltság érzése.
Ilyenkor nem szabad elkeseredni, nem szabad elkönyvelni, hogy „nekem semmi sem jó” – mert ilyennel is találkoztam már.
Figyeljünk jobban önmagunkra, a lelkünkre! Arra, hogy a lelkünk mire vágyik.
Lehet, hogy a nagy rohanásban csupán egy kis pihenésre van szüksége. Ne vegyük ezt félvállról, hiszen akkor hiába lesz akár tökéletes is az életünk, mégsem érezzük majd annak. Valami mindig hiányozni fog, valami mindig megakadályozza majd a boldogságunkat…