A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre. Szerző: Bán Boglárka
A legjobb első prózakötet Margó-díját 2018-ban Mécs Anna Gyerekzár című műve kapta. Az írónő novellái a szétdarabolt életek egymásutániságában női nézőpontból mutatja be a felnőtté válás folyamatának árnyoldalait. Szókimondó és őszinte képet ad mindennapi családok és kapcsolatok belső működéséről, érzelmekről vagy éppen azok hiányáról. A szereplők természete olyan, mint a borítón látható élénk színek villanása.
A látványterv Papp Rita munkája, amin egy piros szájhoz közelítő sárga nyalóka látszik. Az élénk és merész színek könnyű lüktetést, vidám humort idéznek fel, de elég a borító hátoldalára fordítani, ahol a rövid szinopszis elolvasása után ez a kezdeti állapot azonnal felbomlik. Ez egy olyan paradox helyzet, melyben a tartalom egészének mondanivalója, hangulata kerül szembe a borítóval, annak látványával. A feltűnő, játékos képiség mögött komoly, megbotránkoztató történetek vannak. Mégis, a borító átfogja, keretbe fogja a novellákat. A választott illusztráció, a visszatérő felkiáltójelek, a befejezetlen mondatok, a „n_v_ll_k”– hiányossága, telítetlensége jelenik meg. Egyszerűen adódhat a műfajból is, ami nem vállalkozik a világ egészének magyarázatára, inkább csak kis részek, mint egy fénykép, írhatóak meg. „ A fotós, immár ötödször, lefényképezett minket. Jobb mutatóujja épp csak lenyomta a gombot, amikor hatalmas puffanást hallottunk.”
Minden szöveghez való közeledésben van egy kezdeti távolság(tartás), de a novellákban használt élőbeszédszerű, látszólag indirekt megformált mondatok hamar felfüggesztik a narrátor és olvasó közti határt. Mindezt a humor alapozza meg, amiben sosem marad rejtve a fájdalom és mindig idegenné válik a szeretet: „nem halhat meg Irén nagyi, hát ki fog engem baszogatni…”.
…
A teljes cikk elolvasható az f21.hu-n.
