Fordítás: Németh András
A felkészülési időszak, melynek fő témája a védelem összetételének kialakítása volt, immár mögöttünk van, akárcsak a tegnapi első terhelőpróba. Azt figyelembe véve, hogy mik zajlottak a mérkőzés előtti felkészülés során, és hogy milyen lefolyása volt a Cracovia elleni összecsapásnak, annak ellenére, hogy mindegyik csapat, klub a győzelem szándékával lépett pályára, a sok nézőpont közül azt választom, amely azt mondja: „jól játszottunk a meccs első félidejében”.
Nem döntöttük el a továbbjutás kérdését, de az sem történt meg, hogy az esélyeink csak elméleti síkra kerültek úgy, mint tavaly a Minszk ellen. Továbbra is azt állítom, hogy a párharc „szünetében” leginkább az alázatot, a józan nézőpontot kell felhasználni és nem elhamarkodottan cselekedni.
Az ellenféllel kezdem, majd a mi csapatunk következik.
Az én szemszögemből nézve az ellenfelünk tegnap elhamarkodottan cselekedett, aminek örülök, mert ezzel végsősoron nekünk segíthetnek.
Amellett, hogy a DAC és a Cracovia olyan ellenfelek, amelyekre továbbra is érvényes az 50-50% továbbjutási esély,
el kell ismernünk, hogy tegnap a lengyelek egységesebb, összeszokottabb gárda benyomását keltették az első félidőben,
és az átmeneti fázisaik is folyamatosabbak, jobban kivitelezettebbek voltak.
Számunka azonban jól jött, hogy a második játékrészre visszahúzódtak, mert mi addig nyomás alatt nagy hibákat vétettünk, néhány játékos pedig a kiállítás szélére sodródott. Davisnek ráadásul már meg is kellett volna kapnia a piros lapot, de mintha a játékvezető azt mondta volna Peternek:
Cseréld le, mert kiállítom…
Ezzel vigyáznunk kell, mert a védelem nem összeszokottságának, a középpályások pontatlan passzainak a kombinációja, és akár csak egy kiállított játékos is egyetlen dolgot jelentene – a továbbjutási esélyeink végét.
Másrészt, nem tudom, hogy a második negyvenöt perc után nem kezdtek-e el minket alábecsülni a lengyelek, és nem gondolják-e úgy, hogy már zsebben van nekik a továbbjutás… Néhány reakciójuk efelé mutatott, de ez csak jó nekünk.
Nem vagyok biztos abban, hogy a lengyelek tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy a védelmünk teljesítménye és az egyes formációk összjátéka homlokegyenest jobb és más lehet egy hét múlva attól, amit tegnap láttak.
Nem vagyok biztos benne, hogy a lengyelek jól feltérképezték az idővel való versenyfutásunkat, hogy összeszokásban utolérhessük magunkat, és összerakjuk a csapat védelmét, továbbá a kémiáját.
Ez az apró alábecsülés azonban a segítségünkre lehet.
A mérkőzés előtt azt mondtam, nem félek attól (a Groznij ellen felismert hátrányosságaink után), hogy a kapusunk ne védene jól. Azt állítottam, hogy a védelemnek segítenie kéne Martint az egyes szituációk elhárításában – nem engedni a fejpárbajokat az ötösben, és nem megadni az ellenfélnek a gyors kontra lehetőségét. Nem tudom, mennyire erőssége ez az ellenfélnek, de nekünk mindenképpen az egyik gyenge pontunk – az ilyen játékhelyzetek elhárítása.
Az egyikből kapufa lett (két, egymás után elvesztett fejpárbajt követően), az ezerszázalékos lehetőségeket pedig Martin megfogta.
Martinnak kijött az első mérkőzés, ez egy hihetetlenül fontos dolog, ám egy hét múlva a védelemnek nemcsak elméletben, de a gyakorlatban is „egy héttel jobbnak” kell lennie.
Természetesen a javulás szükségessége a középpályára és a csapat egészére is vonatkozik, ami a helyzetkihasználást is illeti. Meglátjuk, milyen ütőkártya lesz Ramirez Lengyelországban…
Jó lenne gólra váltani a lehetőségeinket, mert míg az ellenfél helyzeteit Martin véres verítékkel hárítja, a mi legtöbb lehetőségünk az utolsó fázisokban rosszul van kivitelezve, az ellenfél hálóőrei azok hatástalanítása közben kevésbé izzadnak meg, mint a mi kapusunk.
Még egy dolog – a nem kikényszerített hibák és a taktikailag fegyelmezetlen húzások. Itt említeném meg Ronant, aki tegnap több alkalommal is túlzott önbizalomról tett tanúbizonyságot, egyszer a saját félpályánkon bonyolódott bele a labdacipelésbe öt lengyel játékos között, amikor is a háta mögött nem volt kellő számú, őt biztosító csapattársa.
Ez egy gyerekes dolog volt, amely a továbbjutási esélyeinkbe is kerülhetett volna – a játékvezető jóindulatúan szabálytalanságot fújt Ronan javára, de nem lett volna neki muszáj…
Igen, a srácok teljes szívvel futballoznak és küzdenek, de itt már a részletek döntenek, és mindegyik hibát keményen megbüntethetik az ellenfelek. Tehát Ronan, felelősségteljesebben, ha kérhetném.
Zárszóként. A kapusunk jelenleg kiválóan felkészült (bravó, Raška), tökéletesíteni kell a védelem összehangoltságát, ezzel a középpálya jobban össze tudna dolgozni a hátvédsorral. A középpályának oda kell figyelni a nem kikényszerített hibákra, taktikailag fegyelmezettebben kell futballozni, és az előkészítő fázisba való átmenetnek változatosabbnak kell lennie, ez pedig jobb labdakérési mozgást igényel. És természetesen valaki elkezdhetné már ontani a gólokat…
Egy hét szünet, majd jön a második félidő. Úgy vélem, idegenben meglephetjük a lengyeleket.