A Európa-liga sorsolásán kialakult párosítást kedvező szelek kísérték. Európa kapui megnyíltak, és kitárulkozott előttünk a lengyel–magyar közös történelem. Biztos emlékeznek, nem is olyan rég volt a középkorban, mikor is IV. Béla leánya Kinga férjhez ment V. Boleszlávhoz. Ulászló magyar segítséggel jutott a lengyel trónra, majd Nagy Lajos király birodalmát három tenger mosta, és annak leánya Hedvig… Bocsánat, nem akarok én itt történelemórát tartani, csak kicsit elragadott a hév.
Szóval a legenda szerint Krakkóban született anno egy közmondás: Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát… Aztán lefolyt pár liter víz a Visztulán, mire Nyonban, az UEFA mindenhatói összeboronáltak minket a krakkói piros-fehérekkel, akiknek legnagyobb szurkolójáról Dunaszerdahelyen nemrég egy utat is elneveztek. II. Szent János Pál pápa útjáról van szó, a teszkó mögötti réten, a „lengyel bolt” felé. Asszem itt időt kérek kiheverni az összefüggéseket. Erre mondaná Daska, a hegedűs cigány, hogy: tesvírem, mi a nótád, elhúzom neked ingyen, hogy úgymond még jobban megríkassam azt az érzékeny lelkedet!
Igen ám, csakhogy a Cracovia kibicei a mérkőzés előestéjén átrendezték Pozsony belvárosát feng shui szerint…
…ami komoly fejtörést okozott az ország elöljáróinak, és a bősi vízlépcső épséget is félteni kezdték, ezért kirendelték Dunaszerdahelyre az elit osztagot. Egy pillanatra vonós hangszerét is tokjába zárta az öreg, majd állást mondott rád és kedves családodra.
Jobbnak láttam én is a „dinnyét loptam és a hónom alatt viszem haza” pózban menni a DAC Store-ba feltölteni a Cashless kártyámat. Amerre a szem ellátott rendőrök posztoltak és cirkáltak. Egyik-másiknál adóvevő is akadt, én meg vasutas létemre ismerem annak használatát, így elcsíptem egy párbeszédet, ami kb. így hangzott:
– Halló Alfa, itt Bravo, veszitek az adást?
– Itt Alfa, tisztán hallunk!
– Alfa, van egy kis probléma, ezek az istenért se’ verekednek, együtt sétálgatnak, isznak, szelfiznek!
– Itt Alfa, ??? (síri csend) Bravo? Urai vagytok a helyzetnek?
– Itt Bravo, negatív. Urai vagyunk, csak még nem értjük!
Aztán könnyen lehet, hogy én értettem félre valamit, és csak provokációnak vélték a lengyelek kiragasztott matricáit a várakozni tilos táblánál. Nem árt az óvatosság! Percenként néztem a mobilomra, igyekeztem nem nagy feltűnést kelteni: mikor jön már el a meccsre indulás ideje? Az első mérkőzés lesz házas emberként – adtam hírül feleségemnek, akinek széles mosolyából kiolvastam, átérezte az esemény fontosságát!
A stadionhoz érve végérvényesen elszállt minden kétségem, és a behúzott hasamat is lazábbra vettem, legyen helye a sörnek.
Most megpróbálom leírni a találkozó kezdetét, s bár néha szófosás kerít hatalmába, úgy vélem, nehéz lesz átadni az érzést. A szavak csak szavak maradnak.Apropó, már nem a szigorúan vett B-közép (mondjam kemény magnak esetleg?) területéről körbetekintve nálunk a lengyel zászlóra hajazó színes fóliák kerülnek a fejek fölé, amire a vendégek piros-fehér-zölddel válaszolnak.
Cr
Na, ez lehetett az a pillanat, amikor a belügyi tárca az ötös Xanaxot tízezresre cserélte le. Mondjuk a Nélküled alatt kifeszített piros-fehér sáltenger se’ volt kutya, aztán mikor kieresztették hangjukat a vendégszurkolók, a szellem is kipattintotta a palack dugóját:
– Itt vagyok kisgazdám, mit kívánsz?
– Légy szabad kicsi Dzsinn, légy szabad! Már mindenem megvan!
A vendégszektorból jött a Ria Ria Hungária! Aki ettől nem lett libabőrös, az semmitől sem lesz az. Ennél „egyenlőbb játékot” az UEFA sem kívánhat, bár kötve hiszem, hogy felfogták, mi is történt valójában Dunaszerdahelyen. Még nekem is nehéz volt olykor követni. Visszafelé az ütemes Polska rigmust vitte a szél. Szurkoljon mindenki – skandálta a B-közép – néha kellett, hogy a B1 is bekapcsolódjon. Garantálhatom, nem fogtuk vissza magunkat, és az alattunk lévő sor másnap reggel hallásvizsgálatra jelentkezett a Nagy Vidor doktor úrnál.
Kétszer megpattant a labda, mindkettőből gól lett. Néha a szlovén bíró megütötte a Fortuna Ligás kollégái szintjét.
Ami a pályán történteket illeti, az elején megrohamoztuk a Krakkót, csak az a fránya helyzetkihasználásunk megint! A bekapott gólra hamar válaszolni tudtunk, kis szerencsével lehetett volna ebből győzelem is, ami valljuk meg, szebben mutatott volna. Elemzésekbe nem bocsátkoznék, ahogy a jóslatokat is meghagyom Nostradamusnak. Egy biztos, a visszavágóra kéne egy hely valamelyik buszban a szellemnek is. Amit Dunaszerdahely átélt, attól Krakkóban valószínűleg a hideg is kirázza majd, persze, csakis jó értelemben!
(Roberto)