Most már hivatalos, az alkoholizmus egyik legjobb inkognitójához érkeztünk! Szabadtéri bulik! Eljött az évnek az a laza két hónapja, mikor a parkban való arcon pörgéshez háttérzene is dukál, és nem látens alkoholistának hívnak utána, hanem fesztiválozónak. Az idény sikeres túlélése érdekében fontosnak érzem tisztázni a fogalmakat, mi fesztivál és mi nem az, valamint ellátni pár tanáccsal benneteket.
Tudvalévő, hogy szervezők előszeretettel neveznek fesztiválnak minden olyan rendezvényt, amin háromnál több ember jelenik meg, de hogy mindenki tisztában legyen azzal, miről is beszélek, értelmező kéziszótár barátomat segítségül hívva, a tisztánlátás érdekében leírom, hogy a fesztivál:
Na! Így már mindjárt kevesebb fesztivált talál az ember, de hála az égnek, még így is akad elég. Félreértés ne essék, a solymoskarcsai falunap is lehet remek időtöltés, de én itt most a többnapos zenei és/vagy kulturális fesztiválokról szeretnék beszélni.
Az okosodás után beszéljünk egy kicsit arról, miért érdemes fesztiválra menni, azon kívül, hogy „Mer´ jó!”.
A leggyakoribb formája az ilyen duhajkodásoknak minden generáció körében a zenei fesztivál. Fontos tudatosítanunk, hogy a fesztivál, bármilyen furcsa is ezt így kimondani, nem egy zenehallgatásra kitalált dolog. Optimális esetekben a fellépő zenészek élőben játszanak, szabad téren.
Bármennyire is legyen szó profi muzsikusokról, hangtechnikusokról, meg a milliókat érő felszerelésről, egy ilyen koncert soha nem fog úgy szólni, mint ahogy azt a laikus otthon hallgatja a netről.
De nem is kell, hogy ez legyen a cél. Egy ilyen fesztiválon a közös zenei élmény megélése a cél. A zenészek, az arc, aki épp most önti magára a sört, a csaj, aki unikornis jelmezben rohangál a hátad mögött, az első sorban álló keményvonalas rajongók és te magad is együtt tapasztaljátok meg az élményt.
Sokan panaszkodnak amiatt, hogy a többnapos, „ottalvós” fesztiválok kényelmetlenek, meleg van és tömeg, macerás a tisztálkodás stb. Az ilyen jellegű problémák orvosolásának a legcélszerűbb módja az, ha megtanulod őket élvezni.
Egy fesztivál nem klub, ahová két óra készülődés után csinibe vágva, fehér ingben beveretsz.
Itt bizony kemping van, itt bizony hideg zuhany van (ha van), és igen, előfordulhat, hogy egy izzasztó koncert után csapzott kinézeted és emberszagod lesz. Legalább őszintébb az ismerkedés.
Egy fesztivál, legyen ott bármekkora tömeg, sokkal inkább nevezhető kapcsolatépítőnek, mint bármilyen klub bármilyen bulija.
Egyszerűen nem tudsz úgy hazajönni, hogy ne ismerj meg pár új arcot, ne csípj el a tömegben pár régi ismerőst, vagy ne ismerj meg pár új zenekart.
Hisz’ nemcsak az általad ismert banda négy dala miatt érdemes elmenni, utalva az első pontra, a zenei élmény akár egy gyengébb vagy középszerű zenekar tolmácsolásában is át tud jönni.
Egyszóval, most, hogy itt a nyár és a bulizás, a koncerteken való tombolás szabadtéri sporttá vált, ideje összecsomagolni a hátizsákot, és sorra venni annyi fesztivált, amennyit csak bírtok, ismerjétek meg a fesztiválok és fesztiválozók minden típusát!