A cikk megjelent a Klikk Out 2019/07. számában.
Fotók: a szerző
Sose gondoltam volna, hogy egy tűzpiros bőrrel borított belsőről más is eszembe fog jutni, mint az, hogy giccses. A Stelvióba beülve nem ez jutott eszembe, hanem, hogy kéne.
Finoman elegáns, piros, mégsem hivalkodó. Ezzel az alaphangulattal nyomtam meg a start gombot, mire a motor halk és mély dorombolásba kezdett. Sportfokozatra volt állítva, és ha már úgy volt, hagytam. Félve nyomtam a gázt, elvégre 8 km-t mutatott a kilométerszámláló. Ilyenkor még nem ildomos nagyon meghajtani a motort. Azért néha elnehezedett a lábam, a Stelvio pedig ugrott az első parancsra. Arra gondoltam, bárcsak én futtathatnám be a járgányt. De nem, vissza kellett vinni a szalonba, ahol büszkén várhatja első, fülig érő mosolyú gazdáját.
Előző
1 A 9
Következő
