Tudvalévő, hogy Dunaszerdahely városa több egymás melletti település egyesítésével jött létre 1854-ben, akkor még Duna-Szerdahely néven. A mai centrumhoz, vagyis Szerdahelyhez abban az időben Újfalut, Nemesszeget és Előtejedet (más néven Kistejedet) kapcsolták hozzá. Újfalu és Nemesszeg mára teljesen elvárosiasodott, és korabeli határait csak a helytörténelmi dokumentumok őrzik. Míg Újfalunál ezt a mai Fő utcán, illetve a Rózsa utcánál kereshetnénk, addig Nemesszeget a nagyjából a vele azonos nevű utca jelöli, mely anno magában foglalta a mai „Kukucsín” egy részét is.
Újfaluval együtt Pókatelek is a város része lett, a Sárga kastéllyal (Csallóközi Múzeum) együtt. Nemesszeg családi házait csak a szocializmus térhódítása idején szanálták, ám Kistejed ezután is megtartotta vidéki jellegét. Még a nyolcvanas években is láttam itt vályogból épített nádtetős házat.
Gyermekkori emlék továbbá életem első disznóvágása a mai Kertalja (régen Nálepka) utcában. A város irányából gyalogszerrel legegyszerűbben a gyalogos vasúti átjárón keresztül közelíthető meg, amit az öregek vaksorompónak hívtak. Találó kifejezés, hiszen a Kistejedi utca ezen része tulajdonképpen zsákutca, melyet egy vasúti sorompó zár le, ami akkor is vízszintes helyzetben marad, ha a vasparipa már árkon-bokron keresztül jár.
Anyai ágon félig jómagam is kistejedi volnék, még a régi szülői házat is volt szerencsém látni.
A Kistejedi utca másik vége szintén zsákutca volt, ezt a részt Szamártelepnek hívták. Édesanyám sokat mesélt az itt élő emberek mindennapjairól, de hogy miért éppen a ló legközelebbi rokonáról kapta a nevét a hely, arra már nem emlékszem.
Huszonéves koromban, vagyis már a kilencvenes években az egyik udvarban, ha nem is szamarak, de pónilovak ették az abrakok, és ha emlékeim nem csalnak, innen indult a gyerekeket vonzó „Póni expressz” is. Anno dédapám lakott errefelé, aki utcaseprő volt, majd innen költöztek az útkereszteződéshez, ahol anyám született. A Kistejedi utcát a Fürdő utca szeli ketté, ennek a Bősi út felöli részén voltak csak végig házak.
A Fürdő utca a Karcsai út irányába gyerekkoromban még részben gazdag növényzettel tarkított terület.
A „lapost” ahol azelőtt tó is volt – melyet „Kűveremnek” is hívtak –, azóta feltöltötték, és mára csinos kis lakónegyed található a helyén.
Kistejednek saját „állami” üzlete, és persze kocsmája is volt, majd a dunaszerdahelyi fürdőhely fellendülése után egyre többen kaptak az alkalmon, hogy háztáji baromfi tenyésztése helyett inkább turistákat etessenek-itassanak.
Szintén a Fürdő utcából nyílt egy időben termálfürdőnk „kapuja” a gépjárműforgalom előtt. Ha ma végigsétálunk a városrészen, a nyolcvanas évek állapotához képest Kistejed területe a zöldmezős beruházásoknak köszönhetően is jelentősen megnőtt. Ugyanúgy a belterületén fellelhető újonnan emelt társasházak által lakosainak száma szintén gyarapodott.
Ha úgy tetszik, falu a városban Sikabony is, 1960-ig önálló településként tartották számon.
A Dunaszerdahely és Sikabony városrészek határa a Szabó Gyula (korábban Gorkij) utcában a vele azonos nevű alapiskola mögött található, majd ettől balra a Partizán utca, jobbra pedig az azóta már beépült keskeny szántóföld jelzi azt. Mint egykori önálló település, saját címerrel is rendelkezik, és mivel temploma nem volt, haranglába is van a Reptér utcában (azóta a temető kápolnáját templommá alakították át ú).
Korábban sem volt akkora „nyüzsgés” utcáin, mint Kistejed esetében, viszont területe pár évtized alatt csaknem megduplázódott. Anno a Csigéri út végén kezdődő szőlőskertben kerestem meg életem első koronáit. Itt volt a „falu” határa, mára pedig új utcák, és megszámlálhatatlanul sok ház várja az arra sétálókat. Az egyik negyed a Csukár család után Csukárabony nevét viseli, ami egy, a környéken lévő, azóta eltűnt a településre is utal.
Sikabonyhoz hasonlóan Ollétejed is 1960-ban lett Dunaszerdahely része…
…azonban mind a mai napig úgy másfél kilométer választja el a várostól. A két utcából álló településrésznek is van haranglába, a nyolcvanas években mellette haladtak el kerékpártúráink Bős felé. Nem az országúton tekertünk előszeretettel, hanem egy ipari úton, amit a vízlépcső felépítése után az ipari vasúti vágánnyal együtt felszámoltak.
Egy másik Tejed, vagyis Lidértejed is Dunaszerdahelyhez tartozott egy időben. De a fellelhető dűlönevek (Enyed, Rény, stb.) szintén egykori településekre utalnak, köztük a „rossz hírű” Csótfa pár házával napjainkban is valós hely, a várostól a Kis-Duna irányába húzódó tanyavilágban…
(Roberto)
Előző részek:
