A hűtlenség minden női portál és rovat közkedvelt témája. Rengeteget beszélünk róla, elítéljük azt, aki megcsalja párját, ujjal mutogatunk rá, mint valami megbélyegzett bűnözőre.
A női társaságok egyik felkapott témája taglalni, hogy az ismeretségi körükben kiről tudtak meg valami kompromittálót. Szóval, szeretünk ezen a témán lovagolni. Halkan megjegyzem, jómagam sem vagyok kivétel, hiszen egy korábbi írásomban már szót ejtettem a hűtlenségről, jobban mondva annak egy fajtájáról. Ugyanis állandóan csak a testi megcsaláson csámcsogunk. Aminek szintén több fajtája van.
Van, akinek a csók megbocsájtható bűn, vagy nem is bűn, van, akinek a kapcsolat végét jelenti.
De olyan is van, akinél csak a többszöri szexuális együttlét veri ki a biztosítékot. Na és persze ott vannak azok, akiknél egy egyszerű baráti üzenetváltás is már hisztirohamot eredményez.
Na de mi van a testiségeken túl? Hol van ebben a történetben a lelkünk, az érzéseink, a szívünk? Nem csupán az előbb említett módokon csalhatjuk meg párunkat, hűtlenek lehetünk az ő lelkéhez is!
Bár sokan úgy vélik, amíg nem megy át testiségbe a dolog, addig semmi probléma, azonban nem hinném, hogy ez tényleg így van. Ha kedvesünk éjszakánként más nő gondolatával hajtja álomra a fejét,
ha más nőnek kedveskedik, ő iránta táplál gyengéd érzelmeket, másra néz úgy, ahogyan régen ránk nézett, ugyanolyan hűtlenség, mintha szexuális viszonyt folytatna valakivel. Sőt, talán még sokkal fájóbb is!
Hiszen ezáltal megbontja a két fél közt kialakult szövetséget. Elhagyni nem akarja vagy nem meri a másikat, de lélekben már nem tartoznak össze.
Sokan erre azt mondják, „nem baj, de legalább velem van”… Azért véleményem szerint mégis elgondolkodtató, hogy vajon melyik a nagyobb a bűn, egy esti buliban, kissé ittasan elcsattanó csók, vagy az, ha kedvesünk szívében már egy másik nőt őriz?
