Fordítás: Németh András
Fotók: Szinghoffer Mátyás
Élesben kezdem. Ha a Jóisten szerencsével és egészséggel áldja meg a tizenhét éves Veselovskýt, aki, ha személyiségének minden szerénységét, a becsületes munkáját és professzionális hozzáállását beleteszi a pályafutásába, akkor a Bénes Lacushoz hasonló nagyságú tehetséggel van dolgunk. Dominik, ha olvasod ezeket a dicsérő szavakat, rögtön felejtsd is el őket, nehogy akárcsak egy agysejted is büszkévé váljon. Vedd úgy, hogy csak ez a mondat van számodra címezve: csak így tovább!
No, tehát a magukat kitomboló, a továbbjutással kielégülő és megsimogatott szurkolóknak nem volt idejük fellélegezni, máris menni kellett Aranyosmarótra egy olyan mérkőzésre, amely hivatott volt rávilágítani a csapat jelenlegi állapotával összefüggő három nagyon fontos dologra.
Először: sikerül-e kiharcolni a rendkívül fontos három pontot, hogy jól indítsuk a bajnokságot? Másodszor: ki foglalja el Šatka helyét a védelem közepén? Harmadszor: melyik arcát mutatja a Lengyelországban gólt szerző Ramírez?
A legegyszerűbb témával kezdjük. A mérkőzés nagy részében nyújtott, nem túl meggyőző teljesítmény ellenére is kiharcoltuk a három pontot. A meccsvégi nyomásunkkal és a bulldogakaratunkkal úgy megroppantottuk az ellenfelet, hogy semmi kétségünk sem lehet a három pont megszerzésének jogosságáról.
A labdarúgást kilencven percre játsszák, és ezt Praženica edzőnek sem szabad elfelejtenie, aki azt követően, amit Marić-csal egy csomó, nem túl professzionális edzői munkát tettek le az asztalra Dunaszerdahelyen az új korszak hajnalán,
tegnap, hosszú évek után, jó ötletnek tartotta azt, hogy tiltakozásképpen nem nyújt kezet Hyballának. Lám-lám, a szlovák futball tele van vidéki kicsinyességgel, és a professzionális rátermettséget felváltotta a „parasztság” …
Örülök annak, hogy akkoriban Praženicát poggyászként magával vitte Marić. Csak így tovább, szlovák klubok, játszogassatok csak a középszer és az átlagon aluliság homokozójában, jó messzire tőlünk. Ezért is néz ki így a szlovák labdarúgás – a Slovantól a Slovanig –, és ezért képes a bajnok kiesni Európában egy olyan ellenféllel szemben, amelynek játékosai inkább hobbiként, szórakozásként tekintenek a focira – akárcsak én a Netflix nézésére…
A védelem közepe
Besko nem nyújtott meggyőző teljesítményt (az azonban nem jelenti, hogy leírnám őt), de azt, hogy Huk és most Šatka távozása után nem lesz egyszerű összerakni a védelem közepét, főleg úgy, hogy időszűkében vagyunk, már többször is jeleztem.
Hyballa vezetőedző rakosgatja a védelem szívét, idővel össze is fogja rakni, de most ad hoc megoldásokat és szükséghelyzeteket is választania kell – ez alatt a görögök elleni első mérkőzést értem. Bennhagyhatja Beskot a csapatban bízva abban, hogy a következő meccs kijön neki, kipróbálhatja Oravecet, de egy olyan stabil, folyamatosan pályára lépő kezdőjátékost is odatehet, aki össze van szokva a csapattal (Vida Máté) … Lehetőségből több is van, de most már valószínűleg mindenki tisztában van azzal, hogy a védelem közepének újjáépítése az egyik legnehezebb feladat.
Egy dolgot viszont szeretnék megemlíteni: a középső védőknek nem segít az olyan teljesítmény, mint amilyet Davis nyújtott a Cracovia ellen odahaza, vagy tegnap. A tegnapi laza hozzáállásáért és a hanyag teljesítményéért tőlem ezért elégtelent kap a DAC alapembere.
Éric, ha felveszed a DAC mezét, akkor az a tegnapitól eltérő hozzáállást igényel. Akár megsértődsz, akár nem, egy húzóembertől ez egy elfogadhatatlan teljesítmény.
Ramírez. A fizikai felkészületlensége és a csapattal való összeszokatlansága ellenére a lábában mindig ott lesz a gól. Tegnap azonban sok párharcot vesztett el, fáziskésésekkel ment bele a fejpárbajokba… Fáradtság? Nála nagyrész az is.
Fantasztikus Jedlička
Egy tökös kapusedző a tegnapi meccs után, lényegében egy, még mindig zöldfülű (nem rossz értelemben) kapusát „kiosztja” a hibák miatt (ha nem voltak, akkor kitalálja azokat) … 🙂
Hogy ne szálljon el magától és tisztában legyen azzal, hol a helye… Egy kapusedzőnek ilyen nyugalmi helyzetben tartani a kapusát azt követően, hogy remekül felkészítette őt egy nehéz időszakra, egy nagy pszichológiai játék, alkímia, én pedig csak annyit tennék hozzá: örülök annak, hogy egy ilyen kiváló munka szemtanúja lehetek. A kapusposzt azonban ingatag, és akár egy, hatalmas kihívásokkal teli szezon vár Raška edzőre és Jedlára, rájuk is az vonatkozik, hogy
el kell felejteniük, elraktározniuk a jó teljesítményt követő elmélkedéseket, és a következő összecsapásra kell összpontosítaniuk.
Újságíróként én csak dicsérhetem Jedlát, és hozzátehetem, hogy Huk távozásakor többek meglepetésére pont Jedlát és Raškát említettem meg, akik előtt a legnagyobb kihívás áll. Ez alatt pont az ilyen mérkőzéseket értettem, mint az Aranyosmarót elleni, ahol Jedla előtt a védelem szíve még csak félkész állapotban van. Remek védések a megfelelő időben.
A kapus nem akkor kulcsembere a csapatnak, hogy 3:0-ás vezetésnél megfog valamit, hanem amikor hátrányban tartja meg a csapatot vagy akkor, amikor még nem dőlt el a meccs. A hálóőr értékét más kritériumok alapján határozzák meg a modern labdarúgásban, mint régebben, amikor a kapus elemzése a talán legrosszabb futballfrázisban ragadt benne (arra van ott, hogy valamit megfogjon…).
A kapusposzt a modern labdarúgásban a hokikapus státuszához közelít: ez a csapat – annak ellenére, hogy csapatsportról beszélünk – egyik legfontosabb pozíciója, amely hova tovább egy egyre inkább szofisztikáltabb játékká válik. A kapus feladata és pozíciója, amely manapság a speciális pszichológia és a speciális, részletes edzői munka keveréke, az egyike a legizgalmasabb dolgoknak, amelyet a modern labdarúgás kínál.
A végére két rövid mondat. Kalmár szép lassan a liga legjobb játékosa lesz. Ha ez a cím még nincs is meg, a következő már biztosan igen – a liga leghasznosabb játékosa.
Čmelík. Senkinek sem kívánja jobban a gólt a DAC nézőserege, mint Lukášnak. Az mi volt már, amikor a hálóba tartó labdáját véletlenül Ramírez blokkolta? Luky, a pech ellenére tegnap hatalmas akarást és igyekezetet láttam rajtad. Egyszer jönni fog a gól.
Tehát a csütörtöki viszontlátásra a Sport utcában és Hajrá, DAC!