Fotó: Horen
Amikor vártuk, hogy megszüless, gyakran jutott az eszembe, vajon szerethet-e az anyai szív két gyermeket ugyanúgy? Hogyan lehet igazságosan elfelezni azt a mérhetetlen szeretet és törődést, amit az anya érez gyerekei iránt? Aztán amikor már közöttünk voltál, egyértelművé vált a válasz: a szeretetem nem megfeleződött, hanem megduplázódott felétek. Ez az érzés tölti meg a szívemet így, az egy éves születésnapodon, mely napra pontosan ma van.
Štefkovič Patasi Ági írt már Félix fiuk kétéves születésnapjára is: Születésnapodra
Olyan természetes, hogy itt vagytok velünk, mintha mindig is az életünk részesei lettetek volna. Mintha az autó visszapillantójában mindig is ott várta volna a két autósülés utasait, ugyanúgy, mintha az elhagyott játékok a konyhában ott lettek volna, mióta csak berendeztük azt.
Sokat tanultam, formálódtam, csiszolódtam, viszont a bölcsek köve még mindig nincs nálam. De nem is akarok a legjobb anya lenni, egyáltalán semmiféle törekvés nincs bennem, mert már azzal is megelégszem, ha elég jó tudok nektek lenni. Csakis nektek. És nagyon igyekszem.
Hogy meg tudott-e valami lepni? Minden. Mert hiába minden törekvés és akarat, hogy mindenki ugyanazt kapja, ez egyszerűen lehetetlen.
Te magad is másnak születtél. Nem akarsz minket mindenáron tanítani, a végtelen kiegyensúlyozottságoddal és szerethetőségeddel egyszerűen csak hagyod, hogy élvezzük az együtt eltöltött időt.
Ha van is némi bűntudatom, az attól van, hogy sokkal hamarabb megismerted a türelmetlenségemet, a hangomat, és hogy néha várakozni kényszerülsz a sorodra, mert már ketten vagytok. Alkalmazkodnod kellett egy bejáratott családi ritmushoz, amiben meglehetősen erős egyéniségek fitogtatják időnként erejüket és akaratukat. Csak remélni merem, ez a javadra válik majd.
Teó, Te vagy a szentestén meggyújtott csillagszóró, Te vagy az augusztusi éjjel első hullócsillaga, Te vagy nekünk a pont az i-re.
