Azt mondják, manapság túl sokat válogatunk, s így elszalad mellettünk az idő, majd a végén egyedül maradunk. Mindezt az internet egyre nagyobb uralomra törésének tudják be.
Mivel a közösségi hálókon minden olyan tökéletes, minden szép és jó, azt az illúziót kelti bennünk, hogy a való élet is ilyen. Ismerőseink csodálatos pillanatairól megörökített képeit nézegetve elfeledkezünk arról, milyen is a realitás. Elkalandozunk egy olyan térbe, mely valójában nem is létezik.
Többek közt ebből eredeztetik, hogy a párkapcsolatok terén sokat keresgélünk. Amint valami probléma lép fel, nem dolgozunk annak megoldásán, inkább elengedjük azt, gondolván, majd lesz jobb.
Sokszor még el is hisszük magunknak, hogy a következő partnerünkkel majd minden kifogásolhatatlan lesz. Tévhitbe ringatjuk magunkat, pedig legbelül mi magunk is tudjuk, ez nem így lesz.
Valóban vannak, akik mondhatni túl sokáig, vagy túl sokat válogatnak, aminek következményeképp egyedül élik le az életüket. Mégis úgy gondolom, igenis jogunkban áll kellőképp átgondolni, ki is lesz a számunkra a legmegfelelőbb. Persze, ezt előre sosem tudni. De ha már az elején érezzük, hogy valami nincs rendben, valami hiányzik, vagy valami nem olyan, mint amilyennek szeretnénk, nincs értelme erőltetni a kapcsolatot. Később úgyis kibukik majd ez a hiányosság.
És lássuk be, sokkal könnyebb még az elején véget vetni valaminek, mint akkor, amikor már túl vagyunk a világra szóló lakodalmon, s netán még egy gyermek is ül az ölünkben.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bármi probléma merüljön fel, azonnal a szakítás, a különválás a megoldás! Még véletlenül sem erre akartam utalni! De vannak olyan dolgok, amiknek ha elkezdjük érezni a hiányát, nincs mit tenni. Persze vannak azok a szerencsés helyzetek, amikor megbeszélés és változás kérdése az egész.
Ugyanakkor ott vannak azok az esetek, amikor a másik fél nem tud, vagy épp nem akar változtatni, s az űr megmarad.
Kényszeredetten nem lehet, jobban mondva lehet, de nem érdemes benne maradni egy kapcsolatban csak azért, mert már túl „öregek” vagyunk az újrakezdéshez. Hiszem, hogy mindenkinek megvan a másik fele, csak rá kell lelnie. Vele sem lesz minden felhőtlenül tökéletes, de ha rátalálunk, úgy gondolom, legbelül megérezzük azt.