A tegnapi mérkőzés segített csapatunknak a pihenésben, és nem kényszerített minket nagy erőbedobásra, ez pedig jó dolog a csütörtöki, Atromitosz elleni visszavágó előtt.
Fordítás: Németh András
Fotók: Örzsik Ödön
Az éremnek azonban két oldala van, és remélem, hogy az összecsapás alacsony színvonalát és a vele egyenértékű – tisztelet a kivételnek – átlagos egyéni teljesítményeket nagyon gyorsan lemossuk magunkról. A magasabb iramban abszolvált első félidő, és főleg a lényegében már az első játékrészben begyűjtött három pont tudatosítása után
hozzáidomultunk az ellenfélhez, és olyan teljesítményt nyújtottunk, aminek Görögországban nagyjából ötgólos vereség lenne a vége.
Igen, a tegnapi találkozó rámutatott arra, hogy azoknak a csapatoknak, akik a következő szezonban is szeretnének az EL-ben indulni, óriási gondjaik lesznek, ugyanis megismétlődhet a gyengébb együttesek play offban való szereplésének a hatása, amely a korábbi rájátszással összehasonlítva, alapos minőségcsökkenést mutatott. A Fortuna Liga egyes gárdái rögtön az EL-idény elején megkapták a pofonokat, néhányuk teljesítménye és elért eredményei szó szerint szégyenletesek voltak.
Minden tisztelettel, elnézve a Garamszentkereszt teljesítményét, még a helytállásra való törekvésükkel együtt sem állapíthatok meg mást, mint az új szezontól való félelmet.
Ha a rájátszásba ismételten olyan gyengécske együttesek kerülnének be, mint a Szered, a Nagymihály vagy ne adj isten, ez a Garamszentkereszt, az nem a kicsik szenzációs minőségéről, hanem a többi nagy és tradicionális klub tragikus színvonaláról árulkodna.
Minden tiszteletem mellett, nem lehetünk elnézők együttérzésből a Garamszentkereszttel, határozottan ki kell mondani, hogy a bajnokság színvonalának a csökkentése egyre nagyobb lendületet vesz, amely futball-tragikomédiát generál.
Amíg nem késő, egy olyan cseh-szlovák bajnokságmodell sürgős kialakításának kellene következnie, amely megfelel az UEFA követelményeinek, mert az élvonal minősége a szemünk előtt haldoklik.
Ismét kiemelhetjük a mérkőzés pozitívumait (Čmelík, Vantruba), egyesek negatív teljesítményeit (engem már
nem is Davis teljesítménye hökkentett meg, hanem főleg az, ahogy az első félidőben Bandi egyszerűen nem engedte őt támadni), a szép gólokat, lazaságot stb…
Nyilván nem a mi hibánk, hogy a bajnokságban ilyen együttesek szerepelnek, ám elsőrendű célunknak kellene lennie egy olyan liga megteremtése, ahol nem fogunk szenvedni az európai szuperátlagon-alulisággal, ugyanis ehhez könnyen hozzá lehet idomulni és olyan is megtörténhet, mint tegnap:
ha a játékosokon nem lett volna mez, a játék minősége alapján néhányszor nem lehetett észre venni, melyik csapat a DAC és melyik a Garamszentkereszt;
a második félidőben bizony helyenként ugyanolyan rosszul játszottunk, mint az ellenfél.
Megismétlem: ha hosszútávon nem mutatkozik esély arra, hogy az elvárt színvonalra emeljük fel ezt a bajnokságot, a közös liga számunkra – ha szeretnénk hosszútávon egyenrangúként küzdeni Európával – élet és halál kérdése.
