FOTÓK: ÖRZSIK ÖDÖN
Emlékeznek még Paulra, a polipra, aki a 2010-es labdarúgó világbajnokság mérkőzéseit helyesen tippelte meg egy oberhauseni akváriumban? Sokáig folyt a vita, vajon mi lehetett ennek a puhatestűnek a titka, és persze akadtak olyanok, akik egyszerűen zseninek titulálták az állatot. A DAC első hazai bajnoki mérkőzése előtt valami hasonlóval próbálkoztam meg otthon, pedig én direkt módon sosem tippelek. Feleségem éppen palacsintát sütött, és én három lekvárosat raktam az egyik tányérra, míg egy másikat üresen hagytam. Nos itt a mai eredmény, 3:0-ra nyerünk – mondtam mosolyogva.
Tudom, most azt mondják, rosszul tippeltem, de várjuk csak meg a folytatást. Mint afféle férfiember, szeretem a hasam, ezért miután megettem azt a hármat, készítettem még kettőt, miközben a másik tányéron már ott feküdt egy kakaós. Az akkor pont 5:1 ugyebár! – gondoltam vissza az esetre utólag, az igazi tippek tudat alatt születnek.
Szegény polip azóta elpusztult, de én csütörtök este, az EL-selejtező athéni visszavágója előtt ismét valami finomságot kérek vacsorára. Ha csak ezen múlik a továbbjutásunk!? 🙂
Gyenge volt az újonc, vagy csupán én voltam éhes? A lényeg az, hogy ezzel a kiütéses győzelemmel a csapatnak is megjött az étvágya, viszont a kinti koszt jóval emészthetetlenebb lesz!
Tény, hogy ezek az angol hetek embert próbálóak, játékosnak és szurkolónak egyaránt. Egy órával a mérkőzés előtt érkeztünk a stadionba, szinte még üresen tátongtak a lelátok. Ironikusan meg is néztem a Fortuna Liga sorsolását, vajon tényleg ma játszunk-e, mivel csak a hangszórók duruzsolása és a kezemben lévő sör sejtette, jókor, jó helyen járunk. Aztán kijött a két kapusunk bemelegíteni, majd a vendégcsapatot üdvözölte Bíró Tomi a tekintélyt parancsoló „dzsungelben”.
Egyik-másikuk valószínűleg életében először járt ekkora Arénában, ahova a mi Bandink (Mészáros András) jókedvvel tért „haza”. Őszintén szólva, nekem hiányoznak azok az idők, amikor már a csapatunk bemelegítésénél tombolt a stadion, manapság a bérletek nyugalmával érkezők ekkor még javában söröznek valamelyik kocsmában. Változnak az idők, s vele együtt változik a szurkolói kultúra is Dunaszerdahelyen.
Sokan a régi garnitúrából inkább a szélső lelátók valamelyikére mentek át, rengeteg a számomra ismeretlen a B-középben.
Két kerek évforduló, majd egy gyászszünet várta a nagyérdeműt, és még mielőtt érvényesíthette volna a Garam menti csapat a védekezésre épülő taktikáját, máris kapitulált. Elkezdtem hát számolni azokat a bizonyos palacsintákat, ahogy az első játékrészben a kissé szervezetlen vendégek folyvást utat engedtek a kapujuk elé.
Milyen játékerőt képvisel ez a Pohronie? – érdeklődtek magyarországi szurkolótársaim –, amire azt feleltem, hogy kb. egy Stadler-típusú klubról beszélünk, akik a múlt idényben felszívták magukat, de számukra a Stadlerrel ellentétben valószínűleg erős lesz ez a mezőny. [Ezúttal is mély tiszteletem nyugodjék Stadler úrnak!]
Bandink – aki láthatóan bizonyítani akart – párszor megforgatta a Davist, de Jedlička agyán nem járt túl.
Vida Krisz és Kalmár góljait fordulásig nem követte újabb, pedig az ellenfél tizenhatosa puskaporos hordó volt. A második játékrészre maradt még belőle bőven, ahogy a harmadik találtunk (Taiwo) után egy pillanatnyi megingás is tapasztalható volt, a vendégcsapat büntetője után. Blackmant emelném ki, aki új színt vitt a játékunkba, és persze immár szokás szerint az egykor kegyvesztett Čmelíket, aki az utolsó leheletéig küzdött.
Amikor „játszik a DAC”, több foci kerül a jegyzetembe, és nincs szükség látszólag „üresjáratokra”, mégha így elveszni látszik a „kissé másképp” fogalma, ám a dicséret nem érdemtelen. Jedlička szintén bizonyította, jó kezekben van a kapusposzt, majd tovább számolhattuk a palacsintákat. Akarom mondani a gólokat! Vida Krisz és Ramirez találataival meg is lett az öt.
Utóirat: szép volt fiúk, ízletes volt a palacsinta, viszont az Atromitosz ettől a garamszentkereszti gárdától messzebb lesz, mint Makó Jeruzsálemtől. Vagyis inkább, mint Athén Szerdahelytől!
(Roberto)