Szlovák nyelvből fordította: Németh András
Fotók: Szabó Péter Pál
Az írás megjelent a Klikkout 2019/8. számában.
A Cracovia elleni első mérkőzés előtt néhány nappal videóinterjút készítettünk Hyballa vezetőedzővel, melynek végén megnyitottunk egy témát, ahol ígéretet tettem arra, ha továbbjutunk, egy hónapig nem eszem húst. Bejött, továbbjutottunk, én pedig immár harmadik napja tartom a böjtöt. Nem emlékszem, hogy valaha így örültem volna – nem egy elvesztett fogadásnak – egy pillanatnak, amely során eldőlt: be kell tartanom az ígéretemet…
Felkészülés az On tourra
Már régebben eldőlt, hogy Szigi autójával utazunk, amelybe vígan befért hét ember. A szerda reggel 9 órai induláskor Peťo Gocoň, az ő fia, Péter, Szigi, Somogyi Iván alias Somi, a „kis” Szigi, én, valamint kamerásunk és fényképészünk, Szabó Pítr-Pól surrantunk az autóba…
Az út gond nélkül telt, és én jót szórakoztam Somi hihetetlen szövegén, aki – bocsássanak meg, hogy elmondom – elegánsan, tipikusan a mi stílusunkban évelődött Szigivel. Az idősebbel…
A hotelben való berendezkedés után kimentünk az utcára, elkészítettük az első fényképeket az albumba, majd irány a sajtótájékoztató és az edzés, ahol természetesen üdvözöltük a mieinket, és jó hangulatban elbeszélgettünk.
Valahogy nem volt benne a levegőben, hogy Krakkóban bármitől is félnünk kellene.
Pítr-Pól a kis Szigivel együtt elkészítették a videófelvételeket és a fényképeket, a hotelből pedig elküldtem azokat a szerkesztőségbe.
Az estét a nagy főtéren töltöttük, megvacsoráztunk, és nagyjából a hetvenedik perctől az én mobiltelefonomon elkezdtük követni a Slovan mérkőzését. A talán háromperces ráadás kezdetekor azt mondtam: Ezek a barmok gólt fognak kapni! Így is lett.
A telitalálatom azonban semmiség volt a főnököm, Peťo Gocoň nostradamusi előrelátása mellett: tizenegyesek lesznek, és Šporar hagyja ki az utolsót…
Mindössze három rúgójátékos maradt, és ha a hazaiak belövik, Šporarnak már nem is kellene rúgnia. Peter azonban kiegészítette a jóslatát: ezek ketten se rúgják be, és Šporar kihagyott büntetője lesz a döntő. Így is lett…
Talán nem túl professzionális dolog, de ha arra gondolunk, mit műveltek a játékvezetők a Slovan mérkőzésein a Fortuna Ligában, és hogyan viselkedett velünk szemben Ševela vezetőedző, diplomatikusan azt mondanám: nem voltam csalódott a Slovan kiesése miatt…
A mérkőzés napja
A hagyományos, fárasztó városnéző sétákat felcseréltük egy másfélórás turista autós kirándulásra. Krakkó egy gyönyörű város, de a Prágával való összehasonlítások kicsit a földtől elrugaszkodottak. Minden tisztelettel, Krakkó szépsége úgy Prága szépségének a negyede.
Az összecsapás előtt volt még egy megjelölt időpontunk: a szurkolók találkozása négy órakor a főtéren, ahonnan az ezúttal fehér DAC-osok elindultak kíséretükkel a stadion felé.
A főtérre a klubvezetők is eljöttek, mi pedig kellemesen elbeszélgettünk a tulajdonossal.
Így történt, hogy Szigivel lemaradtunk a csoportunktól, akiknek elég sokat kellett ránk várniuk. De valahogy nem akaródzott megszakítani a SzerdaHelyzet és a klubtulajdonos beszélgetését… Én erre nem voltam képes, és nem is akartam…
A mérkőzés
Gondjaim vannak az internettel, így nem tudom eldönteni, hogy a technikai nehézségek vagy a gyorsan bekapott gól sokkolt inkább… Az első félidőben nem nézünk ki jól, én pedig csak azt mondom, ha csak egyetlen gól a különbség, ha rosszul játszunk, ha elkezdünk jól játszani, továbbjuthatunk.
A Cracovia hozzáállása megerősít abban a hitemben, amit az első meccsen láttam. Az alábecsülés nem a legjellemzőbb kifejezés, inkább azt mondanám, nem hisznek abban, hogy egy hét, és főleg, hogy a találkozó során képesek leszünk óriásit javulni.
Hiba. Ezerszer jobb elemzője van Hyballának, mint a Cracovia edzőjének.
A második játékrész előtt átültem klubunk webrészlegéhez, és ott éltem át a meccs talán egyik csúcspontját. Kiss Balázs olyan csodálatos módon élte bele magát a találkozóba, hogy engem is magával ragadott (még ha én is maximális fordulatszámon pörögtem) és… egyszerűen az ő,
a mérkőzés átéléséből fakadó öröme minden idők egyik legkedvesebb futballélményei közé tartozik a számomra…
A második negyvenöt perc hihetetlen változást hozott a játékunkban. Sárkányok, rakéták, motoregerek, sok-sok tigris és ragadozó, amelyek eltökélték felfalni az ellenfelet, ha az segít a futballnak…
Élőben ez egy rendkívüli dráma volt, a továbbjutás kitörő örömével végződő infarktusközeli helyzetekkel. Valami hasonló helyzet volt ez, mint Tbilisziben, de Krakkóban összehasonlíthatatlanul jobb hangulat uralkodott, mint Grúziában.
Igazi futball, majdnem pszichedelikus atmoszférában, átéltük a saját focis Woodstockunkat…
Az összecsapások után Pítr-Póllal az idő ellen versengünk. Sikerül összehoznunk egy rövid videóbeszélgetést Hyballa vezetőedzővel, majd rohanunk fel a szobára, és alkonyattól pirkadatig dolgozunk – Tarantino nélkül is. Jobban mondva szombatig, és már otthon…
Gyönyörűség – ez a szó villan be először nekem, amikor most, vasárnap két órával az Aranyosmarótra való indulás előtt összegzem a Lengyelországban történteket. A történet folytatódik, már intézzük a görögországi utat, és ezt a cikket nyomtatott formában röviddel a görögországi mérkőzés előtt olvassák majd.
Hm… Peter Hyballa azt mondta a lengyelországi összecsapásról, hogy az egy csodálatos este volt a klub számára. Hadd legyenek ilyenek az Atromitos elleni párharc estéi is…
