Izgatottan ültem be a kocsiba és indultam el Komárom felé. Moziba készültem, az Oroszlánkirályt szerettem volna megnézni. Gyermekkorom egyik nagy kedvence, így gyermeki izgalommal vártam, hogy a moziba érjek.
Jókedvűen vezettem, zenét hallgattam. Mígnem Nagymegyer városába értem. Délután öt óra volt, a város tele autókkal. A körforgalomhoz érve elszállt a jókedvem. A járdán egy tolószékes férfit pillantottam meg, aki épp kiesni készült a székéből. Nem hagytam el a körforgalmat, tettem még egy kört, hogy megnézhessem, sikerült-e továbbhaladnia, avagy valóban kiesett… Sajnos az utóbbi következett be.
A férfi a körforgalom melletti járdán feküdt, a kerekesszéke kicsit odébb gurulva hevert.
Nagyon megijedtem, azonnal parkolási lehetőséget kerestem. Az út szélén hagytam a kocsimat, kipattantattam, siettem a földön fekvő férfihoz. A körforgalomban autó autót ért, rajtam kívül megannyian látták a történteket. Ennek ellenére egyetlen arra haladón kívül senki nem állt meg, hogy segítsen. Egy hölgy és a kislánya siettek a férfi segítségére.
A kislány vette észre az esetet, szólt az édesanyjának, aki gondolkodás nélkül megállt. Rajtunk kívül mindenki más figyelmen kívül hagyta a földön heverő, segítségre szoruló embertársát.
Arra jött egy rendőrautó, aki látva minket lehúzódott, s megkérdezte mi történt. Elmondtuk neki, hogy a férfi kiesett a székéből, nem tudjuk, mitévők legyünk, hiszen mi nem bírjuk őt el, nem tudjuk felemelni.
A rendőr megkérdezte, ittas-e a férfi. Igen, az volt. Erre vállat vont, majd kijózanodik, s továbbhajtott.
Igen, részeg volt a férfi, de akkor is segítségre szorult! Bármi baja történhetett volna ott, a földön heverve. S még ha ki is józanodik… Ugyan mitévő lett volna? A kerekesszéke tőle 1-2 méterre hevert. Mégis hogy ült volna vissza bele? És különben is, az vessen rá követ, aki még életében nem követett el hibát!
Az emberek képesek voltak mind elmenni bajban lévő embertársuk mellett. Sokan talán még a fejüket is elfordították. Időközben a közeli presszóból egy férfi érkezett hozzánk, hogy segítsen. Látva az út szélén parkoló autókat, sejtette, hogy baj van. Egyetlen férfi…
Végül, amikor telefonon szerettünk volna segítséget hívni, épp arra jártak a városi rendőrök, valamint az önkéntes tűzoltók. Ők aztán a kezükbe vették a dolgot. A rendőrök felültették a férfit, vizet adtak neki. Az önkéntesek mentőt hívtak. Mivel már jó kezekben volt, továbbindultam. Az egész úton kavarogtak a fejemben a gondolatok, görcsben volt a gyomrom.
Hát ennyire számíthatunk egymásra mi, emberek? Képesek lennénk hagyni, hogy valaki a szemük láttára haljon meg az útszélen…
