Szlovák nyelvből fordította: Németh András
Örzsik Ödön fotói a DAC–Atromitosz mérkőzésen készültek.
Pár perccel a mérkőzés után, a rendezők hihetetlenül sportszerűtlen lépései által jelentősen befolyásolva, a biztonság kedvéért semmilyen végleges véleményt sem alkottam a meccsről, de arról sem szerettem volna egy összetettebb képet kialakítani, hogyan kezdtük az új szezont. Erre aludnom kellett egyet… Tehát, egy nappal később…
Az idényre való felkészülés
Azt már Huk távozása után is hangsúlyoztam, hogy a főleg a védelemben végbemenő jelentős játékoscsere a komoly kockázat határán mozgott. A további két középső védő eligazolása ennek a helyzetnek a komolyságát logikus módon megsokszorozta.
Lényegében nem arról szól a dolog, hogy az új játékosok jobbak vagy jobbak lesznek-e a távozóknál, hanem arról, hogy újra össze kell rakni az együttes fontos részét,
és csak a gyakorlat, nem pedig az elmélet mutatja, meddig tart a folyamat, amely során összeszokik a védelem, és megtalálja a kémiát a kapussal, továbbá a csapat többi tagjával.
A Groznij elleni összecsapás segített nekünk két lábbal a földön maradni és szerénynek lenni. Talán mondhatom, hogy a különféle beszélgetések során nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a vezetőség tisztában van a csapat helyzetével, számomra pedig fontos felismerés volt, hogy a klub nem „világbajnokként” dolgozta fel ezt a témát, hanem (akár ad hoc) megoldásokat keres, és korrigálja a hiányosságokat – az edzőt is beleértve.
Az egyik akkori gondolatom az volt, hogy egy bizonyos időszak múltán már felesleges energiát pazarolni a középső védők témájára való mutogatásra. Még ha én is ott voltam az elsők között, akik megnyitották ezt a témát, egy idő után ésszerűbbnek tartom keresni a megoldásokat.
Sok olyan stratégiai dolog áll még előttünk, amelyeket össze kell hangolni, de szerintem természetes, hogy per pillanat pont azt látunk, amit – ideértve Hyballa jó és a kevésbé jó döntéseiből álló egyvelegét is.
Az arra való tekintettel, hogy menet közben alakul a csapat egyik fontos része, ha nem hoztuk ki az adott helyzetből a maximumot, akkor szerintem pont annyit, amennyire képesek vagyunk így félkészen – a bajnokságban nem veszítettünk feleslegesen pontokat, és szerintem az Európa-ligában jobban helytálltunk, mint tavaly. Egyetértek azzal a többségi véleménnyel, hogy játékosságban jobbak voltunk az Atromitosznál, ami a taktikai érettséget és a játékosok fegyelmét illeti, képzettebb csapattal estünk ki.
Ezt a Plzeň is a saját bőrén tapasztalhatta, akiket egy félidő alatt kiütöttek, és az Atromitosz abban a görög bajnokságban végzett a negyedik helyen, ahol sok futballszépséget nem talál az ember, de taktikailag ez a liga a topon van.
Atromitosz
Most pedig kicsit részletesebben a mérkőzésről. Pozitívumnak kiemelném azt, ahogyan sikerült visszajönnünk a meccsbe. Az akarattal semmi probléma nem volt, a játékosok mindent kiadtak magukból, de a kulcsfontosságú dolgokban és pillanatokban nem voltunk topon. Ebben az időjárásban sok energiát pazaroltunk el a pontatlan passzokkal és a nem kikényszerített hibákkal. Az egyes számú probléma: ezekből a legtöbb annak a futballistánknak volt, akinek alkotnia kellett volna a játékunkat – Ronannak. Nem igazán tűnt okos húzásnak az sem, hogy minden rögzített játékhelyzetet ő végzett el.
A védelem. Ismét egy új felállással, ám a változás szükségszerű volt… Davis. Lehet, hogy a beállása után valamit kigondolt volna a rögzített játékhelyzeteknél, de Davis katasztrofálisan teljesített a mi éghajlati körülményeink között… Hm… Egy százszázalékos Davisre vagy egy egyenlő értékű helyettesre van szükségünk. Görögországban talán erőnlétileg bírt volna húsz percet, de gyorsaságban a görögök bohócot csináltak volna belőle.
Akármik is legyenek a szezon eleji fizikai fáradtságának és felkészületlenségének az okai, egyszerűen ezek megvannak, és semelyik normális edző sem vállalja magára Davis ilyen szintű leromlásának a kockázatát.
Tehát a védelem. Úgy vélem, sem Kružliak, sem pedig Koštrna nem elégedett saját magával. Srácok, a tegnapi nem volt valami fényes. Ezen a poszton duplán mutatkoznak meg a helyzetek nem túl jó megoldásai.
Čmelík. Szerintem a legutóbbi teljesítménye miatt Hyballa feleslegesen rakta őt át a „saját” jobbszéléről a balra – az az oldal nem igazán ül neki.
A kezdőcsapat inkább tipológiai alapon, mintsem a jelenlegi forma alapján lett összerakva. Vitatkozhatunk azon, hogy Vida K. nélkül Kalmár nem volt igazi önmaga. Vagy hogy Veselovskýt minek…
Tény, hogy Veselovský elkövetett két-három naiv hibát, ám az ő nevéhez fűződik az egyetlen veszélyes beadásunk is
(egyik rutinos sem volt képes erre az egész meccsen) és megmutatta, hogy a védekezésben is vissza tud érni és képes gond nélkül labdát szerezni.
Hyballa valahol jól, valahol pedig rosszul döntött. Ő is elkövetett hibákat, ám másik oldalon felemelte és felélesztette a csapatot, amelynek a végjátékban még három ziccere is volt.
Azt mondják, hogy odahaza dőlt el a párharc, de ez csak részben igaz. Volt itt ugyanis még egy összecsapás idegenben a saját sorsdöntő pillanataival. Ha ilyen nyíltan kezdjük a találkozót, az gólért és a védelem tökéletes összpontosításáért kiált. A saját nyomásunk alatt kaptunk gólt. Azt követően, hogy kiegyenlítettünk 2:2-re, a védelmünk megnyugvása és pár percnyi óvatosság kellett volna. Feleslegesen kinyitott védelem, standardszituáció és gól.
A görögök taktikai érettségben és fegyelmezettségben messze a mi bajnokságunk előtt járnak. Míg nálunk a legjobb játékos is rengeteg nem kikényszerített hibát vét, a görögöknél a leggyengébb is minimálisat követ el. Lehet támadó és nyílt focit játszani taktikailag éretten és fegyelmezetten. Ezek a dolgok nem zárják ki egymást.
Nálunk ezek hiányoztak (akárcsak a „kész” védelem), ezért nem jutottunk tovább kreatívabb focit játszó csapat létünkre.
Ebből a párharcból ezt szűrhetjük le: nem csináltunk szégyent, becsülettel helytálltunk, de talán nem véletlenül kaptuk ezt az ellenfelet; ami a taktikai érettséget és a fegyelmezettséget illeti, néhány dolgot eltanulhatnánk tőlük.
A körülményekről, amelyekben a görögök megrendezték (és ahogy) a mérkőzést, később ejtek szót.
